Látási normák

Rendszerint azok az érzelmek is hozzájárulnak fennmaradásukhoz, amelyeket megszegésük vált ki: zavar, bűntudat és szégyen a normasértőben; harag és felháborodás a szemtanúkban. Az X-et előíró normához gyakran társul az a magasabb szintű norma, hogy meg kell büntetni azokat, akik megsértik az első látási normák normát, ahol a büntetés a kérdő tekintettől a társadalmi kiközösítésig terjedhet.

A társadalmi normák ilyen jellemzése vitatható, talán még inkább, mint e könyv összes többi érve. Az ellenvetéseket később tárgyalom, először meg kell világítanom, mire is gondolok, amikor társadalmi normákról beszélek.

Arra a kérdésre fogok összpontosítani, hogy vajon a társadalmi normák valamilyen távolabbi célt szolgálnak-e, vagyis hasznosak-e valamilyen értelemben az egyén vagy a társadalom számára.

Ha így volna, akkor sem következtethetünk minden további érv nélkül arra, hogy a normák azért léteznek, mert ezt a célt szolgálják. Vannak normák, amelyek a konvenciókra emlékeztetnek, csakhogy nem világos, szolgálnak-e bármiféle távolabbi célt.

Az öltözködés normái, az etikett és az étrend szabályai tartoznak ebbe a kategóriába. E normákat néha a közlekedési szabályokhoz hasonlítják, de nyomban belátható, hogy az analógia félrevezető. Ha megsértek egy közlekedési szabályt, két rossz dolog történhet velem. Karambolozhatok, vagy pedig a járókelők szemrehányásokkal illethetnek, hogy bajuk eshet az én vakmerő vezetésem miatt. Ha a vacsoránál rossz villához nyúlok, más bajom nem történhet, mint hogy a többiek elítélnek rossz modorom miatt.

De miért teszik ezt? Nem éri őket sem kár, sem veszély attól, hogy én a rossz villához nyúlok. De elítélhetik őket, ha nem ítélnének el engem.

Beszédfogyatékosság

Más társadalmi normák a becsületkódexek alakját öltik. Sok társadalomban a bosszúnak szigorú szabályai vannak, generációkon keresztül tartó vendettákkal.

A bosszút nem a jövőbeli nyeremény reménye vezérli, hanem a korábbi sérelem váltja ki. Habár a bosszúállásra való hajlandóságot nem a következmények látási normák, mégis lehetnek kedvező következményei. Ha a többiek azt hiszik, hogy mindig megbosszulom az engem ért sérelmet, még ha nagy kockázattal jár is számomra, ügyelnek arra, hogy meg ne sértsenek.

Ha azt hiszik, hogy csak akkor válaszolok a sérelemre, ha érdekemben áll, nem kell annyira vigyázniuk. Nem racionális hitelt adni annak a fenyegetésnek, amelynek beváltása-amikor elérkezik az ideje-a fenyegetőnek nem érdeke.

Az öngyilkossággal való fenyegetőzés például racionálisan nem hihető. A becsületkódexre hivatkozó fenyegetések azért olyan hatásosak, mert akkor is beváltják őket, ha az egyébként a fenyegetőnek nem áll érdekében.

Úgy tűnhet tehát, mintha a kódex egy távolabbi célt szolgálna, habár betartóját nem motiválja ez a távolabbi cél. A nem instrumentális cselekvés is lehet instrumentálisan hasznos. De nyomban belátható, hogy ez kivételes eset. Ha egy becsületkódexét követő személy olyannal keveredik vitába, akit kizárólag racionális megfontolások motiválnak, az utóbbi gyakran enged neki.

A becsületkódex két követőjének vitájában viszont előfordulhat, hogy mindketten rosszabbul járnak, mint ha megegyeztek volna abban, hogy a jogrendszerre hagyják konfliktusuk megoldását. Úgy tűnik, hogy társadalmi norma tiltja például azt, hogy odamenjünk valakihez a mozipénztár előtti sorban, és megvásároljuk a helyét.

A többi sorban álló nem veszítené el a látási normák. Akit megkértek, hogy adja el a helyét, meg is tagadhatja azt. Ha belemenne, ő és a vásárló egyaránt nyerne a cserén. Van olyan vélemény, hogy ez a norma annak az általánosabb normának egy különös esete, amely tiltja a gazdagság fitogtatását az irigység és a konfliktus csökkentésének távolabbi célja érdekében.

Ez a norma azonban az egymást ismerők közösségében érvényesül, nem pedig sorban várakozó idegenek között. Nincs norma az ellen, látási normák valaki drága bundában, felékszerezetten álljon a sorban, noha ez is a gazdagságot fitogtató viselkedés. Egy másik példaként vegyünk egy kertvárost, ahol minden házhoz ugyanakkora méretű pázsit tartozik.

Tegyük fel, hogy az egyik háztulajdonos kész tíz dollárt, de nem többet, fizetni a szomszéd fiának azért, hogy lenyírja nála a gyepet. Inkább nyírná fél órán át maga a füvet, semhogy tizenegy dollárt fizessen másnak ezért a munkáért. Képzeljük el, mi volna, ha neki ajánlanának fel húsz dollárt, hogy lenyírja egy másik szomszéd pázsitját.

Könnyű elképzelni, hogy ezt, feltehetően, méltatlankodva elutasítaná. De ez irracionálisnak tűnik. Ha a látási normák fiának nem hajlandó tizenegy dollárt fizetni a fűnyírásért, az annyit tesz, hogy fél óra a saját idejéből legfeljebb tizenegy dollárt látási normák.

Amikor viszont elutasítja azt az ajánlatot, hogy húsz dollárért lenyírja másnak a pázsitját, akkor ugyanezt az időt legalább húsz dollárra taksálja. De az látási normák egyszerre — nem érhet tizenegynél kevesebbet és húsznál többet! Magyarázatképpen felmerült, hogy az emberek másként értékelik a veszteségeket, mint az elmulasztott nyereségeket. A hitelkártya-forgalmazók ezt a különbséget aknázzák ki, amikor ragaszkodnak ahhoz, hogy az áruházak inkább a készpénzfizetési engedményt, s ne a hitelkártyával fizetőnek felszámított költséget reklámozzák.

Látási normák egy gyermeknél

A hitelkártya-tulajdonost kevésbé érinti a készpénzfizetési engedmény elvesztett lehetősége, mint a hitelkártyával történő fizetés többletköltsége. A háztulajdonost is jobban érinti azaz összeg, amit zsebből fizetne ki, ha lenyíratja a pázsitot, mint az, ha elesik egy nem várt jövedelemtől. Azonban többről is szó van, hiszen arra még nem kaptunk magyarázatot, miért méltatlankodna a háztulajdonos, ha ilyen ajánlatot kapna. Részben bizonyára látási normák, mert nem olyan embernek tartja magát, aki pénzért nyírja mások pázsitját.

Ez nem illik — hogy ezt a megvilágító erejű fordulatot használjuk, amely gyakran kíséri a társadalmi normákat. Ebben az esetben feltételezhető egy távolabbi cél: a szomszédok közötti társadalmi kapcsolatokat megzavarná, ha a vagyoni különbségek túl kirívóan mutatkoznának meg, és egyikük fizetett alkalmazottként kezelné a többit.

Azonban rendszerint egy alkalommal sem ez az indoka vagy a motívuma annak, hogy visszautasítanak, illetve nem is tesznek ilyen ajánlatot.

Egyszerűen nem való. A normák van-e látása a szöcskéknek fontos csoportja együttműködést javasol a fogoly dilemmája típusú helyzetekben. Közülük a szavazás normái képviselnek — sok más mellett — egy fontos példát. Szinte mindenkinek jobb, ha minél többen szavaznak, mert különben a demokrácia megrendülhet, utat nyitva egy tekintélyelvű rendszernek.

Önmagában az egyén számára azonban nincs sok értelme a szavazásnak, hiszen a demokrácia működőképességére gyakorolt myopia hyperopia kép látási normák nulla.

Az emberek többsége mégis leadja szavazatát a demokratikus társadalmakban. A terminus itt használt értelmében az utóbbi kettő társadalmi norma. Nem az eredményekhez igazodik, és valóban járhat rossz következményekkel.

Ha csak néhányan — de nem mindannyian — végzik azt a tevékenységet, amely mindenki javát szolgálná, ha valamennyien ezt tennék, akkor lehet, hogy mindenki rosszabbul jár annál, mintha senki sem tette volna.

Bizonyos körülmények között ilyen lehet például az egyoldalú leszerelés. A méltányosság normája arra szólít, hogy tegyük X-et, ha a többség X-et teszi, akkor is, ha nekünk előnyös volna, hogy a többiek X-et teszik, még ha mi nem is tesszük azt. Ez a potyázás elleni norma, ami azonban nem az eredményekhez igazodik, hiszen akkor is együttműködésre buzdítja az egyént, ha mindenkinek jobb lenne, ha potyázna.

Nem kérdéses, hogy e normák egy távolabbi célt szolgálnak. Még ha adott esetben az általános érdek ellen hatnak is, ezek ritka esetek: Egészében mérhetetlenül jótékonyak.

Minden tudnivaló a távoli- és az olvasószemüvegekről

Az általunk látási normák civilizáció nem létezhetne nélkülük, ami persze nem jelenti azt, hogy az emberek a civilizáció fenntartása érdekében cselekszenek, amikor követik ezeket a normákat. Ismétlem, a nem instrumentális normáknak lehetnek instrumentálisan hasznos következményeik.

A bosszúállás nem instrumentális normája csak akkor jár hasznos következményekkel követője számára, ha azt senki más nem követi. Az együttműködés normájának következményei hasznosak a többi embernek, legalábbis az esetek többségében. Az érvelés részleteit a következő fejezet tartalmazza. Néha az emberek önérdekük igazolására hivatkoznak társadalmi normákra. Tegyük látási normák, hogy a feleségemmel nyolcszemélyes vacsorát tervezünk, és négy embert már meg is hívtunk. Arról vitatkozunk, hogy a fennmaradó két helyre meghívjunk-e egy bizonyos házaspárt, és valamilyen homályos okból nem értünk egyet.

Én kedvelem a házaspár hölgy tagját, a feleségemnek viszont épp ez nincs ínyére. Indokainkat azonban nem akarjuk felfedni. Inkább társadalmi normákra hivatkozunk. A béremelést igazolandó a munkások hivatkozhatnak a vállalat jövedelmezőségére, más vállalatok és szakmák bérszínvonalára, a százalékos vagy az abszolút béremelésre más vállalatoknál és szakmákban. A jövedelemváltozások összehasonlításakor választhatják azt a bázisévet, amely leginkább mellettük szól.

A munkáltatók ugyanilyen érvekkel védekeznek a béremelési követelésekkel szemben. Látási normák alátámaszthatja a méltányos bér látásvizsgálati táblázat más normája.

Létezik a nyereség tőke és munka közötti méltányos felosztásának normája. A munkáltatók erre hivatkoznak, ha a vállalatnak rosszul megy, a dolgozók pedig akkor, ha jól. Létezik az egyenlő munkáért egyenlő bért normája. A munkások erre hivatkoznak, ha kevesebbet keresnek a hasonló vállalatoknál dolgozó munkásoknál, akkor viszont nem, ha többet.

Az elért státus- vagy bérkülönbségek megőrzésének normája is bevethető az alkudozásban.

Van, aki szerint egy norma ennyi s nem több — a manipuláció eszköze, amelyet az önérdek elfogadhatóbb csomagolására használnak. Ez azonban nem lehet igaz, a rövidlátás plusz vagy egyes normák, például a bosszúállásé, nyilván felülkerekednek az önérdeken.

1. Látási normák éves gyermekeknél
2. A kérdés, hogy mi a vércukor normája, mennyi glükóz kell felnőtteknél és gyermekeknél?
3. Az ilyen típusú fájdalmak fő okai a fülek, az orr, az állkapocs, a szorongott ideg, A homlok és a szemek fájdalmának gyógyítása nem éri meg, mert csak egy orvos a szemben és a fejben;; fényérzékenység;; magas hőmérséklet;; öntözés.
4. Látás megengedett magasságban
5. V Televíziós szabványok és normák | Médiaelmélet
6. A térbeli közelség a csoport szempontjából nemcsak az érintkezési alkalmak gyakoriságát jelenti, hanem egyben a csoporthoz tartozó terület birtoklását, elkülönítését is magával hozza.
7. Szociálpszichológia | Digitális Tankönyvtár
8. Mi az oka a látáscsökkenésnek

Általánosabb érv a normák cinikus felfogása ellen az, hogy ha senki sem hinne a normákban, nem lenne mit manipulálni. Kiváló példa Colin Turnbull 6. Ha egyesek sikerrel aknázzák ki önös céljaikra a normákat, úgy ezt csak azért tehetik meg, mert mások készségesen engednek a normáknak önös céljaikkal szemben.

Ráadásul, rendszerint azok is hisznek a normákban, akik hivatkoznak rájuk, máskülönben e hivatkozás alighanem erőtlen marad.

A normáknak az az érzelmi színezet látási normák hatalmat, amellyel elménket uralják. Lehet az érzelmeket színlelni is, de a valódiak meggyőzőbbek.

A társadalom fogaskerekei. Magyarázó mechanizmusok a társadalomtudományokban

Aki a normák manipulálására vállalkozik, azt a következetesség követelménye is korlátozza. Még ha elméjét nem is uralja a szóban forgó norma, úgy kell tennie, mintha ez volna a helyzet. Ha egyszer már segítségül hívtam a kölcsönösség normáját, nem legyinthetek rá, ha látási normák a feleségem hivatkozik rá. A munkáltató sikerrel kérheti a munkásokat arra, hogy osszák meg vele a rossz év terheit. Ennek viszont az az látási normák, hogy esetleg egy jó év nyereségében is osztoznia kell velük.

A korábbi hivatkozásával a többlet méltányos megosztásának normája mellett kötelezte el magát. Ideje szembenézni egy nyilvánvaló ellenvetéssel, amely a normákról vallott nézetemmel, és különösen azzal az állítással szemben fogalmazható meg, hogy a normavezérelt viselkedés nem az eredményhez igazodik. Amikor az emberek normáknak engedelmeskednek, gyakran egy bizonyos eredmény lebeg a szemük előtt: elkerülni mások rosszallását.

Látási normák normavezérelt viselkedést a társadalmi szankciók fenyegetése támogatja, ami racionálissá teszi a normakövetést.

Tegyük fel, hogy választhatok: vagy bosszút állok a nővéremet ért sérelemért, vagy nem teszek semmit. A bosszúállásnak az az ára, hogy én válhatok az ellenbosszú célpontjává. Annak az ára, hogy nem teszek semmit, az, hogy családom és barátaim biztosan megtagadnak, magamra hagynak a ragadozók védtelen prédájaként.

A költség-haszon elemzésből könnyen kiderülhet; hogy a bosszúállás a racionális döntésem. Az ellenbosszú bizonytalan, hiszen családom, nemzetségem vagy törzsem más tagja ellen is irányulhat.

A NAV üzemanyag-elszámolás képlete

A tétlenség következményei ezzel szemben bizonyosak. Erre az érvre válaszolva először is leszögezhetjük, hogy a normák hatékonysága nem szorul rá látási normák szankciókra.

Ha egyszer már interiorizálták a normákat, még akkor is követik őket, ha megsértésük észrevétlen, és nem fenyegetik szankciók.