A méhek látványa és szeme, „Ha kipusztulnak a méhek, azt az emberiség legfeljebb négy évvel éli túl.” - A méhek színlátása
Tartalom
Mint tartson rendet egy népes királyság.
A méhek érzékelése — Látás, színlátás, szaglás, hallás, ízlelés, mechanoreceptorok, mágneses terek, polarizált fény érzékelése méheknél Megjelent a Vadméhek facebook csoportban, valamint a Hatlábúak Birodalma blogon
Ámde mindehhez a virágnak sajátságos berendezésre van szüksége; kell, hogy a rovar testéhez alkalmazkodjon s ezt Sprengel több virágon, mint pl. A virágok nemcsak illatukkal, de színükkel is csalogatják azokat, úgyhogy végeredményben a virágok csodás fejlettségüket, kvóta alapján történő látáskezelés, alakjukat az őket szorgalmasan látogató rovaroknak köszönhetik.
Nem lehet itt feladatunk ezt az elméletet, amely ma már elavult, részletesen kifejteni, e helyett engedtessék meg nekünk inkább az, hogy a méhek a virágokhoz való alkalmazkodás következtében megváltozott szervezetének egynémely fontos vonására rámutassunk. A mintegy A hátsó végtag gyüjtőkosarának alakulása olyan érdekes, hogy azzal részletesebben kell foglalkoznunk.
Lassú, aktív alkalmazkodásnak eredménye, amelyben a lamarckizmus, a szervek használatának elve fényesen kifejezésre jut.
A nőstényre jellemző. A lábszár és a tarsus-ízek vesznek alkotásában részt.
Hogyan segítsük a méheket a kertünkben?
Ezek egészen ellaposodtak. Az első tarsusíz, a metatarsus, a többitől már nagyságra nézve is eltér, de főleg abban, hogy kosáralakú bemélyedést alkot, míg a lábszáron a serték fésűsen rendeződnek. Az ilyen méhek lábszárukkal gyüjtik a virágport s azt belesodorják kosarukba, amely néha annyira megtelik, hogy a méh lába olyannak látszik, mintha rövid nadrágot viselne.
Ezeket kosaras méheknek nevezzük szemben azokkal, amelyeknek lábszárán nincsen kosár, hanem e helyett a combnak megfelelő helyén hosszú, pamacsos szőrök fejlődnek ki, ezek, minthogy inkább combjukkal gyüjtenek, a gatyás méhek. S végül vannak olyan méhek is, melyek gyüjtőkészüléküket hasukon hordják. Ezeket kefehasú méheknek nevezzük.
A méhek csápjai térdesek, a hímen 13, a nőstényen 12 ízből összetettek. Nagy összetett szemükön kívül a méhek pontszemeket is viselnek. Szárnyaik jól fejlettek, feltűnő erezettel; többnyire egyöntetűek, de a szájszerveik alkatában olykor éles különbségekkel találkozunk.
Mindazok a méhek, melyek megelégszenek azzal, hogy nem rejtett nektárú virágokat keressenek fel, rövid állkapcsokat viselnek, ellenben mindazon fajok, amelyek olyan virágokra törekszenek, amelyeknek nektárjuk a kehely mélyén van elrejtve, igen erős állkapcsokra s a méhek látványa és szeme mellett hosszú nyelvre is szert tettek, mely az alsó ajak belső karélyainak meghosszabbodásából jön létre.
A legmagasabbrendű méhek nyelve oly hosszú, hogy azt az állat nyugalmi helyzetben a feje alá hajtva, összecsukva hordozza. Így azután az életmód és a testalkat között állandó párhuzamot látunk s ez feljogosít arra, hogy primitív és magasabbrendű méhekről beszéljünk, ez a megkülönböztetés azonban a méhek végtagjainak gyüjtőberendezéseiben is kifejezésre jut. Ha ugyanis a méheket ennek fejlettsége szerint osztályozzuk, akkor csakhamar kitünik, hogy vannak méhek, amelyeken a gyüjtőkészüléknek nyomával sem találkozunk.
Ezek tulajdonképpen még az ásó darazsak fokán vesztegelnek, de vannak élősködő méhek is, amelyek nélkülözik a méhek e jellemző sajátságát és ezért más méhekre bízzák ivadékaik felnevelését, közben belopódzva azoknak fészkeibe. Mindezekkel a magányos solitär méhekkel egyenesen szembe, sőt azok fölé állítjuk a szociális méheket, amelyeknek csodálatos világával az alábbiakban ismerkedünk meg.
A Ősméhek Proapina A legalacsonyabbrendű méheket az ősméhek képviselik s ezeknek, minthogy sok tekintetben még az ásódarazsakra emlékeztetnek, önálló helyet kell biztosítanunk a rendszerben, s annak élére kell állítanunk.
Szőrözetük még fejletlen és kasztrendszerük is hiányzik, csak hímjeik és nőstényeik vannak.
Az ősméheknek jellegzetes alakjai az álarcos méhek Prosopis F. Nevüket onnan nyerték, mert pofájukon a méhek látványa és szeme feltűnő foltokat és pajzsalakú képleteket viselnek.
Általában kistermetű állatok, s különösen hímjeik érdemlik meg az álarcos jelzőt. Szárnyukra jellemző, hogy első könyöksejtjük jóval nagyobb a másodiknál.
Nyelvük rövid és kivájt. Állataink csak a nyár elején mutatkoznak, s itt-ott még ősszel is találhatók.
Bejelentkezés
A legkülönfélébb virágokat látogatják, főleg azonban az Umbelliferákat, szeretik a rezedát, a harangvirágot és a Geraniumot, de szervezetükkel egyikhez sem alkalmazkodtak, s ez a körülmény, amely tulajdonképpen megrövidült szájszerveikben jut kifejezésre, megnehezíti azt, hogy oly virágokat is felhasználjanak, amelyeknek nektárjuk mélyen elrejtett.
Fészkeik változatosak annyiban, hogy sejtjeiket majd régi korhadó fatörzsek járataiban helyezik el, majd agyagfalakban, vagy a szamócabokrok odvas szárában. Minthogy a nőstények gyüjtőkosaruk híján még nem cipelhetnek fészkükbe virágport, ivadékaikról úgy gondoskodnak, hogy az anyaállat mézet és virágport nyel, és azt ismét kiadva magából, mint lárvatáplálékot nyujtja oda a fiatal ivadéknak. Bármennyire tökéletlennek lássék is az ivadékgondozásnak ez a módja, mégis nagy haladást árul el az ásódarazsak fáradságos munkájához mérten, mert hiszen a Prosopis-nőstény már nem jár vadászatra, s nem kell nehéz vadászzsákmányt hazacipelni.
A Sphecodesekről csak futólagosan emlékezhetünk meg. Ezek a később említett Halictusokhoz kétségtelenül közelednek, de ezekkel ellentétben ötödik potrohszelvényükön nem viselnek barázdát, hímjeik fejpajzsa pedig nem nyúlt meg.
Az idetartozó fajok valamennyien még igen gyér szőrözetet viselnek. A valóságban még az ősméhekhez számítódnak, noha életmódjuk még kevésbbé ismeretes. Ugyanis, ezidőszerint még nem tudjuk a méhek látványa és szeme, hogy a Sphecodes-nőstények fészket építenek.
Még több cikk
Ez annál inkább kétséges, minthogy azokat gyakran figyelhetjük meg Halictusoknak fészkében, s így mindig megvan annak a gyanúja, hogy azok ott az élősködők módjára helyezik el petéiket. Ámde ez sem egészen bizonyos, s minthogy tudjuk, hogy a nőstények szőrözetükön virágport visznek haza, talán arra gondolhatunk, hogy a nőstények csak arra várnak, hogy valami Halictus-fészek megüresedjen, hogy aztán abban kényelmes szállásra találjanak.
Az ősméhekhez csatlakozik a magányos méhek elég nagy tábora. Ezek sem alkotnak még kasztokat, csak hímjeik és nőstényeik vannak.
Keresés űrlap
Szájszerveik különbözők. Részben igen rövidek, részben már teljesen fejlettek. De a nőstényeik lábán már megjelenik a gyüjtőberendezés, még pedig jól fejlett szőrpamacsok jelenlétével, amelyekre a virágpor rátapad, úgyhogy állataink ezzel megrakodva térnek haza. B Kosaras- és gatyásméhek Podilegina E magányosan élő méhek hátsó lábukon hosszú szőrpamacsokat viselnek, melyek a virágpor begyüjtésére szolgálnak, és vagy a lábszárukon, vagy pedig azok combján jelennek meg.
E szerint vannak közöttük kosaras- és gatyásméhek. Megjegyezzük azonban, hogy a két csoportot nem választhatjuk el élesen, mert itt átmenetek hosszú sorával találkozunk, úgyannyira, hogy egyes fajok végtagjain már megjelennek a kosaras berendezésnek első nyomai.
A selyemméhek Colletes Latr.
Hozzászólások
Könnyű felismerni őket kúpalakú, elől hirtelen lecsapott és erősen szőrös potrohukról, amelynek sötét színezetét gyakran világos harántgyűrűk tarkítják. Sugársejtjük alig távolodik a szárny szegélyétől.
A méhek szemében az emberi arcok furcsa virágok [origo] A mindennapi életben az emberek számára szinte nélkülözhetetlen, hogy az arcokat felismerjék.
Az első könyöksejt olyan hosszú, mint a második és harmadik együttvéve, amely utóbbiak kb. Már kora tavasszal megjelenik a fűzfák lecsüngő virágain a bundásan szőrös Colletes cunicularis L.
A méhek rajzása / Raj leszedése / ILYET MÉG NEM LÁTTAK!
Nősténye 1214 mm hosszúra nő és az első pillantásra a mézelő méhére emlékeztet. Vagy a földbe építik tölcséreiket, vagy agyagfalakba és itt járataikat selymes anyaggal bélelik ki. Innen nyerték nevüket.
A karcsú méhek Halictus Latr. Legbiztosabban ismerhetjük meg nőstényeiket, amelyek az ötödik hasszelvényükön lévő apró hosszanti barázdájukról, a hímeket a méhek látványa és szeme csőrösen megnyúlt fejükről, amely hozzá még fehér pajzsot is visel. A Halictusok már kora tavasszal megjelennek, valamennyien termékenyített állapotban áttelelt nőstények és ilyenkor a Tussilago farfara, Potentilla verna és a Leontodon taraxacum korai virágait keresik fel.
Később azonban más virágokon is megtaláljuk őket, főleg a bogáncson. Igen sok fajról tudjuk, hogy áttelelt nőstényeik ivadékai ismét nőneműek, s ezek azután hímek híjján természetesen parthenogenetikus úton kénytelenek szaporodni. Csak az ezt követő, termékenyítetlen petékből fejlődő nemzedék hoz létre hímeket és nőstényeket egyaránt, s ez nyár végén jelenik meg.
