Állítsa vissza a vak látást. Fontos állomás a mesterséges látás felé
Tartalom
Támogasd a Qubit munkáját!
Egy spanyol kutatónak sikerült elérni egy agyba helyezett implantátum segítségével, hogy a szem és a retina megkerülésével visszaállítsa egy vak nő látását. Az MIT Technology Review mutatta be az 57 éves spanyol Bernardeta Gómez esetét, aki 42 évesen vakult meg egy toxikus optikai neuropátia nevű betegség folytán, amely a szem és az agy között közvetítő látóidegeket károsítja. Az új módszerrel Gómez ugyan nem nyerte vissza teljes látását, de 16 év teljes sötétség után elkezdett pontokat, fényeket, alakokat látni és felismerni.
Rimedio definitivo trapano a colonna Parkside LIDL ptbm 500 D4. Ultimo modello. Soluzioni SPINDLE E5
A hat hónapos próbaidőszak alatt a nő egy kamerával felszerelt szemüveget viselt, amely egy számítógéphez csatlakozott. Állítsa vissza a vak látást gép feldolgozta a kamera élőképét, amit aztán elektromos jelként továbbított az agy hátsó részén található látókérgen belül elhelyezett, elektródás implantátum felé — a kábel a Gómez koponyájában fúrt lyukon keresztül csatlakozott a rendszerhez.
Így nemcsak betűket, rajzokat és embereket volt képes felismerni, de még egy Pac-Man-szerű játékot is játszhatott, amit egyenesen az agyába vetítettek.
A látás-visszaállításra irányuló korábbi kutatások általában mesterséges szem vagy retina készítésével zajlottak, de ez nem megoldás olyan pácienseknél, akiknek sérült a látóidegük. A paradigmaváltás ben történt meg, amikor az addig mesterséges retinákat fejlesztő Second Sight nevű cég a retina helyett a látókéregre helyezte kutatásainak hangsúlyát. Ehhez kellett az implantátumok technológiájának fejlődése, valamint az emberi látás rendszerének jobb megértése. Egyelőre nem tudni, hogy az elektródák mennyi idő után károsodnak az agyban, vagy épp károsítják az agyat, ezért csak hat hónapos időtartammal engedélyezték a kísérletet — a test immunrendszere idővel elkezdi sebszövetekkel körülvenni az elektródákat, így a jelek is egyre gyengébbek lesznek.
Gómeznek ezért kétszer olyan megerőltető volt a procedúra: az implantátum beültetéséhez és fél évvel későbbi kivételéhez is agyműtétre volt szükség. A száz elektródából álló implantátum és az agyba fúródás mértékeForrás: Eduardo Fernandez Fernandeznek és csapatának először arra kellett rájönni, hogy milyen jelekkel dolgozhat az emberi retina.
Ehhez frissen elhunyt szervdonorok retináival kellett kísérletezni, amelyeket a halál beállta után még körülbelül hét órán keresztül lehet életben tartani.
Alultápláltságot jelent. Mindenképp fordulj orvoshoz, hogy feltárd az okokat! A testsúlyod ideális, törekedj a mostani alkatod megőrzésére.
A retinát elektródákhoz csatlakoztatva, majd fény alá helyezve próbálták reprodukálni a jeleket, amelyek alapján állítsa vissza a vak látást látási folyamatot másoló szoftvereket írtak. Az alig néhány milliméteres implantátumon, amelyet végül az agyba fúrnak, száz elektróda található, amelyek mindegyike idegsejtet tud árammal ellátni. Mivel a készülék 10x10 képpontos felbontást tesz lehetővé, amellyel betűket vagy egyszerű alakokat ugyan fel lehet ismerni, de személyeket, arcvonásokat aligha, a kutatók képfelismerő szoftverrel adtak egyik szemét teljesen elvesztette egy lökést a rendszernek.
Ez a kísérletben úgy működött, hogy a szoftver azonosította a szobában lévő személyeket, mindegyikükhöz rendelt egy egyedi jelet, majd azokat továbbította Gómez agyának, aki így a jelek betanulása után fel tudta ismerni a körülötte lévőket. Fernandez elmondta, hogy 25x25 képpontos felbontásban már valódi látásélményt lehetne elérni, de a kutató szerint a 60xas felbontásnak sincs technikai akadálya.
Azt viszont senki sem tudja, hogy az emberi agy mennyi külső információt tud feldolgozni anélkül, hogy túlterhelődne.
Magyarországon nincs még egy olyan újság, mint a Qubit. De ahhoz, hogy továbbra is lehessen, arra kérjük kedves olvasóinkat, hogy támogassátok erőfeszítéseinket egyszeri vagy rendszeres adománnyal, és járuljatok hozzá, hogy a Qubit még alaposabb, még hitelesebb, még tudományosabb tudjon lenni.
