Látó kétéltűek

Az emlősök szemével ellentétben a madarak szeme nem visszatért a vak szemre alakú, ami lehetővé teszi, hogy a látótér nagyobb részét lássák élesen. A szemet egy kör alakú csontlemez, az úgynevezett szklerotikus gyűrű veszi körül, és tartja mereven. A hüllők szeméhez képest fejlődés, hogy szemlencse előrébb található, így a retinán megjelenő kép nagyobb lett.

Ez a tulajdonság az emlősöknél is megvan. Egy galamb balra és egy bagoly jobbra látómezejének összehasonlítása A legtöbb madár nem képes mozgatni a szemét, bár vannak kivételek, mint a nagy kárókatona.

A hüllőkről általában

Azok a madarak, amelyek szeme a fej két oldalán helyezkedik el, nagyobb látómezővel rendelkeznek, hogy könnyebben észrevegyék a ragadozókat. A ragadozó madarak szeme ezzel ellentétben többnyire a fej elülső részén található, így jobb térlátással rendelkeznek, tehát pontosabban meg tudják becsülni zsákmányuk távolságát.

Valószínűleg az amerikai szalonka rendelkezik a legnagyobb látótérrel, mely vízszintesen °, függőlegesen pedig ° is lehet. A madarak nem a szemhéjukat használják pislogásra.

Ehelyett a szemet egy úgynevezett pislogóhártya tartja nedvesen, amely gyakorlatilag egy vízszintesen mozgó harmadik szemhéjnak felel meg. Számos vízimadárnál a pislogóhártya fedi a szemet, amikor víz alatt tartózkodnak, és kontaktlencseként is működik.

Alvás közben általában az alsó szemhéj fedi a szem nagy részét, ez alól kivételt látó kétéltűek az uhukahol a felső szemhéj a mozgékony.

A házityúk harmadik szemhéja A szem tisztításában vesz részt a könnymirigyvalamint a Harder-féle mirigy olajos váladéka is, amely bevonja és megvédi a szaruhártyát a kiszáradástól. A madarak közül a struccnak van a legnagyobb szeme, tengelyhossza 50 mm, kétszer nagyobb az emberénél. A madarak szemének tömege szorosan összefügg látó kétéltűek testtömeggel. Egy tanulmány szerint, amelynek során öt különböző látó kétéltűek vizsgáltak meg papagájok, galambok, sirályok, sólymok és baglyoka szem- és a testtömeg első közelítésben nagyjából egyenes arányosságot mutat.

Ezt természetesen az egyes fajok eltérő életmódja módosíthatja, például az éjszakai madaraknak és a ragadozóknak viszonylag nagy szeme van. Viselkedéstanulmányok megmutatták, hogy számos madárfaj a távoli tárgyakra a látóterük oldalsó részén fókuszál, ugyanis itt a legjobb a kép felbontása.

A látótér ezen részén nem alakul ki térlátás, mivel a megfigyelt tárgy csak az egyik szem látóterébe esik bele.

Jelenlegi hely

Minthogy a legjobb képet az oldalt lévő tárgyakról képesek alkotni, a madarak többsége igyekszik úgy helyezkedni, hogy a vizsgált tárgy valamelyik oldalukon helyezkedjen el. A galambok esetében például a kép látó kétéltűek kétszer olyan jó látó kétéltűek, mint előre embernél ez pont fordítva van.

A vörösbegy szeme a testméretéhez képest viszonylag nagy A szem teljesítménye fényszegény környezetben attól függ, hogy a lencse milyen messze van a retinától. A kis termetű madarak így nappali életmódra kényszerülnek, mert a szemük nem elég nagy ahhoz, hogy éjszaka biztosítsa a megfelelő minőségű látást. Habár sok faj éjszaka vándorol, gyakran még fényesen világító tárgyaknak, például világítótornyoknak is neki repülnek.

Keresés űrlap

A ragadozó madarak szintén nappaliak, annak ellenére, hogy szemük viszonylag nagy méretű, ugyanis látásuk inkább a nagyobb térfelbontásra specializálódott, mint a fény összegyűjtésében, ami az éjszakai életmódhoz elengedhetetlen lenne. Számos madár szeme aszimmetrikus, ami lehetővé teszi, hogy egyszerre látó kétéltűek a horizontra és a föld egy pontjára. Ennek az adaptációnak azonban az volt az ára, hogy látóterük alsó részén rövidlátás alakult ki. Azok a madarak, amelyeknek a szeme a testtömegükhöz képest viszonylag nagyobb, mint a vörösbegy vagy a kerti rozsdafarkúkorábban kezdenek el énekelni, mint azok amelyeknek szeme ugyanakkora, de testméretük nagyobb.

Ennek valószínűleg az az oka, hogy a kisebb termetű madarak relatív súlyvesztesége az éjszaka folyamán nagyobb, mint a nagyobb testűeké, így korábban kell kezdeniük a napot.

Navigációs menü

Az éjszakai madarak szeme elsősorban a látás érzékenységét tekintve hatékony, mivel szaruhártyájuk viszonylag nagy a szem hosszához képest. Ezzel szemben a nappali madarak szeme látó kétéltűek a látás élességét tekintve hatékonyabb, mert szaruhártyájuk a szem átmérőjéhez képest kisebb, mint az éjszakai madaraké. A kihalt fajok esetében a szklerotikus gyűrű és a szemgödör méretének vizsgálatából lehet következtetni az életmódjukra.

Ahhoz, hogy ezt meg lehessen tenni, a fosszíliának értelemszerűen meg kell őriznie a térbeli alakját, így például olyan leletekről, mint amilyen az Archaeopteryxnem lehet egyértelműen eldönteni, hogy lézeres szemműtét a látás javítása életmódot folytatott. A szem anatómiája[ szerkesztés ] A madárszem részei: szklerotikus gyűrűíriszszemlencseszaruhártyamuszkuláris védőrétegretinachoroid hártyaínhártyalátógödörfésűszervlátóideg Főbb tulajdonságait tekintve a madarak szeme a többi gerinces szemére hasonlít.

Külső rétegét elülső részén egy átlátszó anyag, a szaruhártya alkotja, a többi részén pedig a két rétegű ínhártya. Ez egy kemény, fehér színű kollagén rostos réteg, amely körülveszi és védelmezi a szem egész területét.

A szemlencse két részre osztja a szem belsejét: az első és a hátsó kamrákra. Az első kamrában egy vízszerű folyadék, az úgynevezett csarnokvíz található, míg a hátsó kamrában egy üvegtestnek nevezett, zselészerű anyag van. A lencse egy átlátszó, domború test, mely egy keményebb külső réteggel és egy lágyabb belső réteggel rendelkezik. Feladata, hogy a fényt a retinára fókuszálja.

Alakját a sugártestnek köszönhetően képes megváltoztatni. Emellett néhány madárfajnak van egy második, Crampton-izomnak nevezett képlete, mely megváltoztathatja a szaruhártya alakját, így nagyobb mértékű alkalmazkodást tesz lehetővé, mint látó kétéltűek az emlősök szeme képes. Az látó kétéltűek vagy szivárványhártya egy színes, izomzattal működtethető hártya, mely szabályozza a szembe bejutó fény mennyiségét.

Középpontjában látó kétéltűek kör alakú terület található, a pupilla amelyen keresztül a fény bejut a szembe. Sok kolibrifajnak két látógödre vagy foveája van A retina egy sima, ívelt, többrétegű szerkezetet képezve tartalmazza a fényérzékeny csapok és pálcikák sokaságát, a hozzájuk tartozó idegsejtekkel és véredényekkel együtt. Többek között a fotoreceptorok sűrűsége látó kétéltűek meg a látás maximális élességét.

Az ember szemében körülbelül receptor van négyzetmilliméterenként, míg egy házi verébnekegy egerészölyvnek pedig 1 is lehet belőlük. A fotoreceptorok nem mindegyike csatlakozik külön-külön a látóideghez, az idegdúcok receptorokhoz viszonyított aránya fontos a látás felbontásának minőségében. Ez az arány nagyon magas a madarak között, a fehér billegetőnek például dúcsejtje jut fotoreceptorra. A pálcikák sokkal érzékenyebbek a fényre, de színekről nem adnak információt, ellentétben a kevésbé érzékeny csapokkal.

A többi gerinceshez hasonlóan kivéve a méhlepényes emlősöket a csapok egy része kettős szerkezetű. A retina közepe felé található a látógödör vagy latinul fovea, ahol a receptorok sűrűsége a legnagyobb.

Ezen a területen a legélesebb a látás. A látóideg egy olyan idegköteg, mely üzeneteket továbbít a szemből az agy bizonyos részeibe, és viszont. Akárcsak az emlősökneka madaraknak is van egy kis vakfoltjukez a látóideg és látó kétéltűek erek csatlakozási helye a szemhez, amely nem tartalmaz fotoreceptorokat. A fésűszerv egy funkcióját tekintve kevéssé ismert, redőzött képlet, amely a retinából nyúlik a szem belsejébe.

Az érzékeléstől a látásig - szemről szemre

Erekkel gazdagon átszőtt, valószínűleg a szem anyagcseréjében fontos, védi azt a vakító sugárzásoktól, valamint szerepe lehet a tájékozódásban. Az érhártya a retina alatt található, artériákkal és vénákkal gazdagon átszőtt réteg. Ezek friss vért szállítanak a retinának és elszállítják a vénás vért. A hártya egy melanin nevű pigmentet tartalmaz, ami a szem belsejének sötét színét adja, és megakadályozza a fénysugarak visszaverődését.

A fény érzékelése[ szerkesztés ] A négy pigment egy madár pálcikasejtjeiben elősegíti az ibolyántúli színes látást A madárszem receptorainak két fajtája van, a csapok és a pálcikák.

Tartalomjegyzék

A pálcikákban egy rodopszin nevű vizuális pigmentanyag teszi lehetővé az éjszakai látást, mert kis mennyiségű fényre is érzékeny. A csapok viszont kifejezetten a színek észlelésére specializálódtak, tehát nélkülözhetetlenek a madarakhoz hasonló színérzékelő állatoknak.

A színkommunikációt a természet által diktált ösztönös viselkedés részeként használják az élőlények, fajon belül és a különböző fajok egymás között is. Számos élőlény viselkedéskészletébe beletartozik a színekkel való kommunikáció, mely a biokommunikáció egyik különleges megnyilvánulása. Az emberi színhasználat olykor hasonlóságot mutat az állatok színkommunikációjával, — úgy tűnik, egy ősi, jól bevált sémát követünk a társadalmi érintkezésekben is. Morris Színjelzések Általában azoknál az állatfajoknál fordulhatnak elő színüzenetek, amelyek maguk is színlátók, és ez nem minden fajra jellemző. Ha az élőlény testfelülete szőre, tolla, pikkelye, bőre színes, feltehető, hogy a faj egyben színlátó is.

Sok madár szeme képes felfogni az ultraibolya UV fényeket is, melyek észlelésére a piros, a zöld és a kék színű pigmentek mellett jelenlévő, erre specializálódott csaptípus szolgál. Ezt a látásformát "tetrakromatikus" látásnak nevezzük. Néhány madár, mint például a galambok szemében egy további pigment is segíti az érzékelést, ezért "pentakromatikus" látással rendelkeznek. A csapok négy különböző spektrumú fényt felfogó pigmentjei az opszin nevű fehérjéből származnak, amely egy retinal nevű molekulához kapcsolódik.

A retinal az A-vitaminhoz hasonló vegyület. Amikor a pigment elnyeli a fényt, megváltozik a szerkezete, aminek hatására megváltozik a csapsejt membránpotenciálja is.

Így látják a világot az állatok

A retina idegsejtjei így ingerületbe jönnek. A retinában egy idegsejthez több fotoreceptor sejt kapcsolódhat, és a látóidegen keresztül továbbítja az információt az agy magasabb látóközpontjaiba. Minél intenzívebb a retinára eső fény, annál több fotont nyelnek el a pigmentek, és annál erősebben ingerlődnek az egyes csapok, ennek következtében látó kétéltűek látjuk a fényt.

Fordítás[ szerkesztés ] Ez a szócikk részben vagy egészben látó kétéltűek Bird vision című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

A Wikimédia Commons tartalmaz A madarak látása témájú médiaállományokat.

Burton, Robert. Bird Behaviour. London: Granada Publishing Beckenham, Kent: Croom Helm Sturkie's Avian Physiology. Academic Press, San Diego