Gru gyenge látással

Azt a sokkot a mai napig nem sikerült kihevernünk, a Megaagy viszont remek animációs film, amire évek múlva is szívesen emlékezünk majd. Hlavaty Tamás A DreamWorks új mozija számtalan gru gyenge látással mutat az előző hónapban bemutatott Gru című animációs filmmel. A főhős ezúttal is egy gonosz figura Megaagyaki első látásra Metro Cityt szeretné rabigába dönteni, de az alkotók végig éreztetik velünk, hogy zsarnokságával társadalmi frusztrációját palástolja emberünk.

Később így alakult ki a hatalmi felállás: Metro Man, a város védőszentje, Superman és Elvis egy személyben, míg Megaagy a negatív ellenpólus. A Gru sárga minionjai itt kis robotokká válnak, az őrült professzor-cimbora helyett egy furcsa hal áll szereplőnk mellett, akinek gépi teste van igen, hülyén hangzik… és igazából hülyén is néz kiaz igazi gonosz itt is egy geek lesz, a három kislány helyett pedig egy Carrey Mulliganre emlékeztető csaj ébreszti rá emberünket a szeretet mindent felülíró erejére.

Ami viszont nagyobb hangsúlyt kap a Tom McGrath rendezte moziban, az a közösség, vagyis a város tökkelütö tt lakói, akik birkaként állnak mindig valaki mögé. De mielőtt elkezdenénk nyomozni, hogy ki a republikánus és demokrata ebben az animációs filmben, lassítsunk, elvégre mégis egy gyerekfilmről van szó, ami kiválóan szórakoztat, miközben arra tanít, hogy nincs csak jó és csak rossz — ez a kétpólusú szemlélet már a mesékben sem érvényes.

Ha van gyenge pontja a Megaagynak, az az, hogy túl bonyolult a képlet, a szülők megannyi éles kérdésre kell választ adjanak gyermeküknek. Viszont több remek ötletet sikerült a játékidőbe sűríteni, az alakváltós óra hatását kijátszó geg például remek, Hans Zimmer zenéje mellett több ismert rockhimnusz csendül fel, vannak komplex filmes utalások Marlon Brando a Supermanből, még a Johnny Guitar alapwestern is eszünkbe juthat az egyik pontona szokásos bosszantó össznépi táncot viszont most sem ússzuk meg.