Homok emberek mind a látást kerekezik

Tartalomjegyzék

Bevezetés A hetek úgy repülnek el az élménysztrádán, hogy a szaggatott vonal már teljesen egybeolvad, végtelen csíkot festve a homok emberek mind a látást kerekezik. Előzni tilos! Bár nincs is kit. A leállósáv szűk felén olykor emlékekből számoljuk vissza a napokat, heteket, hónapokat.

Ilyenkor mindig ráeszmélek, hogy az idő semmissé vált, helyét a lét szüntelen érzékelése és a minőség vette át.

A szív lüktetése egyre egyenletesebb, amplitudója már nem leng ki annyira, csak szimplán befogad és kiad. Ta-tam, ta-tam. Átáramlik rajta a világ és, ha az ereken át néha mégis valami keserű érkezik, ügyesen megtisztítja azt. Nekünk, embereknek a többi ember a mércénk. Észre sem vesszük, mennyire függünk egymástól, mivel természetes közeg emberek között lenni. Egymás nélkül azonban teljesen más képet kapnánk magunkról. Az, hogy kinek gondoljuk magunkat nagyban függ attól, hogy mások mit gondolnak rólunk, mármint, hogy mi mit gondolunk mások rólunk alkotott véleményéről.

Persze ez nem azt jelenti, hogy tényleg azok is volnánk, ám tévesen még mindig nagyon sokan tulajdonítják identitásukat a kívülről jövő hatásokra alapozva. Viszont teljesen figyelmen kívül se érdemes hagyni mások ránk vonatkozó véleményét, vagy felénk irányuló cselekvését, mert jól analizálva, ebben a tükörben részeket pillanthatunk meg magunkból.

Valahol a kettő között van az igazság, az igazság, ami mi magunk vagyunk. Előfordulhat, hogy másként látszunk kívülről, mint ahogy belülről látjuk magunkat. Ez pedig azért van, mert egyszerre nem tudjuk betölteni a figyelő és az előadó szerepét is.

Két keréken kitárul a világ a súlyosan szembeteg Marikának | ZAOL

Legalább is nagyon ritka az olyan ember, aki képes erre és ő is minden bizonnyal sokat dolgozott ezen képességének fejlesztésén. És ez csak egy név, egyetlen szó, nem pedig egy komplett emberi élet… Ki van fókuszban?

Sokszor kerül elő a kérdés, ha barátokkal, ismerősökkel beszélek, hogy milyen a kapcsolatunk utazó társammal, Adorjánnal? Ez valóban érdekes téma lehet külső szemmel, hiszen együtt vagyunk a nap túlnyomó részében, hosszú éveken keresztül, ráadásul úgy, ahogy az sok esetben még a házastársakra sem jellemző. Jogosan merül hát fel, hogy jövünk ki egymással, nem terhes ez ilyen szinten? De bizony, az!

Az összes nehézség közül ez a legnehezebb, ám pont ezért hordozza magában a legnagyobb lehetőséget is. Lehetőséget, felfedni legrejtettebb valónkat, farkasszemet nézni azzal, akiről eddig nem is tudtuk, hogy bennünk létezik, most viszont társunk személyének tükrében elkerülhetetlen lesz a találkozás önmagunkkal.

GÁRDONYI GÉZA: MAI CSODÁK

Ennek az utazásnak ez is a fő célja. Felismerni kik is vagyunk és, hogy milyen szerepet kell betöltsünk életünk során. Emberi mivoltunk mélysége legtöbbünk számára rejtve marad egy egész életen át, mert nem homok emberek mind a látást kerekezik elhagyni a biztonságot jelentő sekély partot, hogy beevezzünk az élet nyílt tengerére ahol, ha lenézünk, már nem a homokot fogjuk látni bugyután ellenkezni a fodros fehér hullámoknak, hanem egy végtelenül mély és ijesztő birodalom fog alattunk és körülöttünk tátongani, ami apránként mégis egyre barátságosabbá válik, minél bátrabban nézünk szembe vele.

Ajánlom Adorjánnak és mindenkinek, aki hiszi, hogy ami elromlott megjavítható, hisz újat venni nem kunszt és meglehet, jóval drágább árat is kéne érte fizetnünk… Melyik én vagyok Én, és mi a Te szereped ebben? Az új motor, kell egy cél Adorjánnal ellentétben nekem a kényszer repülés Bangkokba és a bringáink eltűnése a célom elvesztését és demotiváltságot hozott.

Bár nem voltam szomorú, vagy lehangolt, lelkesedésem jócskán alább hagyott, ami a további utazást illette.

Navigációs menü

Egyfajta egykedvűség lett úrrá rajtam, amivel nincs is baj, hiszen én a boldogságot is egykedvűségként értelmezem, viszont felülemelkedett egykedvűségként. A hangsúly valójában a felülemelkedetten van, mert ez feltételezi a képességet, hogy beleszólhatunk saját állapotunkba. Jelen állapotom azonban minden volt, csak felülemelkedett nem, mert nem láttam esélyt a változtatásra, az állapot uralt engem és nem én azt.

Legalábbis így éreztem, miközben azt is tudtam, hogy ez képtelenség, mert ki más, ha számítógépes látás speciális szemüveg nem tudok hatni magamra.

Calaméo - Világod Vége - Adyashanti

Elvesztettem az érdeklődést minden iránt, hiába voltam körülvéve egy bangkoknyi újdonsággal, nem volt célom, ami felé tarthattam volna. Bangkok és minden amit magában rejt, mégis távol tőle Márpedig cél nélkül nincs motiváció. Ez olyan tény, mint az, hogy amit feldobunk, le is fog esni. Mindent és mindenkit hajt valami az életben, késztetést biztosítva számára, hogy kitartson amellett, amit épp csinál, még ha ezt nem is tudatosan teszi.

Kijelenthetjük tehát, hogy cél nélkül nem csak motiváció, de élet sincs. Akkor az élet egyenlő lenne a motivációval? Bangok, útjelző tábla ben egy chilei bányászcsapatra ráomlott a nagy sötétség és elzárta őket a külvilágtól.

Akinél el tudta érni, hogy hallgasson rá és hajtsa végre a különböző feladatot, amit nap, mint nap kitaláltak, az végül az életét köszönhette a trükkös embernek és önmagának. Persze volt olyan is, aki közben öngyilkos homok emberek mind a látást kerekezik, mert nem hitt benne, hogy egyszer újra sütni fog rá a Nap. A hittel teli motiváció nem a nehézségeket szünteti meg, hanem erőt ad legyőzni azt.

Az elviselhetetlen körülményekbe sok ezer ember halt bele, néhányan viszont vállalták a kockázatot, hogy kitörnek a kommunista elmebetegségből. A hazatérés reményében, mindent kockára tettek, mert számukra a szabadság és szeretteik viszontlátása, jelentette az egyetlen értelmet, amire kevés esélyük lett volna, ha beletörődnek sorsukba. Ugyan volt, akiket szabadon engedtek végül, de valószínű nekik már mindegy volt, annyi gyötrelemmel és szenvedéssel töltött év után.

1. Szülni látással mínusz 5
2. HORVÁTH DEZSŐ: LÁNCAINKAT

Ronccsá váltak, élő halottakká, ahonnan már nem lehetett felállni, az életre valóság csiráját is kiölték belőlük a történtek. De a munkában is motiváltabbak vagyunk pénteken, mert tudjuk, hogy közel már a hétvége és ez a tudat extra energiát ad, míg hétfőn, amikor elvileg sokkal jobban feltöltve kéne éreznünk magunkat, úgy vánszorogunk be a céghez BKV-val.

Ez teljesen ellent mond a józan paraszti gondolkodásnak, ám felismerve ezt segít belátni, hogy mennyire a hozzáállás dönt hogylétünk felől. Zöldből betonba Ezeken a példákon elindulva egy érdekes gondolat tudatosult bennem, miszerint, ha úgy tekintünk az életre, mint motivációra nincs is másra szükségünk. Persze ez még csak elmélet, de ha netán alkalmazni is tudjuk a gyakorlatban, az felér egy olyan motor feltalálásával, ami használat közben termeli az üzemanyagot.

Ez király, máris megvan a motivációm, ami nem más, mint ráneveljem magam, hogy az életem legyen a motivációm.

A koordináta rendszerben legyen ez az y tengely és az x helyére pedig ne az időt, hanem a minőséget helyettesítsük be. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bármit, amit teszünk, maximális odafigyeléssel és élvezettel tegyük. Ez megadja a lélek és anyag közti egyensúlyt is, hisz a cselekvés mindig anyagban zajlik, míg a motiváltság spirituális, azaz lelki állapot. Beindítva hát új motoromat, ami a célok áttranszformálásának útjára vezetett, újra élettel teltek meg napjaim.

Nem minden fenékig tejfel Mindeközben Adorján és köztem már egy ideje minimálisra csökkent a kommunikáció. Nyomott hangulatomon ez a szótlan közönyös állapot nem segített egyáltalán, inkább csak erősítette az egóm, ami imádta észrevenni társam összes hibáját és azokon magában csámcsogni, vagy épp rosszul megfogalmazva elé vetni, mint félig emésztetlen ételt arra várva, hogy ő eméssze meg a másik felét.

Persze ezek a szerencsétlen kísérletek csak még jobban eltávolítottak egymástól. Úgy tett, mintha minden rendben lenne, miközben azt éreztem, hogy belül valamit elfojt és ezt egyáltalán nem akarja megosztani velem, sőt ami a legrosszabb, hogy magával sem.

Mivel semmit sem lehet sokáig a szőnyeg alá seperni, arra vártam, mikor bújik majd ki a szög a zsákból. Új motorral tehát és új problémával indultunk el Myanmarba, amivel megkezdődött a nagy utazás második felvonása. Újra nyeregben A táj utak szélesek és jó minőségűek, még a gyéren lakott területeken is, aminek köszönhetően elég gyorsan közlekednek az autósok.

Emiatt kevésbé éreztem magam biztonságban, mint Indiában, hiába volt ott őskáosz és fülsiketítő dudaszó, reggeltől estig. Egy idő után viszont letértünk a főútról és gyér forgalmú utakon gurultunk, ami igazi túra hangulatot adott a nem rég még menekülésszerű rushnak.