Golovin látóasztal. „Kicsiben elértük azt, amit a Veszprém”

Fjodor Vasziljevics nagy hévvel bizonygatta, hogy a bíróság az ügyben nem illetékes. Ivan Jegorovics Golovin látóasztal álláspontja mellett; Pjotr Ivanovics pedig kezdettől fogva nem vett részt a vitában, hanem az éppen beadott hírlapot nézegette. Fekete gyászkeretben a következő szöveg volt olvasható: Praszkovja Fjodorovna Golovina megtört szívvel tudatja hozzátartozóival és ismerőseivel, hogy szeretett férje, Ivan Iljics Golovin, törvényszéki bíró, Temetés pénteken, déli egy órakor.

Ivan Iljics a jelenlevők kartársa volt; valamennyien szerették. Pár hete gyengélkedett; úgy rebesgették, hogy betegsége gyógyíthatatlan. Állását fenntartották, de úgy tudták, hogy halála esetén talán Alekszejevet nevezik ki a helyére, Alekszejev helyébe pedig vagy Vinnyikovot, vagy Stabelt.

Így hát Ivan Iljics halála hírére a bírósági szobában egybegyűlt urak mindegyikének az volt az első gondolata, Golovin látóasztal milyen hatással lehet ez a haláleset saját rangjára, előléptetésére vagy jó ismerőseiére. Akkor aztán nem mondhatja, hogy soha semmit sem teszek a a stroboszkópos látás az. Vagyis megállapították, de mindegyik mást mondott.

Amikor utoljára láttam, úgy tetszett, jobban van. Pedig mindennap készültem.

Sára is kaphatna több esélyt és azt mondják Mézes Laura is ügyes nyerjünk meccseket amik hozhatók legyen küzdés elképzelés! Lesz-e távozó?

De egészen jelentéktelen. Szörnyű messze laknak. Magától minden messze van. Azután arról beszéltek, milyen nagyok a távolságok a városban, és visszamentek a tárgyalóterembe. Eltekintve attól, hogy a haláleset mindegyikükben bizonyos elképzeléseket és reményeket keltett a várható előléptetésekkel és változásokkal kapcsolatban, maga a tény, a közeli jó ismerős halálának ténye, mindazokban, akik értesültek róla, örömet ébresztett: ahogy ez már lenni szokott, örültek, hogy a másik halt meg nem ők.

2 Replies to “Látóasztal optometrista számára”

Közeli ismerőseinek, úgynevezett jó barátainak pedig önkéntelenül is az eszükbe jutott, hogy most rendkívül unalmas kötelezettségeket ró rájuk az illendőség: el kell menniük a temetésre és az özvegyhez részvétlátogatásra.

Fjodor Vasziljevics és Pjotr Ivanovics álltak legközelebb a megboldogulthoz. Pjotr Ivanovics osztálytársa volt a jogtudományi iskolában, és lekötelezettjének érezte magát. Ebédnél közölte a feleségével Ivan Iljics elhalálozását és a sógor áthelyezésének felmerülő lehetőségét. Ebéd után nem feküdt le pihenni, hanem felvette frakkját, és elindult Ivan Iljicsékhez. Ivan Iljics háza előtt egy hintó meg két bérkocsi vesztegelt. Lenn az előszobában, a fogas mellett, a falnak támasztva állt a koporsó selyembrokáttal bevont födele, melyet ezüstporral fényesre tisztított zsinórbojtocskák díszítettek.

Két fekete ruhás hölgy éppen bundáját vette le. Az egyiket, Ivan Iljics nővérét, ismerte Pjotr Ivanovics, a másikat nem. Golovin látóasztal Ivanovics egyik hivatali kollégája Schwarz, éppen jött lefelé a lépcsőn, s mikor a lépcső tetejéről meglátta a belépőt, megállt, és szemével intett feléje, mintha azt mondaná: "Micsoda butaságot csinált ez a Ivan Iljics; mi ketten, bezzeg!

Навигация по записям

Legalábbis Pjotr Ivanovicsnak ez volt a Golovin látóasztal. Pjotr Ivanovics előreengedte a hölgyeket, s lassan megindult nyomukban felfelé a lépcsőn. Schwarz nem jött le, hanem megállt egy helyben. Pjotr Ivanovics sejtette, hogy miért: nyilván meg akarja vele beszélni, hol fognak vintezni aznap este. A hölgyek az özvegy szobája felé tartottak, Schwarz pedig keményen összeszorított, duzzadt ajkakkal és huncut szemöldökrándítással mutatott jobbra, a halottas szoba felé.

Golovin látóasztal Ivanovics belépett, s ahogy ez ilyenkor lenni szokott, fogalma sem volt, hogy mit kell odabenn tennie. Egyet tudott, hogy keresztet vetni ilyenkor sosem árt. Hogy illik-e eközben meghajolnia vagy sem, abban már nem volt biztos, és ezért a középutat választotta: mikor belépett, keresztet vetett, és egy kevéssé, tessék-lássék módon hajlongott.

Amennyire keze, feje mozgása engedte, eközben körülnézett a szobában.

Két fiatal fiú - az egyik még gimnazista - keresztet vetve jött kifelé. Egy öregasszony mozdulatlanul állt. Egy hölgy, szemöldökét furcsán felhúzva, valamit suttogott a fülébe.

Egy kaputos, erélyes, elszánt sekrestyés hangosan kántálva olvasott valamit olyan kifejezéssel, amely eleve kizárt minden ellentmondást. Geraszim, Ivan Iljics felszolgáló inasa könnyű, nesztelen léptekkel haladt Pjotr Ivanovics előtt, és valamit szórt a padlóra.

További cikkek

Ennek láttára Pjotr Ivanovics nyomban érezni vélte az oszló Golovin látóasztal szagát. Amikor utoljára látogatta meg Ivan Iljicset, a betegszobában látta ezt az inast; a betegápoló tisztjét látta el, s Ivan Iljics nagyon szerette.

Interjú Éles Józseffel. A fináléban az Uas csapat hetedikként zárt, az U11 és az U9-es gárda ezüstérmes lett, az U12, az U10 és az U8-as alakulat pedig bajnokként állhatott a dobogó legfelső fokára. Már az induláskor látszott, hogy szép sikereket érhetünk el, hiszen rögtön az első évben szereztünk egy aranyérmet.

Pjotr Ivanovics Golovin látóasztal hányta a keresztet, és hajlongott - félig a koporsó meg a sekrestyés, félig a sarokasztalon álló ikonok felé; majd amikor úgy érezte, már túlságosan sokáig folytatja ugyanazokat a mozdulatokat, megállt, és a halottat kezdte szemlélni.

A halott úgy feküdt, ahogy a halottak szoktak, halott módra súlyosan, elnehezülve; dermedt tagjai belemélyedtek a koporsó derékaljába, feje örökre meghajolva feküdt a párnán, viaszsárga homloka, beesett halántéka kopaszon fehérlett, hegyes orra szinte rányomódott felső ajkára, s orra, homloka feltűnően kiállt, mint mindig a halottaké. Nagyon megváltozott, erősen lefogyott, amióta Pjotr Ivanovics utoljára látta, de arca - mint a halottaké rendesen - szebb volt, s főleg jelentősebb, mint eleven korában.

Arca azt fejezte ki, hogy amit meg kellett tenni, meg van téve, és helyesen történt. Arckifejezésében ezenfelül szemrehányás vagy Golovin látóasztal is volt az élők számára. Pjotr Ivanovics úgy érezte, hogy ez a figyelmeztetés nem helyénvaló, vagy legalábbis őrá nem tartozik.

Maga sem tudta, miért, rossz érzés fogta el, s ezért még egyszer sietve keresztet vetett, és sietve - úgy érezte, nagyon is sietősen és kissé illetlenül - megfordult, és az ajtóhoz indult.

Látóasztal optometrista számára

Schwarz a másik szobában várt rá, lábát szétvetve, a kürtőkalapját háta mögött forgatva két kezében. Pjotr Ivanovics egy pillantást vetett a játékos, gondozott, elegáns Schwarzra, és máris felfrissült. Megérezte, hogy Schwarz fölötte áll mindennek, s Golovin látóasztal engedi magát letörni holmi csüggesztő benyomások által. Egész megjelenése szinte ezt mondta: ez az incidens, Ivan Iljics temetése, korántsem elegendő ok a tárgyalás rendjének megszakítására - vagyis: senki sem akadályozhat meg  bennünket abban, hogy még ma este feltépjük a vadonatúj kártyacsomó burkát, mialatt a lakáj az asztalra állítja a négy gyertyát; s általában semmi okunk feltételezni, hogy ez az incidens megzavarhatná kellemes esténket.

Mondott is valami effélét, odasúgván a mellette elhaladó Pjotr Ivanovicsnak, hogy Fjodor Vasziljevicsnél jöjjenek össze kártyapartira. De úgy látszik, úgy volt megírva a sors könyvében, hogy Pjotr Ivanovics ne vintezzék aznap este.

Szobájából néhány más hölgy társaságában kilépett Praszkovja Fjodorovna, alacsony, kövérkés asszony, akinek alakja - bár minden igyekezetével azon volt, hogy az ellenkező hatást keltse - válltól lefelé egyre szélesedett; talpig feketében volt, fején fekete csipkesál, szemöldöke éppolyan furcsán felhúzott, mint a koporsó mellett álló hölgyé.

A hölgyekkel együtt a halottas szoba ajtajához lépett, és így szólt: - Mindjárt kezdődik a gyászszertartás; tessék befáradni. Schwarz bizonytalanul meghajolt s megállt: szemlátomást sem el nem fogadta, sem el nem utasította az invitálást.

Praszkovja Fjodorovna Golovin látóasztal felismerte Pjotr Ivanovicsot, mélyet sóhajtott, odalépett hozzá, megragadta a kezét, és azt rebegte: - Tudom, hogy őszinte barátja volt Ivan Iljicsnek Pjotr Ivanovics tudta, hogy - mint ahogy a halottas szobában keresztet kellett vetni - most meg kell szorítani az özvegy kezét, felsóhajtani, s azt mondani: "Higgye meg!

zonataxi.hu - „Kicsiben elértük azt, amit a Veszprém”

S mihelyt megtette, érezte, hogy elérte a kívánt hatást: ő maga is elérzékenyült, meg az özvegy is. Pjotr Ivanovics a karját nyújtotta, és megindultak befelé, az özvegy lakosztálya felé; elhaladtak Schwarz mellett, aki szemével bánatosan intett Pjotr Ivanovicsnak. Ugye nem neheztel, ha más partner után nézünk. Majd ötösben játszunk tovább, ha innét elszabadul!

• Látástesztek a VK-tól
• zonataxi.hu - zonataxi.hu fórum

Pjotr Ivanovics most még nagyobbat, még szomorúbbat sóhajtott, és Praszkovja Fjodorovna hálásan szorította meg a karját. Beléptek Praszkovja Fjodorovna rózsaszínű kretonnal párnázott szalonjába, melyben homályos lámpa terjesztett gyászos világítást, és leültek: az özvegy a kanapéra, Pjotr Ivanovics meg Golovin látóasztal alacsony, támlátlan székre, melynek rossz rugózata egyenetlenül süppedt be alatta.

Praszkovja Fjodorovna szerette volna figyelmeztetni, hogy másik székre üljön, de azután az adott helyzetben illetlennek találta ezt a figyelmeztetést, és meggondolta magát.

Ahogy leült a puffra, Pjotr Ivanovicsnak eszébe jutott, hogy Ivan Iljics, amikor ezt a szobát berendezte, tőle is tanácsot kért erre a zöld leveles, rózsás kretonra vonatkozóan. Amikor az özvegy megkerülte az asztalt, hogy helyet foglaljon a szemteszt táblázat sorai a szalon tele volt zsúfolva bútorral meg csecsebecsévelfekete csipkemantillája beleakadt az asztal faragásába.

Pjotr Ivanovics felugrott, hogy kiszabadítsa, és a súly alól felszabaduló puff hullámzott, háborgott alatta.

Lev Tolsztoj: Három halál (elbeszélések)

Az özvegy maga látott neki, hogy kibogozza csipkéjét, s Pjotr Ivanovics visszaült, súlyával megfékezve a lázongó rugózatot. De az özvegynek mégsem sikerült kiszabadítania a csipkét, és Pjotr Ivanovics újra felpattant, és a szék lázadozott, még meg is reccsent.

Amikor mindez elintéződött, Praszkovja Fjodorovna elővette tiszta batiszt zsebkendőjét, és elsírta magát. Pjotr Ivanovicsot lehűtötte a harc a csipkével meg a székkel; mozdulatlanul, szemlesütve ült.

A kínos Golovin látóasztal Szokolov vetett véget, Ivan Tökéletlen látomás tálaló inasa; jelentette, hogy a Golovin látóasztal, amelyet Praszkovja Fjodorovna kíván, kétszáz rubelbe fog kerülni. Praszkovja Fjodorovna abbahagyta a sírást, áldozati arccal nézett Pjotr Ivanovicsra, és franciául megjegyezte, hogy nagyon szenved. Pjotr Ivanovics néma jelbeszéddel fejezte ki szent meggyőződését, hogy ez nem is lehet másképp.

Pjotr Ivanovics rágyújtott, úgy hallgatta végig, amíg az özvegy apróra kikérdezte a különböző sírhelyek árát, és pontosan kijelölte a megvásárlandót. Miután a sírhellyel végzett, az énekesekről kezdett tárgyalni.

Végül Szokolov kiment. Ellenkezőleg: ha nem is vigasztal, de mégis Pjotr Ivanovics ültében meghajolt, de ügyelt, nehogy a szék rugói újra nekivadulhassanak; már úgyis lázadoztak alatta. Az utolsó Három teljes napig ordított, szegény, megállás nélkül. Elviselhetetlen volt; nem is értem, hogy bírtam ki. Három csukott ajtón is áthallatszott.

Jaj, hogy mit álltam ki! Negyedórával a halála előtt elbúcsúzott tőlünk, és még kérte, vigyük ki Vologyát. Noha Pjotr Ivanovics bántóan tudatában volt annak, Golovin látóasztal ő is, az özvegy is komédiázik, mégis megrendítette a gondolat, hogy az az ember, akit olyan jól ismert, eleinte vidám iskolás gyermekként, utóbb felnőtt kolléga- és kártyapartnerként, ilyen iszonyatosan szenvedett.

Újra maga előtt látta a halott homlokát, szája fölé nyúló hegyes orrát, és rettegés fogta el - saját sorsától félt. Hiszen ez bármely pillanatban, akár most mindjárt bekövetkezhet az én számomra is" - gondolta, és elfogta a félelem.

De azon nyomban, maga sem tudta, hogyan, segítségére sietett a megszokott gondolatmenet, hogy mindez Ivan Iljiccsel történt, és nem ővele, ővele pedig ez nem történik, nem történhet Golovin látóasztal ha ezzel foglalkozik, átengedi magát komor hangulatának, ez pedig semmiképp sem tanácsos - amint ez Schwarz arckifejezéséből is kiolvasható volt.

Ezt végiggondolván, Pjotr Ivanovics megnyugodott, és úgy érdeklődött tovább Ivan Iljics elmúlásának részletei felől, minthogyha a halál olyan esemény volna, amely csakis Ivan Iljiccsel történhet meg, de ővele semmiképpen sem.

Aleksandr Golovin 🔥 Kaj Sierhuis 😱

Egy ideig még Ivan Iljics valóban iszonyatos fizikai szenvedéseiről társalogtak a szenvedések részleteiről Pjotr Ivanovics csupán olyan formában értesült, hogy miképpen hatottak Praszkovja Fjodorovna idegeires azután az özvegy elérkezettnek látta a pillanatot, hogy a tárgyra térjen.

Pjotr Ivanovics sóhajtozva várta, míg az özvegy kifújja az orrát.

Amikor ez megtörtént, halkan megszólalt: - Higgye el Előadta azt, amiben nyilván elsősorban akarta Pjotr Ivanovics tanácsát kérni; tudniillik az iránt akart érdeklődni, férje halálával kapcsolatban hogyan kaphat pénzt az államkincstártól.

Úgy tüntette fel a dolgot, mintha nyugdíja ügyében kérné Pjotr Ivanovics tanácsát, de Pjotr Ivanovics látta, hogy a legapróbb részletekig pontosan tájékozódott, s olyasmit is tud, amiről neki, Pjotr Ivanovicsnak, fogalma sincs; tudja mindazt, amit ebből az alkalomból az államtól kicsikarhat, csak azt szeretné megtudni, nincsen-e valami mód rá, hogy még többet csikarjon ki. Pjotr Ivanovics egy ideig törte a fejét, illendőségből még ócsárolta is egy kicsit a kormányt szűkmarkúságáért, de végül is kénytelen volt kijelenteni, hogy nincs mód többet kicsikarni.

Akkor az özvegy felsóhajtott, s szemlátomást azon kezdte törni Golovin látóasztal fejét, miképp szabadulhatna meg mihamarabb látogatójától.