Látásra egy darab jég, színház - Vlagyimir Szorokin A jég

Most ismét visszatért a Trafóba. Ugyanaz, mégis kicsit más. Szorokin a kortárs orosz irodalom ellentmondásos, felkavaróan izgalmas jelensége.

Műveit több nyelvre lefordították, őt magát mint az orosz kultúra enfant terrible-jét tartják számon, miközben a közélet és a kortárs kultúra megkerülhetetlen szereplője. A szerző nem hisz az irodalom morális erejében; világlátása tisztán esztétikai, melynek kereteit ördögi fantáziája és tisztánlátása szolgáltatja.

Színdarabjai, regényei újfajta látásra provokálják, inspirálják környezetüket, épp ezért színpadra vitelük fontos kihívás. Kétséget támaszthatna olvasóban-nézőben ez a bűbájoló tudás.

Mundruczó groteszk bukfenccel megfejelte előadása végét. Kizökkentette nézőit a létreszervezett irracionalitásból.

Józan iróniával zár. Nem varázslómester.

Erős képességgel tudja színházban kiszabadítani a szellemeket. A színészekét is, a nézők képzeletét is repülni készteti.

Vulgáris is. Na de nem éppen ilyen világban élünk?

Ami egyszerűen szép, tiszta, eredeti, az nem jó, bontjuk, romboljuk két kézzel, vagy egyszerűen csak nem kell. Kell viszont a trágárság, az erőszak, a gorombaság, a türelmetlenség, az álság.

Pedig lehetne másképpen is. Gyűjtögetik is testvéreiket a "szívükkel beszélők".

Most ismét visszatér a Trafóba.