Tarkovszkij látása elhalványul,

Gyõrffy Iván A kaotikus századvég filmje a mesében, mítoszban, mágiában keresi a széthullott világ újraépítésének titkát. A probléma az, hogy mindenben hiszünk, csak a csodákban nem. És a megoldás, a saját magunk építette csapdából való menekülés útja a múltunk, a kultúránk, ha még képesek vagyunk értelmezni" – vallja Enyedi Ildikó, s ez a kétségbeesett fohász egyúttal a mai magyar misztikus film ars poétikájának is tekinthetõ.

A kilencvenes évek fordulóján a hazai filmmûvészet más gyökereket keres magának. Nem elégszik meg a patologikus rendszer maszkja mögül kikacsintó paródiával és parabolával szüksége van a mágiára és misztikumra is ahhoz, hogy megtalálja és megmagyarázza helyét az átalakuló világban.

A társadalmi és kulturális elveszettség arra készteti az új filmes generáció tagjait, hogy elvessék a sémákat, az „alapra" új „felépítményt" építsenek, más korokhoz és eszközökhöz forduljanak segítségért. Ennek köszönhetõ, hogy felértékelõdik a romantika, fõként a német romantikusok hagyománya: Szász János Büchner Woyzeck-jét, Enyedi Carl Maria von Weber operájának, A bûvös vadásznak a motívumait, Szirtes pedig Lenz romantikus élettörténetét ülteti át a századvég Magyarországába.

Elhalványul a realizmus és naturalizmus csábítása. Az érthetetlen világ irracionális megoldásért kiált. Érvényes választ nem, csak gondolattöredékeket fogalmazhatunk meg magyarázatként. A „hirtelen" váltásnak megvannak a maga mozgatórugói a hazai és a külföldi filmmûvészetben egyaránt. Az apokaliptikus tájak, önsorsrontó hõsök mestere, Tarkovszkij ott hagyta ujjnyomát a hetvenes-nyolcvanas évek legtöbb filmes világértelmezési kísérletén, és szelleme mindmáig bolyong a hazai vásznakon.

Jelenléte szinte képrõl képre kimutatható a magyar misztikus filmekben. A többletjelentés-hordozó és egyúttal mentális rétegeket elkülönítõ fényszûrõ-effektusok az Áldozathozatal három színdimenziója, összevetve például Klöpfler A lakatlan emberének megoldásaivala csodagyermekek reménybeteljesítõ és életszimbólum-jellege Sztalker, Nosztalgia, Áldozathozatal – A bûvös vadász, Az én XX.

3. fejezet

Nem kevésbé erõs Bódy hatása – a jelenkori magyar filmmûvészet legmarkánsabbjai mintha mindannyian Bódy köpönyegébõl bújtak volna elõ. Technikai virtuozitása, összetéveszthetetlenül nyomasztó aurája, síkváltásainak szándékos elnagyoltsága, s nem utolsósorban gondolati szintézis-keresése állandó kihívás elé állítják a mai kezdõket és újrakezdõket.

A képszerûség felértékelõdése – a képbeli kép ciklikus megsokszorozása –, a túlhajszolt filozofikusság és az ennek groteszk ellenpárjaként alkalmazott mesterséges amatõrizmus megtermékenyítette és egyúttal meg is osztotta a filmeseket. És még valami, amit nem kis mértékben Bódynak köszönhetnek a mai filmesek: az álomstruktúra elemi erejét, a képzelet gátlástalan felszabadítását. Enyedi, Kamondi, a Miféle látás vaksággal bolyokat Tarkovszkij látása elhalványul a Lenzet rendezõ Szirtes is ilyen látomásos álomvilágban élnek és alkotnak.

Valamennyien idézhetnék Bódyt : „Voltak Tarkovszkij látása elhalványul képzeletnek olyan nyugtalanítóan titokzatos képei, amelyek a semmibõl pattantak elõ és tértek újra meg újra vissza Évekig tartott, amíg rájöttem, hogy nem a távolban kell keresnem, hanem „magamban", s hogy csak akkor érvényes igazán, ha nincs Maga az írás is képek nyugtalanító látogatásából született.

At the frontier of the Zone... - A Zóna határában...

Aztán úgy éreztem, hogy ezeket a képeket közvetlenebbül fejezhetem ki, ha filmet készítek A film egyrészrõl a kifejezés legközvetlenebb, legbelsõbb lehetõségét teremti meg, másrészrõl a legkülönbözõbb társadalmi közegprizmák sorozatos törésein át realizálódik, ahol végül is a valóság fényképe " A századvégeken, ezredfordulókon megszaporodnak az önjelölt próféták, mennybe menõ Anti-Krisztusok – úgy a valóságban, mint az irodalmi képzeletben.

A tömeghisztériával, csodás és ördögi jelenségekkel, világvége-várással és megújhodási vággyal terhelt elsõ keresztény ezredvég errõl szólt, ez testesült meg Gerbert d’Aurillac, a magyaroknak Szent Koronát küldõ II.

Szilveszter pápa legendásan skizofrén személyiségében is. Enyedi, Kamondi filmjeiben -- és az ezredvégi Magyországon -- hasonló figurákkal találkozunk : Schrevek József félresikerült mindenható Halálutak és angyalokaz ördögi Kaspar A bûvös vadász közöttünk kísértenek.

norbekov könyv jövőkép letöltése

A magyar misztikus filmeke alámerülve a civilizáció és az emberi kultúra végpontjára érkezünk. A Halálutak és angyalok holdbéli, sivár, valószerûtlen tája az apokalipszis utáni állapot lehetséges színtere, ahol bukott angyalok és kóbor túlélõk róják körkörös útjukat.

Az én XX. A bûvös vadász századvégi története szoros, nemcsak Tarkovszkij látása elhalványul, de fizikai kölcsönhatást is teremt a felidézett idõ- és térsíkok mindegyikével, történelmét determinizmus és körkörösség jellemzi.

A romanticizmus csak egyik eleme az ezredvégi magyar filmnek – belõle újabb hajszálgyökerek ágaznak szerteszét. Viszont Bódyra, Tarkovszkij látása elhalványul, Kamondira egyaránt találó a misztikát a magyar költészetben rehabilitáló Weöres megállapítása: „A szavak között és mögött feltételezett titkos relációk hálójára zenére, matematikára, transzcendenciára épülõ líra éppúgy, mint a természetes nyelv helyett az egyetemes emberi kultúra „nyelvét" mitológiát, mûvészettörténetet, mindennapi élet szokásait, tárgyait használó költészet, bár olykor nagy erõvel fejezi Tarkovszkij látása elhalványul a fennálló világ közösségnélküliségét „aurától" fosztottságátromantikus módon mégis egy korábbi, egységes állásponthoz kanyarodik vissza a maga univerzális, nyelvteremtõ kísérleteivel.

Örökösen a másban való föloldásáért, a megszûnéséért, az egységbe fonódásért küzd, a mûvészet kivételes praxisát a vallás szellemében interpretálva.

A kutya éji dala csakúgy, mint a Lenz, Az én XX. A töredezett, elemeire bomlott jelen léte t csak egy azon kívül- és felülálló, idegen és emberi látás skála emberi értelem számára érthetetlen hatalom képes összeragasztani.

Magyar film

A rendezõ akaratlanul is azonosul ezzel a természetfölötti hatalommal, szándéka ellenére "megistenül". Enyedi szubjektív civilizáció-mítosza, egy XX. A technikai civilizáció a mesterséges fény Tarkovszkij látása elhalványul a kommunikáció a világ újbóli teremtésének lehetõségét hirdeti az Isten által elhagyott világban. A Sorbonne elõadótermében a professzor és a diák között hidat verõ elektromos ív Michalengelo teremtés-jelenetét idézi.

A rendezõ, a mozi homályában ülõ nézõ, sõt, maga a feltaláló is tudja, hogy az ördögi attribútum Isten alkotóképességének és mindenhatóságának elbitorlása ördögi teremtményeket indukál, s a civilizáció látványos és katasztrofális bukását okozza. A rendezõ és a nézõ – ahogy maga Edison is – a világháborúk, mi javítja a látástablettákat holocaust, a diktatórikus rezsimek „áldásainak" tudatában keserû mosollyal nézi a XIX.

X csillag A XX. Új messiásra van szüksége, aki új válaszokat adva az ígéretek új földjére vezeti választott népét. Csodás ikrek jönnek világra egy szegényes szobában, kiknek minden lépését csillagok vigyázzák, Krisztus-hordozó szamarak irányítják. A varázslatosan megvilágított útszéli feszület alatt árulják a gyufát kislányként, életük is különösen Lilié keresztek és gyertyák tövében zajlik.

A káosz századában azonban lehetetlen az egyszeri és egyetemleges megváltás: az individuum önnön sorsának kontár kovácsa. Az egyén megkettõzõdik Lili és Dóramegháromszorozódik Z.

Az isteniesülés sokszor nem a megváltás, hanem az apokalipszis nézõpontjából válik nyilvánvalóvá. Erre példa a Halálutak és angyalok, mely a végítélet utáni újrakezdés csõdjének megjelenítése. Az álmok és látomások idõtlen világában játszódik, Tarkovszkij látása elhalványul minden irányba, és semerre se vezet – kristályszerkezete van, ahogy Kamondi mondja.

• Она объяснила мне, что таким манером он разговаривал с нами.
• Как будто все разглядывают .
• 3. fejezet | Tarkovszkij

Az apokalipszis az életet halálúttá változtatja. A filmben minden út – halálút. Minden kép – álom. Minden szó – kinyilatkoztatás. Ebben a világban minden Istennel áll kölcsönhatásban, akár annak fájdalmas távollétén keresztül. A végítélet után egy perccel, amikor az emberek, az állatok, s a tárgyak is mintha egy Dali-képbõl kilépve izzanának tisztítótüzükben, az élet és halál urához fohászkodik a mindenség.

Sóvárogva keresik mindnyájan az Egyet. A Halálutak és angyalok címszereplõnõje az egyedül valóságos álomvilágban lel rá alteregóinak a mindenható Schreveknek és a mindentudó vak kisfiúnak belsõ mására.

Enyedi a nõi princípiumot teszi szintetizáló erõvé.

Világ- és üdvtörténet nõi szemmel. A bûvös vadász rendezõ és békéltetõ elve a kettõs jellemzõvel bíró négyes szereposztású Mária-princípium. Enyedi a korai kereszténység Mária-kultuszát komolyan véve az életfenntartó nõiséget is rehabilitálja : Mária, a férfias Isten-absztrakciókkal ellentétben közvetlen részese és megmentõje tud lenni életünknek a középkorban éppúgy, mint a XX.

A megnyugvás, a remény, az újrakezdés lehetõsége a gyermek-figurában rejlik. A gyermek minden hiedelem-rendszerben a szakrális és profán tér és idõ határán helyezkedik el. Az ikerlányok Az én XX.

• Mézes Zsolt László: Jelenlét és eredet.
• Home » 3.
• A látás elhalványítja az eremet Tarkovsky

A gyerek még közvetlen tudással bír a titokról és a csodáról: tisztánlátását még nem homályosítják el a belésulykolt kényszerképzetek és elõítéletek. Köztük is a Halálutak vak fiúja a legkövetkezetesebben megformált alak, hiszen nem a külvilág képei, hanem álmai festenek számára teljes képet a valóságról. Nem utolsósorban az isteni gyermekeknek köszönhetõ, hogy az Isten- és önismeret összekapcsolódik a misztikumban.

A szerepjátszás válik a reflexió táptalajává, hiszen a szerepek állandóan váltakoznak, a szereplõk folyton új ruhába öltöznek, s ezáltal megfoghatatlanok lesznek: saját teremtõjük sem érti már õket. A transzcendens a földre száll, és végzetszerûen alakítja a leghétköznapibb történéseket.

A kutya éji dalában még csak Isten elfuserált földi helytartója, a „bal lator" álpap-Bódy lép akcióba, a késõbbi filmekben már omnipotens figurák Schrevek, Mária járják körkörös táncukat. Tegyük hozzá: ezért nem tud egyikük sem lelépni a vászonról, hiteles megoldást adni a mûvészi meghasonlásra; szerzõ nélküli szereplõk maradnak csupán.

Bódy és Szirtes hagyományaitól eltérõen – Kamondi mûvének kivételével – a kilencvenes évek misztikus filmjei nem vergõdnek az önmarcangoló önismeret szorításában. A történelembõl kilépõ történetek érdeklõdése önmagukra irányul, rabul ejti õket "az örök visszatérés" gondolata. A Halálutak és angyalok csigavonalszerûen vezeti vissza nézõjét a kezdõ képsorokhoz.

A legutolsó beállításban összeolvad a tenger és az ég horizontja: utunk végén az örök kezdethez érkezünk.