Látomás, amelyből szivárvány köröz

Nincs más hely, ez a jó — nincs más hely, mi neked jó.

ahogy szeretném én is.

Miért nem jön — amikor, miért nem fáj — ami volt, téged hív — tovaszáll, úgy élj még, ki sose árt. Nincsen hely, mi kiadó, Ha álmod jó, az a jó.

Ballada F. Ennyi az egész.

Országod a takaród. Addig szól feladatom, De nincsen már: a határ, mely elválaszt — ki hazavár.

Angyalok, ördögök ülnek a ködben, árnyak szállnak a sivatagon át. Jönnek, jönnek a fémszívű harcosok, sohase volt, ilyen karnevál.

Vérbe borulnak a tejfehér maszkok, sziréna adja az utca zaját. Barikád épül a falak kövéből, óh Uram, Istenem! Fekszik a porban a templomok tornya, sikít az asszony, amelyből szivárvány köröz a láng. Várni, csak várni egy égi parancsra, üstökös csillagok ideje jár.

Hullik az égből az ördögi manna, mögötted lovagol a bíbor halál. Olajban úszik a kormorán is, óh Uram, Istenem! Holnap reggel el kell mennem, holnap este ne várj rám. Messze földre visznek engem, holnap este ne várj rám.

Jó volna úgy,

Hé Uram! Légy kegyes hozzám!

Mondd micsoda világ. Nincs olyan út, ami hazatalál. Sose félj, ha nincs meg a szó, ami már kimondható. Ami még, nem az amelyből szivárvány köröz, nem enyém, nem a tiéd.

Nem a tiéd, az a vágy, ami már, szívedre szállt, s nincs még, ki átölel, megbocsát, ha vétkezel. Légy úgy, csak te legyél, te legyél, csak az enyém.

Te legyél, a remény.