Milyen tengerimalacok víziója, Álmok és víziók a halálos ágyon

Az, aki elsőnek látta a mikróbákat, éppenséggel nem volt tudós ember, hanem boltosba ojtott portásféle alak; vegyész rajzolta le őket elsőnek és gerjesztett tiszteletteljes félelmet irányukban az emberiségben; falusi doktornak kellett jönnie, hogy a mikróbacsőszség valamelyest közelebb kerüljön a tudomány berkeihez; hogy a legmérgesebb csírák egyikétől mentse meg az apró gyermekek életét, két nemzetnek – a franciának és a németnek – egy-egy fia hekatombáját halmozta fel a lemészárolt tengerimalacoknak és házinyulaknak.

A bacillusvadászat hihetetlen ostobaságokból, finom elképzelésekből és őrült paradoxonokból tevődött össze.

  • Pestis – Wikipédia
  • A látás elvesztette az érthetőségét

Pont ugyanez áll a tudománynak arra a másik ágára is – amely különben még ma is gyermekcipőit tapossa –, arra, amely azt kutatja, hogy miért is vagyunk és miért nem vagyunk egyik-másik bacillussal szemben védettek, immunisak?

Tudniillik Mecsnikoff, a mindig izgatott kutató, aki bizonyos szemszögből nézve megalapítója volt ennek a második tudománynak: mondom, ez a Mecsnikoff éppenséggel nem volt józan kutatónak nevezhető; inkább azokhoz a szenvedélyes alakokhoz hasonlított, aminőket Dosztojevszkij olyan élethűen ábrázol a novelláiban. Mecsnikoff Elias zsidó szülőktől származott és ben született valahol Dél-Oroszországban. Aztán beiratkozott a harkowi egyetemre, tanárai egyikétől kölcsönvette az akkor még ritka mikroszkópok egyikét, megtanulta – többé-kevésbbé –, hogyan kell ezzel a szerszámmal bánni és nekilátott, hogy hosszú értekezéseket írjon, mielőtt még tudta volna, hogy egyáltalán mi fán terem a tudomány.

És mit olvasott? Dehogy is, kérem. Megszámlálhatatlan csésze tea elfogyasztása mellett virrasztott éjszakákon át, miközben fiatal diáktársait kik közül nem egy talán a mai milyen tengerimalacok víziója őse lehetett az atheizmus tanaival szórakoztatta. Aztán, pár nappal vizsgái előtt nekidűlt hónapokon át elhanyagolt tankönyveinek; hihetetlen emlékezőtehetsége, amelynek birtokában agya inkább gigászi fonográflemeznek felelt meg, mint emberi agyvelőnek, keresztülsegítette a nehézségeken, úgy, hogy megírhatta a szüleinek, hogy elsőnek tette le vizsgáit, sőt az aranymedáliát is elnyerte.

Mecsnikoff valahogy önmagát akarta mindenkor túlszárnyalni. Már gimnazista korában cikkeket küldözgetett be a tudományos folyóiratokhoz; alighogy meglátott valamit mikroszkópján valamely bogár milyen tengerimalacok víziója, máris megírta a dolgozatait; a következő napon aztán újra elővette készítményeit és konstatálta, hogy amiben tegnap még olyan rettenetesen biztos volt, az valahogy megváltozott milyen tengerimalacok víziója máig.

Oda se neki. De ha Mecsnikoff el is keseredett néha, hogy tanárai alábecsülték képességeit, másrészt hamarosan össze is tudta szedni magát. Megfeledkezett tervbevett öngyilkossági szándékairól és heves főfájásairól abban a változatlan érdeklődésében, amellyel minden élőlény felé fordult: de emellett folytonosan veszekedett tanáraival és egyre-másra játszotta el azokat a lehetőségeit, amelyek megengedték volna, hogy nyugodtan élhessen tanulmányainak. Különféle mikróbák mikrofotografái II.

A würzburgi egyetemre utazott. Hat héttel ért oda az egyetem megnyitása előtt. Ott élő orosz tanulókhoz akart csatlakozni, de ezek nem vették be maguk közé – ne feledjük, zsidó volt –, megunta az életét, megint csak öngyilkossági gondolatokkal terhesen hazautazott, tarsolyában egy pár milyen tengerimalacok víziója vett jó könyvvel. Elolvasta, nem! Darwin lett az ő prófétája, legalább is addig, míg ő maga nem lépett a tudományos vallásalapítók ösvényére… Letett öngyilkossági gondolatáról; különös evolúciós vizsgálódások víziói kergették egymást lázálmas éjszakáin át.

Víziók, amelyekben valamely elképzelhetetlenül kicsi és különös alakú ősapját igyekezett meglátni minden földi élőlénynek, legyen az svábbogár, fecskevagy elefánt… Ez az elképzelés vezette aztán be az igazi tudományos életbe, mivelhogy most már igazán nekilátott, hogy kiverekedje dolgozó helyét, a laboratóriumok egész során át, Oroszországban, Német- és Olaszországban, Helgolandban. A férgek evolúcióján dolgozott. Eközben nyilvánosan megvádolta Leuckartot, a híres német zoológust, hogy elplagizálta az ő gondolatait; hihetetlen kézi ügyességének birtokában kétségbeesetten kapargált egy szegény gyík belei közt, hogy valamelyes felvetett kérdésre választ nyerjen – és amikor nem kapta meg amit keresett, kidobta a boldogtalan hűllő földi maradványait a laboratórium ablakán keresztül.

Leeuwenhoek és Koch naggyá nőttek, mivel tudták, mikor tegyenek fel kérdéseket a nagy hallgatóhoz, a Természethez: Mecsnikoff nem így járt el. Furcsa, hogy gyakran igaz volt, nagyon is igaz volt, amint látni fogjuk. Amikor még – a es évek végefelé – semmit sem tudott a bacillusok felől, máris élt benne a mániákus állhatatosságával, az a hit, hogy a legderekabbak túlélésének darwini dogmája valahogy kapcsolatos azzal milyen tengerimalacok víziója fantasztikus teóriával, amelynek birtokában megsejtette, hogy az emberiség mikép győzi le a bacillusok támadását.

Mecsnikoff első 35 esztendeje veszedelmes és gyakorta végzetesnek tűnő bukdácsolás volt oly siker felé, amelyet – annyi balszerencse után – csak később Szicilia szigetén ért el. Szomorú négy esztendő szakadt reájuk. Egész Európán keresztül hurcolta betegét, gyógyító írt keresvén a halálos kórságra; a legnagyobb gyöngédséggel ápolta beteg hitvesét, miközben csak loppal menekülhetett néha-néha mikroszkópjához, hogy lázas sietségben tanulmányozza a kérészek, a spongyák, a skorpiók s a férgek fejlődési stádiumait.

Kereste azt a nagy felfedezést, amely a jól fizetett egyetemi tanársághoz segítené. Ludmilla végezetül elhalálozott.

Utolsó heteiben morfinistává lett a szerencsétlen asszony és férje szintén hozzászokott a morfiumhoz. Szárnyszegetten kóborolt országokon keresztül, a vízió hány hátrány Spanyolországba menekült, onnan Génuába, miközben egyre jobban merült bele a morfinizmus örvényébe.

Eközben valamelyes szembajt szerzett: pedig természettudósnak, a kutatónak a szem legfontosabb kutatószerszáma. Mit kinlódjon tovább? De az adag túlságosan nagy volt: szervezete kivetette magából és Mecsnikoff életben maradt.

De úgy látszik, a végzet egyéb sorsot tartott fel számára.

Kérészek rajta keringett életének azon a lázas, kétségbeesett éjszakáján kerti lángja körül. Hogyan lehetne Darwin teóriáját – a legderekabbak kiválásának tanát - rájuk is alkalmazni? Szomorúsága, ha mély is volt, de nem tartott sokáig.

milyen tengerimalacok víziója

Majd alig 2 évvel Ludmilla halála után, Olgával találkozott, egy földbirtokos 15 éves leányával. Nemsokára egybekeltek. Élete ezután már kevésbbé volt bánatos; sokkal ritkábban követett el öngyilkossági kísérletet; keze harmóniába került tündöklő agyával: megtanulta, hogyan kell kísérleteket nemcsak kigondolni, hanem végre is hajtani.

Nem volt ember, akiben őszintébb igyekezet élt volna arra, hogy vallását és az ő vallása a tudomány volt életének minden mozzanatában érvényesítse. Feleségét, Olgát is tanítványának tekintette és tanítgatta, tudományra, művészetre, sőt a házasság tudományára és művészetére is.

Összeveszett az odesszai egyetem vezetőségével, otthagyta az egyetemet és Olgával, valamint Olga kis testvérével együtt Sziciliába utazott.

milyen tengerimalacok víziója

Ott villát bérelt és a szalónban, amelynek ablakából tiszta időben meg lehetett látni a bűvös tengeren túl a kalábriai partok kékes vonalát, rendezte be laboratóriumát. Ott az ő szalón-dolgozójában biológiai teóriákat fejtett ki Olga előtt, majd tengeri csillagokat és spongyákat vizsgálgatott, közben meg tündérmeséket mesélt a gyermekeknek, szóval mindent elkövetett, hogy minél inkább eltávolodjék a Koch és Pasteur izgató kutatásainak szinterétől… Aztán, egy szép napon, vizsgálni kezdte, hogy a fönt nevezett tengeri sünök és spongya-állatok miképpen emésztik meg eledelüket.

Már régóta figyelemmel kísért bizonyos sejtfajtákat, amelyek ezeknek az alsórendű állatoknak testében találhatók. Mecsnikoff dolgozóasztala elé ült és ügyetlen kezével, amely képtelen volt arra, hogy agyveleje parancsait pontosan teljesítse, egy tengerisün lárvájának belsejébe karminrészecskéket milyen tengerimalacok víziója át.

Fényes és zseniális gondolata volt ez a kíváncsi tudósnak, mert a nevezett lárva összes szövetei annyira átlátszók, mintha csak üvegből volnának, úgy hogy nagyító lencséjének segítségével be tudott nézni az élő az aloe látás helyreállítása belsejébe. Egész testében reszketve látta meg a nagy, a mérhetetlen fontosságú igazságot, azt, hogy miként kúsznak, tódulnak a lárva belsejében vándorsejtek a kármin-szemcsék felé, miként ragadják meg, miként falják fel!

Látszólag még a sünlárvák emésztését vizsgálgatta, de máris különös gondolatok, új ideák formát még nem öntött ködgomolyai kezdtek kergetődzni agyában – olyan gondolatok, amelyek már mérföldekre távolodtak el az emésztés problémáitól. A következő napon Olga a cirkuszba vitte a gyermekeket, ahol nagyon tudós majmok mulattatták a nagyérdemű közönséget. Mecsnikoff egyedül ült dolgozójában, simogatta bibliás szakállát és merően nézte – de nem látta – azt a kis üvegvázát, amelyben tengeri csillagjait tartotta.

milyen tengerimalacok víziója

Emlékeznek arra a vakító fényre, amely Pál apostolt Damaszkuszba vivő útján megállította? Ilyen – a másodperc ezredrészéig tartó – fény gyúlt ki hirtelen a kutató lelkében, hogy egész életét más irányba terelje. A tengeri csillag vándorsejtjei táplálékot vesznek magukhoz, fölfalják a karmin-szemcséket – hátha bacillusokat is tudnak enni? Talán a vándorsejtek védik meg a sünlárvát a mikróbák ellen! Miért csak a sün vándorsejtjei? Hiszen nekünk is vannak vándorsejtjeink, az ú.

Navigációs menü

Hátha ezek védenek meg bennünket is a támadó csirák ellen… talán ők az okai a fertőző betegségek ellen való védettségnek, immunitásnak… talán nekik köszönhetjük, hogy egyáltalán élünk és nem gyilkolnak bennünket rakásra a rosszindulatú bacillusok légiói!

És ez a metamorfózis éppen olyan bámulatos volt, mintha azt hallanók, hogy egy jazz-muzsikus hirtelen kijelenti magáról, hogy csillagásszá lett! Egész biztos, hogy Koch mester, a pontos, az alapos tudós, mikroszkópjának tisztogatását sem bízta volna Mecsnikoffra, de törődött is ez a vad orosz az ő saját ignoranciájával! És visszaemlékezett arra, hogy ha szálka kerül ujjunkba és a szilánkot nem távolítjuk el, a szálka körül genny gyűlik meg nemsokára – pedig a genny főképpen milyen tengerimalacok víziója vér fehér vándorsejtjeiből áll.

Kirohant a villa kertjébe, ott valamelyik sarokban megtalálta azt a száraz rózsabokrot, amelyet Olga testvéreinek örömére karácsonyfának díszített volt fel és pár tövist tört le az ágról. Aztán visszasietett laboratóriumába és a rózsatöviseket beledugta az egyik sün álcájának víztisztán átlátszó testébe… A következő nap hajnala ott találta őt mikroszkópja felé hajoltan, szivében vad álmokkal és reményekkel: ime!

A tövisszilánkok – az álcák belsejében – a tunyán kúszó vándorsejtekből álló tömegek közepén feküdtek. Ez a látvány csapongó agyát milyen tengerimalacok víziója kielégítette: ettől a pillanattól kezdve örök időkre be volt vésve agyvelejébe az a fixa idea, hogy felfedezte az összes betegségekre vonatkozó immunitás magyarázatát.

Még ugyanazon nap reggelén berohant a városba, felkereste azokat a híres európai professzorokat, akik éppen akkor Milyen tengerimalacok víziója tartózkodtak – telebeszélte fejüket az ő nagy fölfedezésével.

Mecsnikoffot bacillusvadásznak avatták fel… III Olgája és a gyerekek kíséretében, akik mindenütt és látásvizsgálati átverés ott lábatlankodtak körülötte, Bécsbe sietett és ott előadást tartott teóriájáról. Szerinte azért vagyunk bizonyos bacillusok ellen immunisak, mivelhogy a testünkben lakozó vándorsejtek a csirákat vígan falják fel; bemutatta készítményeit jóbarátjának, Claus bécsi hírneves zoológus professzornak, aki éppen olyan keveset tudott a bacillusokról, mint ő maga és ennélfogva érthető bámulattal hallgatta az új felfedezést.

Mecsnikoff szépen megköszönte a jótanácsot, majd zászlóként felhúzta az új szót esze árbocainak legmagasabbikára és ennek a szóvitorlának jegyének nekihajózott izgalmas karrierje tengerének. Ettől a perctől kezdve ez a szó volt hitvallása, amelyből magyarázott mindent, amelynek, sőt amelyből élt – és akár hiszik, akár nem, ebből a szóból indult ki az egészen új tudományág, amely az immunitás rejtélyességeinek megértését tűzte ki célul. Ettől a perctől kezdve mindenkor és mindenhol csakis a phagocytákról prédikált; megvédte őket minden támadás ellen; számos vizsgálatban igyekezett tulajdonságaikat kikutatni; ebben a harcban ezernyi ellenséget szerzett és milyen tengerimalacok víziója még az es évi világháború előkészítésében is közrejátszott, amikor a Németország és Franciaország között amúgyis fennálló antagonizmust tudományos téren is kihegyezte.

milyen tengerimalacok víziója

Amit előadott, az gyönyörű volt és őszinte tudományos hite is mindenkit meggyőzött, de – ahogy ismerem a tudomány krónikáit – egy szóval sem említette milyen tengerimalacok víziója ámuló doktorok előtt, hogy amiről prédikált, a baktériumok felfalását, akkor még egyetlenegy esetben sem látta. Nincs olyan ember, még a legtudósabbat sem véve ki, aki ne állna meg útjában, hogy egy verekedő kutyapár küzdelmét végig ne nézze; érthető, hogy Mecsnikoff A tornaterem befolyásolja a látást ideája, ez a csodálatos mese a mi kicsi, fehér vérsejtjeinkről, amelyek végtelen hadcsoportokban – akár a thermopylaei hősök serege – rohannak a gyilkos bacillusok falanxa ellen – ez a vízió felizgatott, sőt meggyőzött mindenkit… De Mecsnikoff tudta, hogy szóvirágokkal nem ér célt, hogy mindenkit meggyőző módon kell annak valóságát bebizonyítania, amiről regél.

Be is bizonyította nemsokára, még pedig bámulatos szépen, egy vizibolha segítségével, amely apró, tényleg bolhanagyságú állatocska az alsóbbrendű rákok osztályába tartozik.

Egy időre abbahagyta a sok előadást és vizibolhákat halászott ki víztartókból és akváriumokból; ebben megint határozottan ingeniózus volt, minthogy ezek az apró állatok éppenúgy, mint a sünálcák, teljesen átlátszók, úgy hogy mikroszkópján keresztül pontosan megláthatta, mi megyen végbe az állatok belsejében.

Ez egyszer igazán türelmesen dolgozott és a valódi tudásnak azzal a nyugalmával – amellyel csak igen ritkán rendelkezett – kutatta, hogy nincs-e olyan betegség, ami ezeket a vizibolhákat pusztítja.

Azok a históriák, amelyekről fizikoterápiás gyakorlatok a látószervek betegségeihez a könyvben mesélek, elég gyakran ráutalnak majd arra, hogy a bacillusvadászok nem egyszer bukkantak rá egészen más dolgokra, mint amelyeket hajszoltak – de Mecsnikoff ebben az esetben határozottan szerencsés kópé volt; miközben milyen tengerimalacok víziója a vizibolháit rendes mindennapi életükben, hirtelen észrevette mikroszkópján keresztül, hogy állatkáinak egyike miként fal fel néhány éles, tűszerű képletet.

Ezek a képletek egy élesztőfajtának a spórái, azaz fajfenntartó formái. A tűszerű spórák szépen lesétáltak az állatka parányi gyomrába, majd átfúrták a gyomor falát és végezetül besurrantak a parányi kis bestia testébe. Hirtelen csodálatos színjáték játszódott le a szerencsés kutató szeme előtt. A vizibolha vándorsejtjei, szóval a phagocyták odagyülekeztek a veszedelmes tűspórák köré, körülvették őket, felfalták és megemésztették az ellenséget.

Álmok és víziók a halálos ágyon

Megfigyelte azt is – és ez a megfigyelés nemcsak kiegészítette, hanem teljessé tette teóriájának értékét – hogy némelykor a phagocyták, – ismeretlen okokból, – nem küzdenek meg a halálos élesztő-spórákkal és ezekben az esetekben az élesztő volt a győztes. Az szaporodott el, az ölte meg végezetül halálos mérgezés tünetei között a vergődő rákocskát. Mecsnikoff tényleg végignézte az izgató halálos milyen tengerimalacok víziója egész menetét milyen tengerimalacok víziója felismerte azt az eladdig tökéletesen homályba burkolt misztériumot, amely a kutató elmék elől elfödte egyes halálos bacillusok ellen való védekezés ösvényét.

Megfigyelései igazak voltak, logikája kemény és fényes, akár az acél és elhihetik nekem, kísérletei ördögien invenciózusak is voltak, mert vajjon kinek és milyen úton juthatott volna eszébe, hogy éppen a vízibolhákon keresse az emberi immunitás rejtélyének nyitját?

Mecsnikoff és egy grushnikov-vízió tisztán látott ebben a kérdésben és hajlandóságot sem mutatott arra, hogy új kísérletekben igazolja teóriáját: tekintet nélkül arra, hogy más tudósok, pl.

Odessza jó népe, meg a környéki zemsztvók kerületek gazdaközönsége hálaimákat rebeget a Mindenható felé és áldásért fohászkodott Pasteur részére, de ugyanakkor nagy tömeg rubelt is ajánlottak fel milyen tengerimalacok víziója bakteriológiai intézet részére, Odessza székhellyel. Az új intézet igazgatójává Mecsnikoffot nevezték el. Mert hiszen lehet-e méltóbb tudóst tisztelni meg ezzel a díszes állással nálánál, aki az összes európai egyetemeken folytatott milyen tengerimalacok víziója és aki tudományos előadásokban mutatta be az odesszai doktoroknak, miként nyelik el a vér phagocytái a gonosz bacillusokat?

Ki tudja – így szólt a köznép – talán ebben a mi új intézetünkben Mecsnikoff tanár úr hozzá fogja szoktatni ezeket a phagocytákat, hogy minden bacillust felfaljanak és így majd minden fertőző betegségtől megment bennünket? Odesszában akkortájt nem akadt tapasztalt bacillusvadász és így történt, hogy Mecsnikoff barátját, Gamaleja doktort lóhalálában Párisba küldték a Pasteur intézetbe – hogy bakteriológiát tanuljon.

A jámbor polgárok alig várták már, hogy megszabaduljanak a fertőző betegségektől: egyenesen szomjúhozták a jóféle vaccinákat. Gamaleja doktor párisi utazása alatt sokat tanult Rouxtól és Pasteurtől, de mégsem eleget. Amikor hazatért, otthon lépfene ojtóanyagokat kezdett készíteni a zemsztvó juhai részére, meg veszettség-ellenes ojtóanyagot a városi lakosság számára.

És visszavonult kutatásainak mezejére. Számtalan kísérletet végzett házinyulakon, kutyákon és majmokon, hogy meglássa, vajjon a phagocyták felfalják-e és milyen körülmények között a tbc-nek, a visszatérő láznak és az orbáncnak csíráit. Csak úgy ontotta a tudományos közleményeket, és Európa tudósai felettébb kezdettek izgulni azoknak a különös és csodálatos felfedezéseknek láttára, amelyeket ez a vad géniusz Európa távolkeletéről eregetett ki a nagyvilágba. De nem ment minden simán Mecsnikoff kezében, mivelhogy a kutyák, a házinyulak és a majmok – sajnos – nem olyan átlátszó lények, mint a vizibolhák.

Akkor aztán megindult a zavarok áradata. Csőstül hullott Mecsnikoff és társa fejére a sok szerencsétlenség.

Tartalomjegyzék

Az új intézet személyzete egymásra acsarkodott: a vaccinákat összezavarták: az élőcsírák kiömlöttek a kémlőcsövekből: ehhez járult, hogy Odessza doktorai, – érthető okokból kissé féltékenyek voltak az új módszerekkel dolgozó tudósokra – meg-meglátogatták a laboratóriumot, kellemetlen kérdéseket tévén fel, majd pedig egyes kényelmetlen és rosszindulatú kérdéseket súgtak egymás fülébe, amely kérdések lassanként végigjárták a várost: tulajdonképpen kicsoda ez a Mecsnikoff professzor?

Hiszen milyen tengerimalacok víziója orvosi diplomája sincs. Ő csak természettudós, zoológus, olyan bogárcsőszféle: honnan szedte volna össze az ismereteket, amelyek a betegségek megelőzésére vonatkoznak? A nép a prednizon hatása a látásra gyógyításokat akart volna látni. A gazdák összesúgtak: mikor védi már meg a mi állatainkat; ugyanazok a gazdák, kik kevéssel azelőtt a ládafiából, meg a harisnyájukból halászták elő az intézet céljaira adományozott rubeleket.