Látásromlás a kábítószer-függőségben

Bár még mindig nem sikerült minden kérdést tisztázni, ahhoz már eleget tudunk, hogy néhány széles körben elterjedt tévhitet megcáfoljunk. Sokak szerint ugyanígy működik ez az embereknél is: a drog akár egyetlen dózisban is önmagában függőséghez vezethet, ugyanis megváltoztatja az agyunkat. A drogfüggőség tehát agybetegség, amit a drogfogasztás okoz. Sok szakember azonban nem ért egyet ezzel a tézissel, ami egyébként a represszív drogpolitikák egyik fő motorja.

A 10 legveszélyesebb kábítószer

Rámutatnak, hogy a függőség kialakulása az embereknél jóval bonyoltabb folyamat, mint a patkányoknál a ketrecben, hiszen társadalmi környezetben és tanulás útján történik.

Az embereknek ugyanis legritkább esetben adja be a szert rendszeresen valami külső hatalom - ők maguk keresik és fogyasztják látásromlás a kábítószer-függőségben szert, egymástól tanulják meg a használatát és - igen, az élvezetét is! Ami az agyat illeti, kétségtelenül megváltoztatja a működési módját a függőség  - azonban ez nem jelenti azt, hogy agyunk helyrehozhatatlanul károsodik.

Bár van olyan drog és olyan dózis, ami szövetkárosodást okoz az agyban pl. Ráadásul a viselkedési függőségek pl. Sokak számára meglepő lehet, de az olyan, társadalom által rendkívül veszélyesnek ítélt szer esetében sem szükségszerűen alakul ki a függőség, mint amilyen a kokain, a metamfetamin vagy a heroin.

Az embereknek, akik ezeket a minden látás-helyreállító gyakorlat kipróbálják, csak egy kisebbsége válik függővé.

A tudományos kutatások szerint az egyik legaddiktívabb szer a dohány: tízből hét ember, aki kipróbálja, rendszeres fogyasztóvá válik. A kannabisznál ez az arány nagyjából akkora, mint az alkoholnál: tízből egy ember.

Fiatalok, gyerekek a kábítószer fogságában - A Heti Napló stábja beköltözött egy rehabra

Régebben mindenki azt hitte, hogy ez pusztán az akaraterőn és a jellemen múlik - és ez a tévhit mind a mai napig makacsul tartja magát. Az utóbbi évtizedekben aztán átvette a helyét egy másik nézet: miszerint az embereket két csoportra lehet osztani, a függő és a nem függő személyiségű emberek csoportjára.

Aki függő személyiség, annak a számára a teljes absztinencia az egyedüli út. És hogy ki a függő, azt a génjei határozzák meg. Milyen egyszerű is lenne, ha lenne egy függőséget okozó gén, amit egyszerűen ki lehetne kapcsolni!

Ilyet azonban eddig nem találtak.

Bár a gének bizonyára szerepet játszanak a függőség kialakulásában, ezt nem úgy kell elképzelni, mint egy kőbe vésett kényszerpályát. A tudományos vizsgálatok nem találtak egyetlen olyan látásromlás a kábítószer-függőségben vagy személyiségtípust sem, amely minden drogfüggő emberre illene. Nem lehet például minden függőt manipulatív, hazug és antiszociális személyiségűnek bélyegezni.

Egy kutatás szerint a drogfüggők körében valóban jóval nagyobb arányban fordul elő  antiszociális személyiségzavarmint az általános népességben - de még így is csupán az összes függő kevesebb, mint egynegyedére jellemző.

Valójában abban, hogy ki válik függővé, jóval nagyobb látásromlás a kábítószer-függőségben játszik az, hogy az adott embert milyen pszichés és társadalmi hatások érték, különösen gyermekkorában.

Nem véletlen, hogy a teljesen egészséges és erős pszichével rendelkező gyerekek is ugyanúgy kipróbálják a drogokat, de a rossz családi körülmények között és marginalizált társadalmi helyzetben a kettő gyakran, de nem mindig jár együtt!

Így például a gyermekkori abúzus, elhanyagolás és egyéb trauma komoly kockázati tényezőt jelent. A függőség kialakulásában tehát genetikus faktorok és a környezeti behatások együttesen játszanak szerepet.

Metamfetamin – Wikipédia

Hiszen csak egy nagyon durva és megalázó élmény döbbenthet rá arra, hogy problémád van, és zökkenthet ki a tagadás állapotából. Ezért aztán azok, akik a függőket pátyolgatják, kényeztetik, segítik, szeretetükről biztosítják, valójában csak azt a folyamatot húzzák el, amíg a függő padlót foghat, és ezáltal elodázzák a felépülését.

Innen ered az a hit is, ez a rövidlátás a függőket nem támogatni kell, hanem szigorúan megfegyelmezni, megszégyeníteni. Ez a népi bölcsesség logikusnak hangzik - azonban a függőségről való tudományos ismereteink nem támasztják alá. Képzeljük el, ha bármilyen egyéb fizikai vagy pszichés problémánkkal fordulunk segítségért, és ott azért utasítanak el minket, mert még nem fogtunk látásromlás a kábítószer-függőségben padlót!

Méltán tartanánk ezt abszurdnak.

Ma már a terápiás közösségek többsége is inkább a katartikus közösségi és az egyéni spirituális élményekre, és nem a mélypont elérésére helyezi a hangsúlyt. A korszerű addiktológiai kezelés pedig számos olyan, tudományos alapú módszert motivációs interjú, kognitív viselkedésterápia, szubsztitúciós terápia ismer, amelyekhez nem szükséges a függő kezét elengedni, vagy őt megalázni. Amire szükség van, az éppen az empátia, a támogató környezet és az egészséges, stabil szociális háló kialakítása.

Nagyon gyakran éppen azért válnak függővé emberek, mert korábban bántották őket: miért gondoljuk hát azt, hogy további bántás, megalázás kell ahhoz, hogy felépüljenek? Hacsak nem jut el a rehabba a függő, akkor előbb-utóbb a temetőbe kerül, olvassuk gyakran.

Mi az a szerelemdrog?

Ez azonban a valóságban nincs így. Egyrészt láthattuk, hogy a drogfüggőség tanult viselkedés. Bármilyen drogról is beszélünk, az adott drogot valaha kipróbálók többsége nem válik függővé. Másrészt pedig statisztikai tény, hogy a drogoktól különösen opiátoktól, alkoholtól függővé vált fiatalok körében jóval nagyobb a halálozási arány, és hogy a kezelésbe vétel nem feltétlenül rehab!

A drogfüggők többsége mégsem hal meg fiatalon, még akkor sem, ha nem jut intézményes kezelésbe. A halál kockázatát elrettentő céllal túlozzák el. Számos kutatás szerint a függővé vált emberek jelentős része terápián kívül hagy fel szenvedélyével, valamilyen sorsformáló esemény kapcsán. Zinberg híres kutatása például olyan vietnámi katonákat követett nyomon, akik Vietnámban heroinfüggővé váltak, hazatérve azonban kezelés nélkül is abbahagyták a heroinfogyasztást: a drogfüggőség mint tanult viselkedésminta az új környezetben átadta a látásromlás a kábítószer-függőségben más viselkedésmintáknak.

Az európai drogmonitorozó intézet összehasonlító tanulmánya szerint az egyes országok között akár harmincszoros eltérés is lehet abban, hogy a problémás drogfogyasztók körében mekkora a halálozás!

Érdekes módon az absztinencia-kultúra fellegvárában, Skandináviában jóval magasabb a halálozási arány, mint Dél-Európában. Ez is azt támasztja alá, hogy a drogfüggőséget nem lehet elválasztani a szociokulturális környezettől.

Azok a kezelési látásromlás a kábítószer-függőségben, amelyek kizárólag absztinenciát erőltetnek, de nem változtatják meg pozitívan ezt a környezetet, bukásra vannak ítélve. Hiába próbálod rábeszélni a józanság előnyeire azt a hajléktalant, akinek látás edzésasztal életében az egyetlen öröme, hogy a hideg téli utcán bepityókázhat.

Ráadásul az életkörülmények pozitív megváltoztatása nem feltétlenül igényel teljes absztinenciát, így például könyvtárnyi szakirodalom bizonyítja a fenntartó helyettesítő gyógyszeres kezelés erdményességét az élet, az egészség és a jóllét megőrzésében.

Bár a felépülés szót sokan a teljes absztinencia szinonímájaként használják, valójában a fogalom eredeti értelme ennél jóval tágabb volt, átfogó pozitív változást jelent az egyén és a közösség életében. Mint mindegyikben az eddigi tévhitek látásromlás a kábítószer-függőségben, ebben is megvan látásromlás a kábítószer-függőségben igazság magva. Hiszen a drogfüggőségről gyakran mondják a pszichiáterek, hogy krónikus relapszív zavar - azaz nagy a visszaesés kockázata.

Metamfetamin

Nagyon sok ember van, akinek a visszaesések megakadályozásában az a tudat segít, hogy felépülő függő. A függő vagy szenvedélybeteg identitás fenntartja az éberséget és folyamatos önvizsgálatot eredményez.

Hozzá kell azonban tenni azt is, hogy az addikt identitásnak vannak árnyoldalai is. Másrészt vannak kutatásokamelyek szerint minél inkább olyan krónikus betegségnek tartja saját függőségét az ember, amely felett nincs kontrollja, annál súlyosabbak a visszaesési epizódok.

Kábítószer-használatra utaló jelek

Az utcai drogoktól való absztinenciához nem feltétlenül kell sem betegségtudat, sem pedig egész életre vállalt felépülő függő-identitás, ami egyébként jelentős stigmát jelent a mindennapi életben erről természetesen nem a függők tehetnek. Különösen igaz ez a serdülőknél és fiatal felnőtteknél, akiknél sem az agy fejlődése, sem a felnőtté válás nem látásromlás a kábítószer-függőségben le.

Ebben a korban az emberek különösen ki vannak téve a szerproblémák kockázatának. Tudjuk, hogy minél hamarabb kezdődik a szerhasználat, annál nagyobb a függővé válás kockázata.

Ilyen fiatalokra rákényszeríteni egy egész életre szóló függő-identitást azonban nem túl bölcs dolog. A legtöbb fiatal ugyanis egész egyszerűen kinövi a szerproblémákat, egy részük terápia segítségével, jelentős részük viszont terápia nélkül. A kutatások szerint a legtöbb drogfüggőség serdülőkorban kezdődik és a harmincas évek közepéig tart.

Ismét, nem lehet túlhangsúlyozni a társadalmi környezet szerepét és azt, hogy a függőség tanult viselkedésminta, ami tanulással szintén megváltoztatható. Az esélyteremtő és támogató, nem büntető és kirekesztő társadalmi környezet, az egyénre szabott, és nem dogmák alapján uniformizált segítség elérhetősége nagyon fontos szerepet játszhat abban, hogy minél többen szabadulhassanak meg a függőség rabságától.

Sárosi Péter.