Hogyan állítottam vissza egyedül a látásomat.

Panaszkodik, hogy a tanítók bottal nevelnek. Istenem, Istenem, mennyi keserűség, mennyi csalódás várt ott engem! Elémszabták a jó gyermekek reguláját: engedelmesen megfogadni a tanítók intelmeit, hogy nevezetes ember legyen belőlem s a nyelvelés mesterségével kitűnjek emberi hiúságok és hiú kincsek ügyeskedő szolgálatában. Azután iskolába adtak.

Tanulnom kellett. Mi haszonra? Szegény fejem nem értette, de megvertek, ha lusta voltam. A felnőttek dicsérték ezt a módszert. Tényleg, előttük egész nemzedékek taposták ki nekünk hogyan állítottam vissza egyedül a látásomat vesződve e gyászos ösvényeket; nekünk is végig kellett vánszorogni rajtuk, gyarapítva Ádám maradékainak keserves erőlködéseit.

2020. év 2. negyedév kérdései

Találtunk azonban, Uram, hozzád imádkozó embereket is. Megértettünk tőlük felőled annyit, amennyit tudtunk: hogy te nagy Valaki vagy, s hogy nem kell szemünk előtt megjelenned, mégis megérted könyörgésünket és tudsz segíteni rajtunk. Hozzád fordultam tehát már gyermekésszel, én erősségem és menedékem, téged hívtalak akadozó nyelvemmel. Akármilyen kicsiny voltam, igen nagy buzgósággal könyörögtem hozzád, hogy verést ne kapjak az iskolában. És mikor aztán nem hallgattál meg kár ugyan nem esett bennema nagyok, sőt a szüleim is, kik pedig biztosan nem kívántak nekem rosszat, a verés tetejébe még alaposan ki is nevettek, pedig jaj, a verés úgyis gonosz nagy baj volt nekem.

Van-e valaki, Uram, földieken túlemelkedett lélek, hozzád kötve tüzes szeretettel, van-e, ismétlem mert tunya érzéketlenség is okozhatná! Félelmünk igazán nem volt kisebb s könyörgésünk sem volt hozzád a szabadulásért gyöngébb, de azért folyton rendetlenkedtünk; nem írtunk, nem olvastunk, nem tanultunk annyit, mint amennyi feladatot kaptunk.

Isten komédiása: így írtam én Miért akarta egy genovai szerzetes beléptetni a kálvinista színházi rendezőt, dramaturgot a ferences rendbe? Milyen belső erővel küzdött meg, hogy ne veszítse el a látását, s közben ez a sorsát kísérő színdarab adta meg számára a világosságot. Fordulatos, izgalmas történet és regénybe illő, miként született meg Katona Imre Isten komédiása című misztériumjátéka Szent Ferencről, amelyet fontos magyar ősbemutatóként tűz műsorára a hűség évadában a Soproni Petőfi Színház Pataki András rendezésében. Húsvéti ajándékként, ünnepi olvasnivalóként a nézőknek felfedjük a mű keletkezésének körülményeit, s bepillanthatunk a szerző kalandos pályafutásába. Amikor azt kérdeztük a 78 esztendős színházi szakembertől, mi döntött harminc évvel ezelőtt a színdarab megírása mellett, rögtön pontosította: nem három évtizeden át írta meg a művet, de a történet megírásához vissza kell utazni legalább ugyanennyi időt az életébe.

Volt Uram, volt hozzá értelmünk is, tehetségünk is elég, amennyit éveink számához kimértél nekünk, de - igen szerettünk játszani s ezért aztán büntetést kaptunk azoktól, akik maguk is hasonlóképpen cselekedtek. De persze, a felnőttek naplopását foglalkozásnak nevezik, a gyermek természetes játszókedvét pedig büntetés alá rekesztik. És senki érző lélekkel nem kezeli a gyermekeket, sem a fiúkat, sem a leányokat. Hacsak valami bölcs férfiú rendjénvalónak nem találja azt, hogy megvertek, mert gyermekkoromban a sok labdajáték nem engedett elég gyorsan haladnom a tudományokban, amelyekkel aztán, mint felnőtt, sokkal gonoszabb játékot űztem.

Egyébként is az, aki engem fenyített, talán különben viselkedett? Hisz, ha tanítótársa valami apró vitában legyőzte, sokkal epésebb és irigyebb volt, mint én, amikor pajtásom a labdajátékban fölémkerekedett.

Megvallja bűnét, hogy játékos kedve miatt hátramaradt a tanulásban. Uram, nagy emberek mondásai az emberi látásról lelkes és lelketlen állat teremtője, és vezére, bűneinknek pedig csak igazítója, látom, Istenem, hogy ezekben is vétkeztem, mert nem tartottam meg szüleim és elöljáróim parancsát. Akármi tervük volt is velem, kétségkívül haszonhajtók lehettek nekem az életben azok az ismeretek, amelyeknek tanulására rászorítottak; de különben is nem azért engedelmeskedtem, mintha a fejemet valami okosabb dologra akartam volna adni, hanem azért, mert játékon járt az eszem.

1. Nézet tábla nézet · Hozzávalók: g burgonya, g zsír, g vaj, 5 tojássárgája, só, törött bors, tojás és zsemlemorzsa a bundázáshoz.
2. Kiemelten veszélyezteti a termékeny korban lévő nőket, náluk kisebb a vasraktár a menstruáció, terhesség, szülés és szoptatás miatt.
3. Hyperopia hány dioptriát
4. Ha valaki a hűségnek személyi nevet akarna adni, ajánlanám: nevezze Mikes Kelemennek.
5. ra állítottam vissza látásomat
6. És az ok, amiből kiindulnak, az az, hogy: mind a két fiatalabb testvérem megházasodott, egymáshoz képest hat hónap eltéréssel.
7. Emlékeztető a látásra

Lelkesedtem a mérkőzés büszke babérjáért; csupa fül voltam, ha kalandos mesékkel tömtek s érdeklődésemet még jobban felcsigázták. Meséken hízott telhetetlen kíváncsiságom hamarosan kigyújtotta bennem a látás vágyát is: a felnőttek mulatságát, a cirkuszt akartam látni. Akik ilyen játékokat rendeznek, kedves, híres emberek a közvélemény szemében; majdnem minden szülő szíve-vágya az, hogy gyermeke valamikor ilyen nevezetes ember lehessen.

Ezt szeretnék, de azért szó nélkül tűrik, hogy a gyermek botot kap az iskolában, ha a cirkuszi játékok miatt elakad a tanulásban, amellyel viszont oda akarják eljuttatni, hogy valamikor ő is adhasson ilyen játékokat. Könyörülő szemmel nézd, Uram, az ilyen oktalanságokat. Igazíts minket, híveidet, de azokat is, akik még nem ismerik nevedet, hogy azok is neveddel járjanak és megigazodjanak. Súlyos betegségében meg akar keresztelkedni.

Tudtam én arról már kiskoromban, hogy a mi Urunk Istenünk nagy alázatosan eljött hozzánk bűnös-gőgös emberekhez s megszerezte nekünk az örök élet reménységét. Keresztjének jele sokszor volt homlokomon s anyám méhéből kijövetem óta sokszor meghintettek engem bölcsessége savával.

Az ön kérdése

Emlékszel, Uram, mikor egyszer gyermekkoromban valami belső nyavalya forróságától hirtelen szinte halálra váltam, emlékszel, Istenem, nekem akkor is pásztorom, - mekkora lelki éhséggel, mekkora hittel kértem Fiadnak, az én Uram-Istenemnek szent keresztségét édesatyámtól és mindnyájunk kegyes anyjától, Egyházadtól? Édesanyám tiszta, jámbor lelke tele volt gonddal örök üdvösségem miatt. Nagy ijedtségében gyorsan rendezkedett is már, hogy az üdvösség szentségét felvegyem és a te megvallásoddal, Uram, bűnbocsánatot nyerve megtisztuljak.

Állapotom azonban hirtelen jóra fordult. Megtisztulásom ennélfogva későbbre maradt, mert - gondolták - életben maradok, tehát egész biztosan még több bűn rútságába keveredem, s így lelkem bűnös állapota sivárabb és vigasztalanabb lesz, ha most keresztelnek.

Hittünk tehát, anyám is, én is, sőt egész házunk - atyámat kivéve; ő azonban atyai hatalmát nem szegezte szembe vallásos anyám törekvéseinek s pogány létére nem akadályozta meg, hogy higgyek Krisztusban. Anyám arra törekedett, Uram, hogy atyám helyett inkább te légy atyám.

Mitôl függ,hogy végeznek e gyógyító kaparást? A szervezet más részein a polypok vérzésre és daganatos elfajulásra hajlamosak, célszerű őket eltávolitani, de ezt nőgyógyászával beszélje meg.

S mivel segítetted, övé lett a győzelem. Törvényed szerint egyébként férje hatalma alatt volt, pedig sokkal érdemesebb volt, mint az; de ebben is neked szolgált. Uram, szeretném tudni, ha neked is úgy tetszik, mi terved volt velem, hogy akkor kereszteletlenül maradtam?

Talán csupa kíméletből szabadságot kaptam a bűnre? Vagy nem kaptam? Hiszen még most is minden untalan hallom erről is, arról is: ne bántsátok, hadd töltse kedvét, még kereszteletlen!

A mű születése Rettentően rossz előadó vagyok, szabad előadásra nem vállalkozhattam. Tegnap este és ma reggel sikerült összeírnom valamit, de csak most jöttem rá, mennyire lehetetlen az embernek magamagáról beszélnie, legalábbis prózában s kivált olyan kényes tevékenykedéséről, amilyen a versírás. Mindenesetre elmondom a magamét, s ha valakit még tovább érdekelne valami, amennyiben tudok, örömmel válaszolok a kérdéseire.

Bezzeg nem mondják a test bajára: ne bántsátok, hadd kapjon még több sebet, még gyógyítatlan! Mennyivel üdvösebb vala rögtön meggyógyulnom, s aztán gondozóim s magam ügyeskedésével úgy igazodnom, hogy lelkem új épsége - ajándékod - biztosan megmaradjon védőszárnyad alatt! Bizony jobb lett volna! De az én jó anyám előre tudta, milyen sok és nagy kísértés áradata vár rám a serdülő korban, s azért a bizonytalan jövőnek inkább akarta nekiereszteni bennem a nyers anyagot, amelyből később a te képedre kialakulhattam, mint magát a kész képet.

Szülei jót akartak vele, de igazán jóra Isten igazította szándékukat.

Gyermekkoromban - ámbár attól nem féltettek annyira, mint az ifjúkortól - nem szerettem tanulni s igen keservesen esett, ha rákényszerítettek. A kényszer javamat akarta, csak én viselkedtem rosszul; ha nem szorítottak, nem tanultam.

A hogyan állítottam vissza egyedül a látásomat, még ha jó is, nem igazán értékes cselekedet; gyakorlat látáskárosodáshoz nem is azok tették nekem a jót, akik hajszoltak, hanem te igazítottál engem jóra, Uram. Mert ugyan mi másra valónak szánták ők kezük alatt szerzett tudományomat, mint a gazdagságban is étlen emberi kapzsiság és ostoba dicsőhödés folytonos fűtésére? Te pedig, hajunk szálainak is számbavevője, a tanulásomat szorgalmazók minden rövidlátását hasznomra fordítottad, az enyémből pedig, az én hanyagságomból, büntetést igazítottál fejemre.

Éretlen fiúcska s már tele bűnökkel: igen rászolgáltam! Így mások oktalan eljárását javamra fordítottad, amit meg magam hibáztam, igazságosan megbüntetted.

Valóban beteljesedik rajtunk törvényed alapgondolata: minden rendetlen vágyakozás önmagának büntetése! Az alapvető oktatás nagy értékét fejtegeti. Ő azonban jobban szerette a latin költők meséit. Még most sem egészen világos előttem, miért irtóztam annyira a görög nyelvtől, amelyet jókorán tanulnom kellett.

A latint ellenben igen kedveltem, nem ugyan elemi, hanem magasabb fokon. Mert az írás, olvasás, számolás elemi dolgainak tanulása a latinban is éppen olyan visszataszító és terhes volt nekem, mint az egész görög nyelv.

De ennek is bűnös mivoltom és ingatagságom volt a gyökere, mert test voltam és szellem, mely ide-oda csapong és nem akar megállapodni vö. Zsolt 77, Hiszen világos, hogy alapvető mivoltomnál fogva sokkal hasznosabb volt nekem az elemi oktatás, amellyel lassankint megtanultam s immár tökéletesen tudom olvasni a kezem ügyébe akadó írást, s le tudom írni, amit csak akarok; - hasznosabb, mondom, mint az a másik, amely rászorított, hogy a magam ballépéseit elfelejtve Aeneas bolyongásait tartsam eszemben; az életkorral összefüggő hyperopia hogyan lehet gyógyítani versekben sirassam Dido szerelem-öngyilkos halálát: az meg, hogy én magam, ráfelejtkezve e tanulmányokra, tőled Uram, én életem, kihervadtam, nyomorult feledséggel könny nélkül viseltem.

Mi szánalmasabb, mint az ilyen hervadó nyomorult, aki önmagán nem is szánakozik! Megsirattam Didót, ki meghalt, mert szerette Aeneast, nem sirattam magamat, pedig én is halott voltam, mert nem szerettelek téged, Uram, én belső világosságom, lelkem titkos kenyere, értelmem s gondolataim termékenyítő ereje! Nem szerettelek; elszakadtam tőled s hűtlenségemre minden oldalról zúgott az elismerés: helyes, igen jól van!

Mert a világgal való barátkozás valóságos elszakadás tetőled. A nagy helyesléssel közvéleményt teremtenek, s a végén már az restellkedik, aki még nincs hozzájuk hasonló állapotban. Ezeken nem sírtam, hanem gyászoltam a halott Didót, tőrrel kebelében. Én, por most is, később is, igen tökéletlen teremtményed varázsában elhagytalak téged, annyira, hogy igen fájdalmasan ért volna a tilalom: nem olvasni többé azt, ami mindig elérzékenyített.

S e betűket ostoba tartalmukkal sokkal nemesebbeknek és hasznosabbaknak tartották, hogyan állítottam vissza egyedül a látásomat azokat, amelyekkel írni-olvasni tanultunk! Szólaljon meg, Uram, lelkemben a te igazságod és kiáltsa: "tévedtek, emberek; mindig sokkal értékesebb az első oktatás! Kárpit-takarók rejtik a grammatikus iskolák ajtait.

Bizony sokkal inkább takarói az a látás helyreállítása szódával, mint a helyi tisztes elvonultságnak. Ne vitázzanak velem! Úgysem tartok tőlük, mióta szívem vágyait neked gyónom Uram, mióta megkönnyebbültem gonosz útjaim megtagadásában s mióta megszerettem kedves ösvényeidet.

Egy szót se szóljanak ellenem a tantudomány kimérői és fogyasztói; mert ha meg találom kérdezni, igaz-e a költő állítása, hogy Aeneas Karthágóban is megfordult, - a műveletlenek azt felelik, hogy nem tudják, a műveltek pedig azt: hogy nem igaz; - de ha azt kérdezem, látomás 0 6 0 7 betűkkel kell Aeneas nevét kiírni, minden írni tudó ember egyformán helyesen felel, mert az emberek közös megegyezéssel és egy értelemmel állapították meg ezeket az írásjeleket.

Ha továbbá kérdezem, az iskolás ismeretek közül minek az elfelejtése lenne az élet szempontjából nagyobb kár: az írás-olvasásé-e, vagy inkább ama költői meséké?

Nagyot tévedtem tehát tanulókoromban, mikor inkább hajoltam ama hogyan állítottam vissza egyedül a látásomat haszontalanság, mint ezen értékesebb dolgok felé; - illetőleg: mikor ezektől irtóztam, azokat meg szerettem, mert: "egy meg egy az kettő, kettő meg kettő az négy" - szörnyű unalmas nóta volt nekem, de a fegyveresekkel tele falovon, Trója égésén vagy éppen Creusa árnyékán ugyan szívesen járattam könnyelmű eszemet.

Nem szeretett görögül tanulni, mert kényszerítették.

Miért nem kedveltem az ilyen költeményekkel tele görög irodalmat is? Hisz Homérosz is édes ajkú mester a hiábavaló mesék szövögetésében, s nekem akkor mégis igen keserű volt!

Azt hiszem, hogy a görög gyermekek ugyanúgy vannak Vergiliusszal, mint én Homérosszal, ha rákerül a kényszerű tanulás sora. Nálam úgy volt, hogy az idegen nyelvvel való temérdek vesződség igen megkeserítette a görög mesék élvezetét. Egyetlen betűt sem értettem eleinte s szép szóval is, bottal is szüntelenül hajtottak, hogy tanuljak görögül.

Jogi Nyilatkozat

Igaz, hogy csecsemőkoromban latinul sem tudtam, de egyszerű hallás után szinte játszva megtanultam ápoló dajkámtól s azoktól, akik tréfásan ellenkedtek velem vagy játékkal mulattattak. Ez a tanulás nem büntetéssel fenyegetődző parancsra történt; mert magam iparkodtam kimondani gondolataimat.

Mikor ugyanis felgerjedt bennem a vágyakozás, ki is mondani azt, amit gondoltam, először okvetlen szavakat kellett tanulnom; nem oktatás útján, hanem azok beszédjéből, akik előtt érzéseim kimondásával próbálkoztam. Ez is igazolja azt a szabályt, hogy a tanulást sokkal több neurológia látásvesztés sarkantyúzza a tanuló tulajdon érdeklődése, mint akármilyen fenyegető kényszerítés. De amannak csapongását törvényeid alá szabja emez, Istenem.

A tanító pálcájától a vértanúk megpróbáltatásáig az egész rendszer a te gondolatodnak szolgál: szenvedést hogyan állítottam vissza egyedül a látásomat vegyíteni, hogy üdvös erejében megtérjünk hozzád, akitől visszaállítható-e a látás mínusz 7? élvezet tombolásában sokszor elszakaszkodtunk.

Hálálkodik, hogy Isten később mindent jóra fordított. Figyelmezz Uram könyörgésemre, hogy meg ne hervadjon az én lelkem sem törvényedben, sem drága jóságod megvallásában.

Mert könyörületed fordított meg engem igen gonosz ösvényeimen; annak édessége győzte meg bennem a bűnös vágyaimmal kötött barátságot, hogy azután szeretetem egészen hozzád forduljon s teljes odaadással ragadjam meg mentő jobbodat, végleges szabadítómat minden kísértésből. Uram, királyom és Istenem, neked szentelek mindent, ami hasznosat gyermekkoromban tanultam, amit mondok, olvasok, írok, számlálok, mert te igazítottál jóra, mikor hiábavaló dolgokat tanultam s elnézted a hiábavalók gyönyörűségéből sarjadzott bűneimet.

Igaz, hogy a haszontalan dolgokra fordított munkával sok értékeset is tanultam, de ezt az eredményt kevésbé haszontalan alapon is elérhettem volna. A tanuló gyermekeknek e biztosabb úton kellene haladniok!