A szédítő látás elvész

Rachel Miért kell megváltoztatni az oktatást, nevelést az internetgalaxis korában? Tanulmányában átfogó képet ad az oktatás válságának jelenségeiről, amelyben szerepet játszik a a szédítő látás elvész mértékben megnőtt információmennyiség és az ismeretátadatás régi paradigmája közötti ellentmondás. Cohen szerint a probléma megoldásának egyik módja lehet a világhálónak, az információrobbanás kezelésének megfelelő kompetenciák fejlesztése.

Politikusok, szociológusok, pszichológusok és mások is sokféle okra vezetik vissza a történteket, de senki nem beszél az igazi problémáról, az oktatásról, és annak az oktatási-nevelési rendszernek a csődjéről, amelynek az lenne a feladata, hogy felkészítse a fiatalokat mindarra, ami rájuk vár a társadalom és a munka világában. Nézzünk tehát szembe a valósággal: a ma fiataljainak fenntartott oktatás inadekvát, mert igencsak távol van az ő realitásaiktól, az általuk már igen jól használt kommunikációs eszközöktől, a mindennapjaikban megélt valóságtól és az őket foglalkoztató dolgoktól, és még azt a szakképzettséget sem képes nyújtani számukra, amely ahhoz kellene, hogy munkahelyet találjanak maguknak.

A pron tari átus [3]  lázadása, a médiatömeg és a tömegek médiája címet viselő könyve ban jelent meg.

Viszontlátásra Dunapentele!

Erre a munkára később visszatérünk. A multimédia, a technológia újításainak következtében ugyanis az utóbbi három évben valóban szédítő fejlődés zajlott le, az alacsony árak hatására mindenki hozzáférhet az alkotómunkában, a tudomány fejlődésében való részvételhez és ahhoz a lehetőséghez, hogy hallassa hangját, kivegye a részét lakóhelye életéből, és teljes értékű polgárrá válhasson.

A fiatalok nem várnak! Ha az iskola erre nem készíti fel őket, nemcsak elvész ez a nagyszerű demokratikus lehetőség, hanem esetleg megalapozódik egy önmagából kivetkőzött, mindennel szembeszegülő jövő kockázata is.

Maga a miniszter is bevallotta, hogy ő maga is unatkozott annak idején, amikor iskolába járt! A tanulmányi programok és a tantermek a számos reform ellenére semmit sem változtak. De az erőszak már az iskolák területén is megjelent. Az újnak mondott technológiák pedig nemcsak a gazdaság és a társadalom életét forgatták fel, hanem felborították a nevelésről-oktatásról vallott eddigi felfogásunkat is.

Ezek az iskolai kudarcokon edzett fiatalok akkorra már két vagy három bukás lehetőségével is számoltak. E közös munka eredménye azonban felülmúlta minden várakozásunkat mind a tanulók egyéni fejlődése, mind a tanulmányaik során feltárt érdekek vonatkozásában.

Magyar Nemzet — Viszontlátásra Dunapentele! Első útjára indul színházunk több társulata. Az első előadás Alkotmányunk ünnepének napjára esik.

Annak lehettünk ugyanis tanúi, hogy a tanulók érdeklődése és motivációja hétről hétre növekszik; még a túlkoros, már nem iskolaköteles fiatalok is újra felfedezik a kollégium felé vezető utat. A tanárok egy csapata ugyanis új, multidiszciplináris munkaformát, új pedagógiai stratégiát vezetett be.

Az és között általunk már megélt példa azonban nem talált követőkre, a legtöbben nem is hallottak felőle. Akkoriban azt is mondták nekünk, hogy a hálózat — következésképpen az internet is — csak a kutatóknak és az egyetemi hallgatóknak való. Mégis megnyílt előttünk egy új, előremutató munkahipotéziseket felvető és jó eredményekkel kecsegtető útirány; helyességét a későbbi fejlemények igazolták. Tovább folytattam tehát a kutatást, több országban is felkerestem iskolákat, jelentéseket olvastam, különböző szakemberekkel: pedagógusokkal, szociológusokkal, informatikusokkal beszélgettem.

Nyilvánvalóvá vált, hogy az oktatás-nevelés, illetve az, amit ezen a címen a legtöbb ország iskoláiban folytatnak, nem képes megfelelni az információs és kommunikációs technológia IKT által megnyitott perspektíváknak.

A technika szédítő fejlődéshez vezetett bennünket, az egyén és társadalom mindennapi életében magával hozva az internet exponenciális irányú elterjedését. Mit kell tennünk az iskolában azért, hogy az ebből fakadó új elvárásoknak megfeleljünk? Mi változott meg az iskolai munkában az ipari társadalom, valamint a tudás alapú társadalom követelményei között?

Melyek azok a kompetenciák, amelyeket a tanulóknak, a holnap felnőtteinek meg kell itt szerezniük? Vajon megelégszenek-e gyermekeink még hosszú időn át azzal a tanulási rendszerrel, amelyet számukra működtetünk?

A számítógépes programok a látás javítására és tudás a szédítő látás elvész társadalom tényleg már az óvodában elkezdődik?

Miért kell megváltoztatni az oktatást, nevelést az internetgalaxis korában?

Ezekre a kérdésekre a gazdasági és szociális álláspontok megítélésének szintjén kellene megadni a választ. Erre teszek kísérletet röviden az alábbi összeállítás során.

Kiválasztottam az aktuális gondolatmenethez fűződő néhány olyan aspektust, amelyek egyes, a korábbi tanulmányaimban Helyreáll a látásom, ha abbahagyom a dohányzást? reflexióimat is felhasználják.

Ez a rövid áttekintés a további kutatások, forrásfeltárások és bibliográfiák kiindulópontjaként szolgálhat. Világossá vált ugyanis, hogy az IKT minden modern gazdasági fejlődés kulcstényezőjévé vált. A társadalom vertikális változásai vannak ugyanis most napirenden.

Új humanizmus látott napvilágot, amely magában foglalja a korábbi elismerését.

Először fordul elő, hogy minden emberi lény hallathatja a hangját: hogy már nemcsak tárgya, hanem szereplője alanya is lehet ennek a folyamatnak. A szóban forgó eszközzel való rendelkezés azonban már eleve megosztott. A technológiának a társadalomra gyakorolt hatásáról szóló metafora azonban nem egészen helyénvaló megjelölés.

Amit ugyanis az új technológia fogalma alatt azonosítanak, az tulajdonképpen átfedi az emberi csoportoknak azt a sokféle aktivitását, amelyet a kollektív és összetett jövendő számukra felmutat.

Ez pedig maga a szociális előrehaladás. Az igazi kérdés az, hogyan lehet megismerni a minőségi változásokat, azt a még feltáratlan környezetet, amely az új hálózatok, a a szédítő látás elvész kommunikációs vonalak újonnan létrejövő, interaktív és együttműködésre alkalmas alakzatai mentén jön létre.

Az emberiség finom összekapcsolódása minden szinten olyan nyitott és interaktív hálót hoz létre, amely — bár az eddigihez képest meglehetősen szokatlan helyzetet teremtett, ám reményeink hordozójaként — az oktatás-nevelés, a művészet terén új megoldásokért kiáltó problémákat is létrehoz. Ez egy szisztematikus változás megalapozását jelenti. Jelenleg ugyan ebbe a hálózati rendszerbe már mindannyian be vagyunk kapcsolva, de még senki nincs leterhelve.

Ez a rendelkezési viszony azonban magán a rendszeren belül is különböző mértékben strukturált… a hálózatok pedig az egyén számára olyan új birtoklási viszonyt jelentenek, amely képes az államok és a piacok az egész történelem folyamán soha a szédítő látás elvész látott mértékű befolyásolására is. Az egyének ily módon közvetlenül is képesek a világ színpadán cselekvő hatalmi tényezővé válni. A világ ilyen módon történő szemlélése pedig átalakítja a megértést, az intelligenciát, a gyermeki alkotókészséget is, mivel ő maga is képessé válik szövegek, képek, zene létrehozására és arra, hogy mindezt kommunikálja is, és megossza az egész világ többi gyermekével.

Most kezdjük csak megérteni ezeket az új eszközöket, ám közben meg kell tanulnunk azt is, hogyan reformáljuk meg az egész oktatást-nevelést annak érdekében, hogy riválisként képes legyen összhangba kerülni az IKT révén már felemelkedett komplex gazdasági és szociális rendszerekkel. Annak érdekében tehát, hogy ezekből az új technológiák által felkínált lehetőségekből hasznot húzzunk, nekünk is alapjaiban kell újragondolnunk a tanuláshoz és az oktatáshoz-neveléshez fűződő viszonyunkat, s arra is figyelnünk kell, hogy az új technológiák milyen módon tudják előmozdítani e változásokat.

A világban tapasztalt megdöbbentő mértékű előrehaladás ugyanis atantermekben még nem hozott változást: a tanár még ma is a tábla előtt áll, s az előtte ülő tanulóknak a vizsga napjához érkezve el kell ismételniük, amit memorizáltak.

Ráadásul még az is változatlan maradt, amit a tanulók megtanultak, amit a tanárok nekik átadtak. Az esetek többségében ugyanis ma még az iskolák annak érdekében használják fel a technikát, hogy megerősítsék a tanuláshoz való divatjamúlt közelítést.

Gilgames-eposz részlet Biológus vagyok. Ez a tény számomra ma már sokkal többet jelent egy biológiai szakterület mindennapi művelésénél. Úgy gondolom, legalább három szint különíthető el hivatásunk megélése kapcsán: a biológiai kérdéseket felvető és a megoldást kutató szakember szintje, az értelmiségi polgáré és a világnézettel rendelkező, az által vezetett, irányított emberé. Biológiával hivatásszerűen foglalkozni önmagában csupán?

De ne arra törekedjünk, hogy ugyanazon tartalmat jobban tanítsuk, hanem arra, hogy az átalakulás alatt lévő társadalmi közegben az új ismeretek megszerzésére is alkalmas eszközöket kovácsoljunk, új kompetenciákat hozzunk létre, új magatartásformákat alakítsunk ki! Annak érdekében azonban, hogy ezt az átalakulást megértsük, elemeznünk kell a tudáshoz fűződő új kapcsolatot, a megszerzett kompetenciákat és a pedagógusok új szerepvállalását is. Minden csoport és minden individuum adóállomássá válik, és a csatlakozók tömegét gyarapítva, egyszerre teszi lehetővé a tudásanyag és a know how gyors megjelenítését és megújítását.

A már megszerzett kompetenciák pedig gyorsan avulnak; s a munka azon új természete, hogy tanulni, továbbítani, átadni, illetve termelni a szédítő látás elvész a tudást és az ismereteket, továbbá képes legyen együttműködni az információhoz való hozzáférés új formáival navigáció, motrikus hyperopia serdülőknél is, új kompetenciaegyüttesek megjelenésére tart igényt.

A mindenség mindörökre az elérhetőn kívülre kerül: mindenkinek magának kell újra felépítenie a részleges totalitást. A tudással kapcsolatban lévő központi metafora ma egyre inkább a szörfölés és a navigáció az ismeretek óceánján : a piramis metaforája pedig körülhatárolhatóvá válik. A pedagógusnak ezután a csoportintelligencia animátorává kell válnia. Feladatköre egyre inkább a tanulási folyamatot kezelő és kísérő szerepének ellátása, a tudás anyagcseréjének az ösztönzése, annak ésszerű közvetítése, a személyre szabott pályaíven való mozgás irányítása lesz.

Az információtól a tudás felépítéséig Ez az evolúció — vagy revolúció?

Spirális evolúció ez, amelyhez a számunkra új hatalmi tényezőt is jelentő IKT is hozzácsatlakozik. Mostanra ideérthetjük az ahhoz csatlakozó pályára lépő interakciókat és cseréket is; vagyis mindaz, ami a tanulás alapvető tényezője, ahogyan azt Vigotszkij is leírja és milyen jól. Ezért az itt következő soroknak az a céljuk, hogy a reformok gyutacsaként megfelelő reflexiókat váltsanak ki belőlük.

Képzelj el magadnak egy óriási papírlapot, melyen az egyenesek, háromszögek, négyzetek, ötszögek, hatszögek és más alakzatok ahelyett, hogy egy meghatározott helyen maradnának, szabadon közlekednek a felszínen vagy felszínben, de ahhoz nincs erejük, hogy a sík fölé emelkedjenek, vagy alá süllyedjenek, igen hasonlóak az árnyékokhoz - csak kemények és éleik fényesek - és akkor meglehetősen pontos képet kapsz hazámról és honfitársaimról. Ó jaj, néhány évvel ezelőtt még azt mondtam volna: "az én világmindenségemről", de szellemem azóta kinyílt a dolgok magasabb rendű megítélésére. Azonnal megérted, hogy egy ilyen országban lehetetlen, hogy előforduljon bármi is, amit te "testnek" neveznél; de merem állítani, hogy azt feltételezed, hogy mi legalábbis meg tudjuk különböztetni látás útján a háromszögeket, négyzeteket, és más alakzatokat, midőn a fent leírt módon közlekednek.

A tanulási készségek és a tanulás szellemének nyitott és hosszú távú meghonosítása; új pedagógiai stílus bevezetése, amely egyszerre részesíti előnyben a személyre szabott és a hálózati együttesben való tanulást; a pedagógus új, vagyis a kollektívintelligencia-animátori szerepének kialakítása.

A tudás és a kompetenciák megszerzésében mindenki által elért teljesítmény megfelelő elismertetése.

Az ismeretek átadásának monopóliumával szemben e téren az új ismeretgazdaság működtetésére kell helyezni a hangsúlyt Gyors látásjavító technika. Ez arra fogja bátorítani a különböző korú tanulókat, hogy közös projekteken dolgozzanak, a tanulók között létrejövő interakció révén lehetővé válik a tudás megosztása, sőt, még az is, hogy saját projektjeiken hosszú időtávon keresztül önállóan dolgozzanak.

A tantervet a digitális kor számára újra időszerűvé kell tenni. Az iskolák ugyanis csak egyik részét képezik a legtágabb értelemben vett tanulási és képzési ökoszisztémának.

A képzés olyan tapasztalatszerzés, amelynek ki kell a szédítő látás elvész a nap egészére és az egész életre. Meg kell tehát ragadni és fejleszteni az otthoni és a közösségi élet tanulási alkalmait is.

• EDWIN A. ABBOTT: SÍKFÖLD
• Szemműtét mínusz látás
• Viszontlátásra Dunapentele! | Dunaújváros mesél
• Николь кивнула, и Патрик, извинившись, ушел, сказав, что ему нужно вернуться в класс.
• Hipotalamusz látása
• Egy százaléka megnézi, mi az
• Szezámmag a látáshoz

Mindenütt tanulni kell! Következtetések Számos kísérlet folyt mind a különböző intézményekben, általános és középiskolákban, mind az oktatás szempontjából kiemelt övezetekben ZEP [6]. E kísérletek azt bizonyítják, hogy a fenti gyakorlatra való törekvés nem utópisztikus, s maguk a kísérletek nemcsak lehetségesek, hanem hatékonyak is.

Sajnos azonban a sikerült innovációk sem mindig kaptak támogatást, nem nyerték el a jóváhagyást az általános bevezetést is lehetővé tevő folytatáshoz, ezzel már a kezdettől elbátortalanították a leglelkesebbeket is.