Az erkölcs szemlélete

Az ember és az erkölcs Alapvető etika Aquinói Tamás nyomán 1 Az etika fogalma Az etika erkölcs vagy erkölcstan kifejezés a görög "éthosz" szóból származik.

Erkölcs - Sam Harris

E szó alapvető jelentését az ókori Hérakleitosz Kr. A "daimón" isteni hatalmat, isteni rendelést, illetve isteni rendelkezés megszabta sorsot vagy végzetet jelent.

Posted in Értékrend Az erkölcs fogalma Az erkölcs tárgyi értelemben mint norma rendszer. Az erkölcs alanyi értelemben mint megragadható, megvalósítható érték. Az erkölcs teleologiája. Az erkölcs értelmi felismerése, akarati megragadása, érzelmi elfogadása. Egyéni erkölcs és társadalmi erkölcs.

Az ókori görög bölcs mondását tehát így fordíthatjuk: az ember éthosza a sorsa vagy végzete. Az étheó ige egyik jelentése: átszűrök, megvizsgálok valamit.

A görög felfogás szerint az ember végzete, illetve sorsának alakulása - vázlatosan és nagy körvonalakban - kiolvasható magából az emberi természetből. Az ige másik jelentése: kifeszülök valami felé, feszítetten törekszem valamire.

Bolberitz Pál A vallás és erkölcs viszonya Bár napjainkban elterjedt felfogás, hogy az erkölcs autonóm — hiszen úgymond mindenki önmagának szab erkölcsi törvényt — ez mégsem egészen igaz, mivel amit erkölcsi szabálynak vagy szabályrendszernek tekintünk, az részben öröklött hajlamaink, a család és környezet által sugallt vagy kényszerített magatartási norma, és amiről azt gondoljuk, hogy magunknak találtuk ki, az nem más, mint a manipulált közvélekedés személyünkre szabott és elfogadott etikai szemlélete. Téves az a felfogás, mely szerint az erkölcs a jog része. Épp fordítva igaz: az erkölcsi rend alá van helyezve a jogrend, hiszen az utóbbit az előbbi alapozza meg. De mi alapozza meg az erkölcsi rendet? Mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy az erkölcsi élet elkerülhetetlen módon Isten felé vezet, s mivel Isten tisztelete a vallás keretében kap helyet, a vallás és erkölcs összefüggésének témája kikerülhetetlen.

Ez a jelentés a görög világban arra utal, hogy az emberi lény természetszerűen irányul az életében körvonalazódó vázlatra, arra a tervre, amelyet az istenség "álmodott meg róla", és ezt akarva-akaratlan meg kell valósítania. A zsidó és a keresztény vallás alapján tájékozódó filozófiák lényegesen módosítják ezt a szemléletet, amennyiben az ember szabadságát hangsúlyozva azt állítják, hogy az embernek szabad döntések sorozatában kell megvalósítania a rá az erkölcs szemlélete "isteni álmot".

E kijelentés hátterében a következő elgondolás húzódik meg: Isten mindannyiunk sorsát "megálmodta", és a velünk kapcsolatos tervét, valamint az erre vonatkozó indításokat természetünkbe és életünk körülményeibe szőtte. Az a feladatunk, hogy e homályosan megsejtett isteni tervet tudatosan és szabadon váltsuk valóra földi létünk folyamán. Ebben a látásban az ember akkor erkölcsös igazán, ha fokozatosan megvalósítja a rá vonatkozó, teljesen személyéhez szabott isteni tervet, azaz a vele kapcsolatos "isteni álmot".

A természetében rejlő isteni tervet az ember tevékenységével válthatja valóra. Az ismétlődő tevékenységek viszonylagosan szilárd cselekvési és magatartási formákat, szokásokat eredményeznek.

Ezért van az, hogy a különféle szótárakban a görög "éthosz" és a latin "mos" kifejezéseknél a látás-helyreállító myopia jelentéseket találjuk: szokás, modor, cselekvési mód, jelleg, illem stb.

Ezek a jelentések az erkölcsiséget külsődleges szempontok alapján az erkölcs szemlélete meg. Ez egyoldalú, bár jogos megközelítés, mert a külső valamiképpen jele a belsőnek.

A vallásos ihletésű filozófiák azonban az éthosz magyarázatában a belsőre, az ember természetébe és életébe szőtt isteni vázlatra, illetve ennek szabad megvalósítására helyezik a hangsúlyt. A szófejtő elemzés alapján annyit megállapíthatunk, hogy az erkölcs kifejezés az ember rendeltetésével és céljával kapcsolatban álló magatartási és tevékenységi formákra vonatkozik, és az etikai szempontból vizsgálódó bölcselő elsősorban azt nézi, hogy e formák elősegítik-e az ember feladatként kapott belső kibontakozását, vagy sem.

Teljes szövegű keresés Erkölcs Egy adott társadalmi forma keretei között, adott korszakban általánosan jónak, helyesnek tekintett szokások, magatartási és cselekvési formák összessége. Az erkölcs az életfolytatás minden területén érvényesülő fogalom. Az erkölcsi normákat részint rögzített, írásban vagy szóban expressis verbis megfogalmazott szabályok, részint a szokásjog határozza meg.