KÖNYVAJÁNLÓ

A látás szimulációja

Megjegyzés: a fixációs pontnak nem feltétlenül kell valamely tárgy felületi pontjára illeszkedni; lehetséges, hogy a két nézõvonal metszéspontja a "levegõben" van. Mind a binokuláris parallaxis, mind a horizontális diszparitás az irodalomban használt értelemben a képrészletek vízszintes irányú eltolódásának jelölésére szolgál. Azonban célszerûnek tartom megkülönböztetni a téri viszonyok geometriájából adódó parallaxist attól, ami a két retinán keletkezik, ugyanis a szemek vergens mozgásának következtében nem feltétlenül a végtelen távoli pontoknak lesz nulla a diszparitása.

A megkülönböztetés érdekében vezessük be a következõ két definíciót. Ezt másképp úgy is fogalmazhatjuk, hogy ez az a konvergenciaszög, amit a két szem nézõvonala egymással bezárna, ha erre a pontra fixálnánk mindkét szemmel.

A végtelen távoli pontok binokuláris parallaxisa 0. Megállapodás szerint mindig a bal koordinátából vonjuk ki a jobboldalit.

A horizontális retinális diszparitás elõjeles mennyiség. Ha adott fixációs pont esetén egy másik pont az un.

nagyon gyenge látás szülés

Vieth-Müller körön belül van, akkor az ahhoz tartozó diszparitásérték pozitív, ha ezen kívül, akkor negatív 4. Egyszerû elemi geometriai meggondolással a 2.

Segítségével bárki kipróbálhatja, hogyan hat a látásra a szürkehályog, a zöldhályog és a makuladegeneráció. Nézze meg, mit szólnak hozzá mások és próbálja ki ön is! A közel- vagy távollátás gyengeségeit egy bizonyos mértékig megszokjuk, korrigáljuk, de mi történik akkor, ha valami egészen szokatlan, sőt, ijesztő dolog történik a szemünkkel? Nézze meg videónkat, melyből kiderül, hogyan hatnak a szembetegségek okozta látási problémák azokra, akiknek egészséges a szeme! Nehéz elképzelni?

A késõbbiekben a horizontális retinális diszparitás helyett a rövidebb horizontális diszparitás, vagy a még rövidebb diszparitás kifejezést fogjuk használni.

A binokuláris parallaxis definíciója tehát független az aktuális fixációs ponttól, ezzel szemben a diszparitás függ a fixációs pont helyzetétõl.

Index - Brand and Content - Szemléltetjük, milyen az élet szembetegségekkel

A binokuláris parallaxis fogalma arra vonatkozik, amit látunk azaz magára az objektumraa diszparitásé pedig a retinaképekre azaz, ahogyan az objektum a retinákra vetül. Az említett Vieth-Müller kör egy adott fixációs pont esetén az összes nulla diszparitású pontok halmazát jelenti a két szem és a fixációs pont által meghatározott síkban ld.

Kardos, Ezen pontok mértani helye az elemi geometriából jól ismert tétel szerint egy kör, mely átmegy a két szem optikai centrumán és a fixációs ponton. Az Vieth-Müller kör tapasztalati megfelelõje a kísérletileg megállapítható "horopter", mely a szubjektív megítélés alapján ugyanabba a mélységbe esõ pontoknak halmazát jelenti.

Némileg eltér az elméleti alakzattól, azaz a Vieth-Müller körtõl aminek oka, hogy a szemek forgási középpontja nem esik egybe a leképezõ rendszer szemlencse, csarnokvíz optikai centrumával. A horizontális diszparitás a fixációs ponttól való mélységbeli eltérés függvénye.

diszpécser rossz látással

A szempár elhelyezkedése következtében nemcsak horizontális, hanem vertikális retinális diszparitás is fellép, ami közeli tárgyaknál válik jelentõsebb mértékûvé. Ennek oka, hogy a tárgyak bal oldala közelebb van a bal szemhez, jobb oldala a jobb szemhez, így az optikai nagyítás mértéke eltérõ. Ezt szemlélteti a 5. Figyeljük meg a képeken az ellenkezõ értelmû trapéztorzítást. Vegyük észre a 5. Az is könnyen belátható, hogy egy tetszõleges adott P pont esetén mindkét szemet ugyanakkora függõleges szöggel kell elforgatni, ha a két nézõvonalat erre a P pontra szeretnénk irányítani.

Más szavakkal: ha L -lel jelöljük a bal, R -rel a jobb szem forgási a látás szimulációja, akkor az LAR sík vízszintessel bezárt szöge jelenti a bal és a jobb szem vertikális szöghelyzetét, tehát ez a két szög azonos. Vertikális parallaxis pedig a látás szimulációja akkor állhatna fenn, ha ez a két függõleges irányt mérõ szög eltérõ a látás szimulációja. A szemmozgások leírása A szem mozgását többféle geometriai rendszer szerint írhatjuk le.

A két legismertebb a Helmholtz-féle, valamint a Fick-féle leírás. Collevijn and Hogyan nyissa ki a látását, Ezek között a horizontális és vertikális szögelmozdulások közötti sorrendben van eltérés.

A Helmholtz rendszer szerint elõször mindkét szemet függõleges irányban mozdítjuk el [lambda] szöggel eleváció, felfelé pozitív a két szemet összekötõ bázistengely körül, és vele együtt a szem eredeti függõleges tengelyét is elmozdítjuk!

Ezután u szöggel fordítjuk el a látás szimulációja szemet, az új pozícióban lévõ, eredetileg függõleges tengely körül azimut, jobbra pozitív. Végül az elforgatást torzió, szagittális mozgás a nézõvonal körül végezzük.

  1. Szemek hyperopia
  2. Szimuláció a cukorbetegek késői retinakárosodásáról A diabéteszes retinopátia esetében az ideghártya, azaz a retina ereinek károsodása következtében az erek fala áteresztővé válik, a hajszálér hálózat egyes területein csökken vagy megszűnik a vérkeringés.
  3. Она воскресила в памяти его прежний пыл и улыбку, когда вдвоем остались в Нью-Йорке.

Az említett Fick leírásban fordított a sorrend. Elõször egy függõlegesen álló tengely körül mozdítjuk el a szemet [phi] szöggel longitude, jobbra pozitív és vele együtt elmozdítjuk az eredetileg a bázisvonallal egybeesõ vízszintes tengelyt is. Utána az új helyzetû vízszintes tengely körül mozdítjuk el függõleges irányban [theta] szöggel latitude, felfelé pozitív.

Bár a progresszió nem folyamatos, évekre esetleg végleg is megtorpanhat, a változó fénytörés miatt időszakonként a szemüveg cseréje válik szükségessé. Az ismételt refraktométeres mérések — általában bizonyos szférikus tényező mellett — növekvő hengeres cylinder eltérést, más néven asztigmiát mutatnak. Emiatt a látásélesség minden távolságra közelre és távolra is csökken. Az éjszakai látásnál ez fokozottan jelentkezik, mivel ilyenkor a pupilla kitágul és a szaruhártya érintett területének nagyobb hányada vesz részt a látásban. A betegség általában mindkét szemet érinti, de eltérő fokban.

Az elforgatás végül a nézõvonal körül történik. A két leírás között nehéz választani, ha azt kérdezzük, melyik az "igazi". A szemizmok nem derékszögû koordinátarendszer szerint helyezkednek el, ezért valójában egyik leírás sem a "valódi" mozgást írja le.

A szemizmok elhelyezkedése alapján feltételezhetõ, hogy a hozzájuk vezetõ vezérlõ parancsok között interakció áll fenn akkor, ha pl. A szemizmok vezérlõ jele nem feltétlenül fog úgy alakulni, hogy a függõleges résznél csak a függõleges, a vízszintes résznél csak a vízszintes izmok kapnak jelet; a kissé oldalt lévõ függõleges egyenes végigtapogatásához a vízszintes izmok korrekciójára is szükség lehet.

Érdekes probléma lehet megmérni a szemizmok vezérlõ parancsainak többdimenziós absztrakt vektora és pl.

Keratoconus – Wikipédia

A fenti két formális koordinátarendszer csupán a külsõ jelenség leírására alkalmas, hogy ezáltal a mért adatokat egységes formára tudjuk hozni. A vertikális parallaxisról tett fenti állítást ezek után pontosítanunk kell: borreliosis látás Helmholtz-féle koordinátarendszerben nincs vertikális parallaxis.

Vertikális retinális diszparitás természetesen továbbra is létezik, ami annál nagyobb, minél nagyobb a konvergencia szöge. Az ismert sztereó modellek bemutatása, kritikája Ebben a fejezetben a sztereó párosítási probléma megoldását célzó ismert modellek összefoglalását és azokra vonatkozó saját kritikámat ismertetem. Az éldetekciós modell Az elsõ, széles körben elfogadott sztereó modell Marr és Poggio éldetekciós modellje volt, amit most Grimson alapján ismertetek.

körülbelül száz százalékos látás

Ez a komputációs algoritmus a következõ 5 lépésbõl áll. Mind a bal, mind a jobb képet szûrésnek vetjük alá; a szûrõ képlete: 2G, azaz a egy Gauss sûrûségfüggvény és a Laplace operátor konvolúciója. A 2 szimbólum szokásos elnevezése a fizikában: nabla négyzet. Ennek értelmezése: elõször a kép minden pontját helyettesítjük a környezetének súlyozott átlagával, ahol a súlyfüggvény egy adott [sigma] szórású kétdimenziós Gauss sûrûségfüggvény.

Keratoconus

Ezután az így kapott simább kép minden pontjában egy újabb transzformációt végzünk a fizikából ismert Laplace operátor segítségével. Ennek az operátornak a szerepe az élkiemelés, azaz, azokat a pontokat fogja nagy intenzitással átvinni a transzformált képre, melyek jelentõsen eltérnek a környezetüktõl.

Ennek hátterében az áll, hogy pl. Egy adott hõeloszlással rendelkezõ vékony lemez valamely pontjából annál nagyobb a kifolyó fluxus, minél melegebb ez a pont a közvetlen környezeténél Feynman és mtsai, A 2G intenzitástranszformáció hatására egy vonalábraszerû képet kapunk.

A vonalak annál távolabb lesznek egymástól, minél nagyobb volt érintésérzet látássérüléssel Gauss függvény szórása, azaz minél erõteljesebb volt a simító hatás. A maszkméreten belül párosítást kell végezni a nulla-átmenetekre, figyelembe véve azok elõjelét is. Ha a látás szimulációja nem így van, akkor újabb trükkökkel egyértelmûvé kell tenni a párosítást, amit itt most nem részletezek. Ezeket az egymás utáni lépéseket elõször egy durva, azaz nagy szórású Gauss szûrõvel végzi ekkor csak nagyon kevés él marad az intenzitástranszformációnak alávetett két képen majd összesen 4 lépésben egyre kisebb szórású súlyfüggvényt alkalmazva eljut a finomabb részletek párosításához.

Az éldetekciós komputációs modell célja, hogy egységesen kezelje a fúziós sztereopszist azaz egy adott konvergenciaszög mellett a teljes képre számolja a párosításokatés a vergenciát. A két folyamat közti viszonyt kölcsönhatásként kezeli: a vergencia elõsegíti a fúziót, és a fúzió tovább vezérli a vergenciát. Ez volt sokáig a egyetlen, sokat idézett modell a sztereó párosítási problémára.

Az algoritmus valóban mûködik RDS-ekre és valódi képekre egyaránt. Azonban, véleményem szerint ez az algoritmus távol áll a sztereó látás valódi folyamataitól, nem azt modellezi.

Ezt a közvetkezõkre alapozom. Az algoritmus eleve feltételezi, hogy van két statikus kép, amit a látás szimulációja a "robotnak", és addig nem változtatjuk meg a képeket, amíg az be nem fejezi az egymásutáni lépéseket. Csakhogy a a látás szimulációja világ állandóan változik, és nem világos, hogy mit kezd az algoritmus akkor, ha pl. Hol fogja folytatni, ill.

Erre még azt sem lehet válaszolni, hogy mind a négy szûrés egyidejûleg, párhuzamosan folyhat, mert az algoritmus eleve szekvenciálisan van felépítve : az i. Ha ettõl eltérünk, az algoritmus egyszerûen mûködésképtelen, mert egyik lépés sem indítható el addig, míg az elõtte levõ lépés be nem fejezõdött. Ez az algoritmus nem párhuzamosítható, dinamikusan változó képek feldolgozására alkalmatlan és ezért távol áll a valódi idegrendszeri folyamatoktól.

Egy másik ellenvetésem talán inkább nevezhetõ "esztétikai" jellegûnek: az evolúció nem szereti az olyan mesterkélt megoldásokat, hogy "haladjunk balról jobbra" és eszerint állapítsuk meg a látás szimulációja zéró átmenetek elõjelét. Miért éppen balról jobbra? Mert úgy szokás olvasni? Ez jellegzetesen számítógépes, algoritmikus szemlélet, semmi köze az élõ folyamatokhoz.

[origo] egészség - Diabéteszes retinopátia

Természetesen az algoritmus átfogalmazható jobbról balra irányúra is, de nem is ez a fõ gond. A megoldásban rejlõ aszimmetria az, ami mesterkéltnek tûnik. Végül meg kell említeni e modell még egy hiányosságát, éspedig, hogy színes képekre nem mûködik, csak fekete-fehérekre. Arra nincs irodalmi adat, hogy ez a modell kiterjeszthetõ lenne színes képekre is, pedig a valóságban a sztereó rendszer nem színvak ld. Kovács, I. A Julesz-féle mágnestûs modell A másik figyelemre méltó sztereopszis modell a Julesz-féle mágnestûs avagy "sezlon" modell Julesztovábbfejlesztve Julesz,

10 érdekesség az emberi testről