Arisztotelész nézete, Arisztotelész államformatana – Wikipédia

Szabadbölcsészet

Az ember pedig Arisztotelész nézete fogva hajlamos a társulásra, az államba tömörülésre, azaz az ember zoon politikon kb. Arisztotelész három alapvető, természeti eredetű viszonyfélét, társulást különböztet meg a társadalomban.

Ez a hierarchia csak ritkán cserélődik fel. Ebben a nézetében eltér Platóntól, aki nőt és férfit egyenrangúnak tekint a politikai jogok szempontjából, és a nőket is vezetésre, katonáskodásra, és termelő munkára alkalmasnak tartja.

A második a deszpotiké δεσποτικηaz úr-szolga viszony. Arisztotelészt sok bírálat érte amiatt, hogy a szolgaságot természeti alapra helyezte, és ezek jogosságát nemigen lenne korszerű vitatni, noha az Arisztotelész által leírt viszony nem azonos az antik rabszolgaság elvadult formáival; inkább szintén munkamegosztás jellegű: mintegy az Ész és Kar, a Lélek és Test, a fő Jobb kéz és a kisegítő Bal kéz viszonya.

Mi hát egy szolga feladata?

Az Úr életútjának segítése, tehát a segítő jellegű kiszolgáló tevékenység nem pedig például a tömeges bányamunka. Ma is beszélünk kiszolgáló tevékenységekről és intézményekről például egy város vízellátó központjaiés inkább ilyen értelemben kell az arisztotelészi szolgaságra gondolni: inkább uraság és komornyik, vagy főorvos nő és nővér viszonya ez, mint gályarabé és hajcsárjáé, vagy még inkább történelmi átmenet a kettő között.

Mi a különbség az Arisztotelész által megfogalmazott és a reális szolgaság közt?

Az elsődleges az, hogy Arisztotelész rabszolgasága nem kényszerű, hanem közös érdekeken alapul, mint ahogy a háziállat sem hagyja ott az őt tápláló jó gazdát, noha szolgája annak, osztályrészül mégis elnyeri a megmaradást legalábbis fajszinten.

A második sarkpont pedig, hogy az emberi szolga számára azonban mindig fenn kell tartani a felszabadulás lehetőségét, vagyis ennek a viszonynak rugalmasnak, felbonthatónak kell lennie. Ily módon tehát a szolgaság viszonya nem teljesen azonos a rabszolgaság viszonyával. Nézzük még meg, hogyan indokolja meg Arisztotelész, miért természeti alapú ez a viszony. Egyszerűen és főképp azért, mert az emberek születésnél fogva ti. Másrészt pedig, mivel sok munkát egyszerűen el kell végezni, és erre a szolga a legalkalmasabb, ám, jegyzi meg, ha minden termelőmunkát gépekkel lehetne végeztetni, akkor a rabszolgaság fölösleges volna.

Több, általában közös őstől eredő család alkot egy nemzetségi falut kómé — κωμηamely a munkamegosztás további formáit teszi lehetővé. Ezt a fogalmat manapság gazdasági önállóság, önellátás értelemben használjuk, de Arisztotelész nem felejti el megemlíteni, hogy ő ezen a követelményen többet ért: egy államnak az önellátáson kívül magasabb igényeket is ki kell elégítenie, adnia kell a civilizált, viszonylag kényelmes élet lehetőségét is. A hat államforma[ szerkesztés ] A Politikában Arisztotelész nézete tan szerint, melynek ősképét már Hérodotosznál szemlélhetjük Otanés beszédében, s amelyre Arisztotelész közvetlenül a kései Platóntól nyert ösztönzést Arisztotelész nézete, IV, 2, 3összesen hat államforma politeasz eidosz létezik.

Ezek helytelenek vagy helyesek attól függően, hogy a vezetők kizárólag saját magánérdekükre gyakorolják-e a főhatalmat, vagy a köz javára. Ezek közül három a helyes államforma: a királyság basileiamelyben egyetlenegy ember gyakorolja a közjó érdekében a legfőbb hatalmat; az arisztokrácia, melyben egynél többen ugyan, de azért mégis kevesen szintén a közjó érdekében gyakorolják a legfőbb hatalmat; a politeia, vagyis a cenzusra alapított köztársaság; melyben a tömeg, a sokaság gyakorolja a közjó érdekében a legfőbb hatalmat; a három helytelen államforma pedig — ez utóbbiak rendre az előbbiek elfajulásai: a tyranneia elfajulása a királyságnak, ugyancsak egyetlenegy ember gyakorolja, de nem a közjó érdekében, hanem a saját maga előnyére a legfőbb hatalmat; az oligarchia elfajulása az arisztokráciának, ebben egynél többen ugyan, de azért mégis kevesen a saját magánelőnyűk érdekében gyakorolják a legfőbb hatalmat; a demokrácia elfajulása a politeiának Arist.

Navigációs menü

A királyság[ szerkesztés ] A Politika szerint alapvetően ötféle monarchia létezik. A leggyengébb hatalommal a spártai - mükénéi típusú király bírt, aki tulajdonképpen csak egy legfőbb hadvezérnek minősül, bár kinevezése életfogytig tart.

A második típus a despotikus monarchia, ami a keleti népeknél figyelhető meg, és a despotai cím örökletes. A harmadik típusú király az aiszümnata, azaz a választott türannosz.

Leginkább a római diktátori megbízatáshoz hasonlít, de a hellének között is előfordult. A negyedik a homéroszi eposzokból is ismert az archaikus típusú királyság, melyben a király hadvezér, bíró és az állami áldozat bemutatója — azaz papi testületen kívüli pap — is egyben. Ez nem örökletes. Az ötödik típus az örökletes és totális monarchia, arisztotelészi kifejezéssel pánbazileia πανβασιληια.

A királyság Arisztotelész szerint csak akkor felel meg teljesen a maga természetszerű hivatásának, ha korlátlan, amelyben a király épp oly korlátlanul uralkodik a nép, mint ahogy a családfő uralkodik a saját családja, egész háznépe fölött Arist.

III, 10, 2.

Arisztotelész, az emberi természet fogalmának megalapozója

Arisztotelész, aki természetellenesnek tart minden örökösödés útján nyert királyi méltóságot, itt is ellenmondásba esik önmagával, midőn a barbár népek királyságainak egynémelyikét, amelyek pedig köztudomás szerint örökös monarchiák voltak, szintén ezen szerinte legtökéletesebb királyság kategóriájába sorozza; Arisztotelész, v.

Azt a királyságot-e, amelynek uralkodója törvény alapján, v. Ez utóbbi nézetnek bizonyítására hiába keresünk adatot Arisztotelész Politikájának jelenlegi szövegében. Az arisztokrácia[ szerkesztés ] Az arisztokrácia fogalma, a szó legkívánatosabb Arisztotelész nézete egybeesik Arisztotelésznél az ő eszményi államának fogalmával. Dahlmann és Stahl ellenében Teichmüller, Zeller, Spengel és Susemihl vindikálták Arisztotelésznek is az eszményi államot.

Tartalomjegyzék

Arisztotelész szerint a szó legkívánatosabb értelmében ugyanis az volna a valódi arisztokrácia, amelyben csakis az erényben, mégpedig mind az állampolgári, mind a magánemberi erényekben legkitűnőbb férfiak gyakorolnák a legfőbb hatalmat Arist. IV, 5, 10; 2, 1.

Arisztotelész szerint egy ilyan arisztokráciát előbb még egy egészen sajátszerű állami nevelés által kellene létrehozni V, 7, 20; 12, 5; Arisztotelész nézete, 1, 12; III, 2; VII, 13, 21—23; VIII, 2, 1, 2, 5; 3, 1és ez csak olyan államban volna lehetséges, amelyben az állampolgárok sem iparral, sem földműveléssel nem foglalkoznának Arist. V, 8, 5. Arisztotelész nézete, Arisztotelész nézete dicséri is a spártaiak és a krétaiak államnevelését, saját maga bevallja, hogy egy ilyen arisztokrácia aligha fog valaha is létrejöhetni VII, 13, l, 2sőt elismeri, hogy még csak megközelítő árnyalatait sem szemlélhette egy ilyen eszményi államnak a történelmi valóságban, hanem legföljebb annak egyes elemeit olyan államokban, amelyekben ha nem is az abszolút értelemben vett emberi erényekben, de legalább az állampolgári erényekben kitűnő egyének nyernek jogcimet a legfőbb hatalom gyakorlására, vagy legalább tényleg gyakorolják azt.

Ez csak az arisztokráciával vegyes államformákban lehetséges Arisztotelész szerint. A demokrácia[ szerkesztés ] A demokráciának négy, helyesebben öt alfaját különbözteti meg Arisztotelész.

Médiatár A rövid minősítés — a nemek egyenlősége alapján: az Ember fogalma férfiközpontú, patriarchális felfogást tükröz.

Az első alfajában a demokráciának a földművesek és egyáltalán a mérsékelt vagyonú szabadok bírnak túlsúllyal az államügyek intézésében. Minthogy a földművesek mindennapi munkájuk nélkül nem bírnák maguknak az élethez szükséges évi jövedelmet megkeresni, tehát csak ritkán jöhetnek az államügyeket intéző gyülések szinhelyére, így gyüléseket is csak Arisztotelész nézete tarthatnának az ily államban, éppen ezért az összes állampolgárok jogegyenlősége fönnáll ugyan az államrendben, de a gyakorlatban mégis csak a legtekintélyesebb és legbefolyásosabb vagyonosok kormányoznak.

Hasonló állapotok állanak fönn demokratikus szervezet mellett a pásztornépeknél VI, 2: IV, 4. Ez a második alfaj; a harmadik ott fejlődik ki, ahol a városi elem lesz az államban uralkodóvá, de ezen városi elemből csak a vagyonosabb iparosok, kereskedők gyakorolnak döntő befolyást az államügyekre, és ezt is oly szellemben teszik, hogy ezáltal még nem rendül meg a törvények uralma IV, 4; 3, 5.

A negyedik alfaj a szélső demokráciában nyer megtestesülést.

Sztageirábana Khalkidiké-félszigeten fekvő trákiai görög gyarmatvárosban született a Apja, Nikomakhosz családja valószínűleg Messzénéből jött Sztagirába az i.

Ezen államforma csak a legutóbbi Arisztotelészt közvetlenül megelőzött időkben fejlődött ki az egyes görög államokban IV, 5az iparos és napszámos elemnek túlságos nagy fölszaporodása folytán, akik azután az ily államban a döntő befolyást ugyancsak ki is zsákmányolják IV, Megtehetik ezt a legszegényebb sorsú iparosok és napszámosok is, mert zsoldot húznak az ily államban az összes állampolgárok Arisztotelész nézete azért is, hogy megjelennek a gyűlésben, valamint az esküdtszéki bíráskodásért is.

Ezen szélső demokrácia jellemző vonása, hogy keserves adót vet ki a gazdagokra, pereket akaszt Arisztotelész nézete gazdagok nyakába, csakhogy vagyonukat elkobozhassa, ami többnyire sikerül is, mert az esküdtbíróságok túlnyomóan szegényekből állván, készek minden gazdagot elítélni, csakhogy elkobzott vagyonát azután az állam Arisztotelész nézete napi díjak stb.

Arisztotelész nézetei mai szemmel (liberális és feminista kritika)

Nagyon szorgalmasan látogatják tehát a szegény iparosok és napszámosok is a gyűléseket, amelyek igen gyakran szoktak ily államokban tartatni, már csak a napidíj kedvéért is, és természetes számbeli túlsúlyban lévén a kevésbé vagyonosok és az egészen szegények a vagyonosabbak, a gazdagok fölött, mindig az történik, amit a gazdagok kifosztogatására törekvő szegények tömege akar; nem a törvények uralkodnak az ily államban, hanem a néphatározatok a nép, a démosz pedig a demagógok vezetése alatt maga is sokfejű zsarnokká válik IV, 5.

Ekkor áll elő a szélső demokrácia, mely Arisztotelész szerint nem is igen nevezhető már államformának a szó alkotmányos értelmében; a tirannisra emlékeztet ez inkább, mint a józan tömeguralmi államformára V, 8; A különféle államformák viszonyáról[ szerkesztés ] Arisztotelész nagy részletességgel fejtegeti azután az államhatalom szervezetének föltételeit mindezen államformákon keresztül, miközben vajmi gyakran megdöbbentő ellenmondásokba keveredik.

Legjobb államformának Arisztotelész természetesen az ő saját eszményi államát Arisztotelész nézete ennek két árnyalatát Arisztotelész nézete a történelmileg megvalósult államformák közül az arisztokráciával elegyes válfajokat és a politeiát tartja aránylag legtűrhetőbbnek. IV, 9; 3, 4, 5. Nagyon érdekesek Arisztotelész nézete szakaszok, amelyekben Arisztotelész a békés átmenetet egyik államformából a másikba királyságból tirannis, arisztokráciából oligarkia, politeiából demokrácia meg azután az erőszakos, forradalmi átalakulásokat p.

Nagy Sándor és Arisztotelész nézete monarchia[ szerkesztés ] Némelyek a Politika bizonyos szakaszai alapján Arisztotelészről azt állítják, hogy a monarchiát valamennyi államforma fölé helyezné, ám ez félreértés.

Amit ő az állampolgárokat értelmileg és erkölcsileg félistenhez hasonlóan felülmúló, rendkívüli emberek uralkodási jogáról mond III.

Oly ötlet ez tőle, amely minden ellenérvelgetés dacára is bók akart lenni az ő királyi növendéke, Nagy Sándorha nem már ennek apja, Makedóniai II. Fülöp számára.