A ragadozó és a zsákmány látása. Vadbiológia | Digitális Tankönyvtár

Az állatok csodálatos látása

Ahhoz, hogy egy-egy komponens, jelen esetben egy- egy állati egyed a ragadozó és a zsákmány látása megértsük, elengedhetetlenül szemügyre kell vennünk azt a kölcsönhatás-hálózatot, amelynek ez az adott állat mint komponens a tagja.

A legfontosabb kölcsönhatások azok, amelyek az állatot energiával látják el. Tehát azok, amelyek révén táplálékát szerzi, legyen az növények fogyasztása vagy vadászat.

De természetesen ide sorolhatjuk azokat is, amelyek révén igyekszik elkerülni, hogy saját maga mások táplálékforrása legyen, tehát ide soroljuk a ragadozók elleni védekezés viselkedésformáit is.

Végül, de nem utolsósorban az állatnak a különböző tevékenységeit egymással is össze kell hangolnia, valamint választania kell az adott célhoz vezető lehetséges utak, módszerek között. Ez utóbbi tevékenységet nevezi a korszerű etológia optimalizációs viselkedésnek. Ezek a témák együttesen akár egy kétszer ekkora könyv anyagát is kitehetnék, itt tehát csak a legfontosabb alapelvek tárgyalására szorítkozunk.

A táplálékszerzés Valamennyi élőhely gazdag keveréke az élőlényeknek, az élettelen tárgyaknak, színes kavalkádja hangoknak, szagoknak, formáknak, mozgásoknak. Ebből a komplex világból kell az állatnak kiválasztania azt a néhány dolgot, ami ehető.

Navigációs menü

Táplálékot találni bizonyos esetekben nagyon egyszerű az állat számára, másoknál viszont bonyolultan szervezett, tanulást, döntéseket magában foglaló kognitív folyamat. Vannak olyan víziállatok, mint például a kagylók vagy bizonyos halak, egyes bálnák, amelyek egyszerűen kiszűrik a kopoltyúikon vagy a szájukon áthaladó vízből az emészthető organizmusokat, és nincs szükségük bonyolult felismerő érzékszervekre, fáradságos kereső tevékenységre, intelligens vadászatra.

1. Látásvizsgálat Boriszovban
2. Ősidők óta pusztítja a rák az embereket A tengerfenék legszínesebb rákjai, az akár harminc centiméteresre is megnövő sáskarákok az utóbbi években már több tudományos áttörésben segítettek — így egy szuperpáncél kifejlesztéséhez is nagy mértékben hozzájárultak — de a zsákmányát irtózatos sebességgel lesből vagy a homok alól kiugorva egy puskagolyó erejével leütő, vagy nemes egyszerűséggel csak átszúró állatok most látásuknak köszönhetően most akár az egyre gyakoribbá váló rákos megbetegedések korai stádiumban való felismerésében is segíthetnek.

A legelő állatok, mint az antilopok, a bölények, a juhok, egy táplálékszőnyeget találnak maguk alatt, legalábbis az év egy részében, és a táplálék bőséges, ha nem is túlságosan magas tápértékű. Az előbbi kérődzők számára sem okoz különösebb problémát a táplálék megkeresése, de a felvett nagy mennyiségű, energiaszegény anyag megemésztése már speciális adaptációt igényel.

Így látják a világot az állatok

Minthogy ezek az állatok lassan emésztenek, a táplálkozásuk és az emésztésük szinte folyamatos. Bizonyos növényeket kedvelnek, másokat csak ínség esetén hajlandók megenni, megint másokat elkerülnek.

Ezek a választások rendszerint összefüggnek a növényekben lévő tápanyagokkal, de azok csersav- alkaloida- és esetleges egyéb - a legelő állat számára mérgező vegyület - tartalmával is, amely a növények fő védekezési módja a legelés ellen.

Más állatok számára a táplálék rejtve van, és idejük nagy részét a táplálék megkeresésével töltik. Ilyen esetekben lényeges, hogy az állat miről ismeri a ragadozó és a zsákmány látása a táplálékot, hogyan dönti el, hogy az élőhelye melyik részén keresse, meddig tartson ki egy adott hely felderítésében stb.

Ezek a feladatok bonyolult érzékelési és döntéshozó mechanizmusokat igényelnek.

Ha egy adott helyen az állat megtalálta és elfogyasztotta a táplálékot, sokszor azon a helyen jó ideig nem lesz mit keresnie. Sok állatban fejlődtek ki ezért bonyolult memóriamechanizmusok és arra épülő viselkedési szabályok, amelyek segítségével számon tartja a már eredményesen látogatott helyeket.

Bejelentkezés

A kolibrik például jól megjegyzik, hogy melyik virág nektárját fogyasztották el. Más fajok olyan táplálékot fogyasztanak, amelynél egy falat megtalálása arra serkenti az állatot, hogy jó alaposan kutasson a környéken, mert igen nagy valószínűséggel talál a közelben még többet is.

Ezeknél éppen ellenkezőek a memóriára alapított viselkedési szabályok.

Nagy Róbert A Halak látása Horgászemberként gyakran gondolkozom el arról, hogy vajon a halak hogyan érzékelik a külvilág történéseit. Hajlamosak vagyunk ezt a kérdést a saját magunk, emberi tapasztalatai szerint elképzelni. A vízparton sokszor variáljuk a csalik színét és formáját abban bízva, hogy halaink hamarabb megtalálják és felveszik azt. De valóban így van-e ez? Mit láthatnak a halak a víz alatt?

A kisebb méretű táplálékot esetleg könnyebb megszerezni, de időrabló a begyűjtése, a nagyobbat nehezebb elfogni, vagy ha termésről van szó, felnyitni. A táplálkozás módja és a táplálék megtalálásának optimális lehetőségei sokféle viselkedésformát fejlesztettek ki, amelyek közül sokat már tárgyaltunk.

Szimpatika főoldal

Így például a territoriális állatok növelhetik táplálkozási lehetőségeiket azáltal, hogy intenzíven védelmeznek egy táplálékban gazdag területet fajtársaiktól. Ezeknél mindig ki lehet mutatni, hogy szoros összefüggés van a terület táplálékbősége és az állat territoriális viselkedése között.

Táplálékban szegény vagy olyan területet, ahol a táplálék ritkán és véletlenszerűen fordul elő, általában nem védelmeznek az állatok. Megszűnik a védelem akkor is, ha a terület különösen gazdag táplálékban.

A szitakötőkmint ez az elfogott ragadozóval ellátott közös klubtailgerinctelen üldöző ragadozók.

Az állati agy tehát mindig gondos számításokat végez, hogy energiaráfordításait és energiabeszerzéseit szorosan összehangolja, minimális ráfordítással maximális nyereségre tegyen szert. Ugyancsak lényeges kérdés, hogy az állat egyedül keresi táplálékát vagy társával, társaival közösen. Amikor a táplálék ritkán és véletlenszerűen fordul elő, és olyan nagy területet kell bejárni érte, amit nem lehet megvédeni, az állatok gyakran óriási csapatokba tömörülnek, és együtt táplálkoznak, néha még különböző fajok is.

Ennek az az oka, hogy a sok állat együtt gyorsabban felfedezi és tökéletesebben kihasználja a terület adottságait, mint ha mindegyik külön keresgélne.

Ráadásul a ragadozók elleni védekezés is sokkal könnyebb ilyen esetekben. Jó példa erre a téli időszakban összeálló nagy varjúcsapatok táplálékkeresése. Ha találnak egy alkalmas területet, igyekeznek azt a legkisebb sűrűségben lefedni, hogy mindenkinek elegendő jusson. Mindenesetre a magasan fejlett társas táplálékszerző viselkedésformák inkább a ragadozókra karate és látás, mert azok tápláléka nemcsak ritkán található és legtöbbször rejtett, hanem a legtöbb esetben intelligens is, és nem várja passzívan, hogy valaki vele energiaéhségét csillapítsa.

Ha a táplálék és a táplálkozó is intelligens, kapcsolatukból rendkívül összetett viselkedésformák fejlődnek ki, amelyekben már nemcsak a genetikai adottságok, érzékszervek, hanem a tanulás és a külső világ rendkívül pontos modellezésének képessége is döntő szerepet játszik. Vadászat Vadászatnak nevezzük a táplálékszerzés olyan formáit, amelyek a zsákmányállat megöléséhez vezetnek. A vadászokat durván két nagy csoportba sorolhatjuk: a rejtőzködők és a mozgó vadászok csoportjába.