Az ember megvetése az ember iránt. Szeretet – Wikipédia

Ekkor ismerik meg az olaszok a klasszikus ókort a maga teljességében. Mert nagy ideje van megmenteni a megmenthetőket. A kolostorok rejtekeiből egymás után kerülnek ki az elveszetteknek hitt latin írók Poggio felfedezései : megindul a görög kéziratoknak özönlése nyugat felé Giovanni Aurispa nagyarányú vásárlásai s élénk figyelem fordul a klasszikus világnak eleddig kevésre becsült régiségei, az építészeti emlékek, szobrok, feliratok, gemmák, érmek felé Ciriaco utazásai.

Az antik művelődési kincsek e tudatos feltárására és terjesztésére irányuló lendületes tevékenységnek három középpontja van: Firenze, Róma és Nápoly. Köréjök sorakozik néhány kisebb, politikai tekintetben kevésbé jelentős, de a tudományos és művészeti törekvéseket bőkezűen felkaroló, fényes emlékű fejedelmi udvar, aminő a Gonzágák mantuai és az Esték ferrarai udvara.

Emez Guarino, amaz Vittorino nevelői munkásságának színhelye. A humanizmus legmaradandóbb emléke talán éppen a kritikai attitűd volt. A reneszánsz társadalmában is az Öntudatra ébredt emberi én, a lélek harcaiból kiszabadult test szabadságának, sőt szabadosságának kihangsúlyozása nyilvánul meg.

Földi élet újra megtalálásával az ember megtalálta elveszett testét, és eszménye a teljes életet élő erős ember lett. A kiforrott reneszánsz embere nem ismer gátlásokat, amikor erről a teljes életről van szó; sem vallás, sem család nem korlátozza cselekedeteiben. Új ember- és életeszme mellett új állameszme jelentkezett.

A középkor nagy államgondolata, az isteni és földi birodalom ellentéte már a reneszánsz előtt letűnt, de Machiavelli mondja ki először: az államnak semmi köze Istenhez. Az állam az összefogó erő, melyben egy nemzet erői egyesülnek. Minthogy pedig az állam az emberek összessége, az embereit pedig vezetőre szorulnak, az erős embernek kell az állam élén állnia.

Ezzel a politikai ideállal találkozunk a reneszánsz korának uralkodóinál, s ez az eszménykép köszön vissza a kiváló emberek humanista életrajzaiban. A humanisták írásaikban sokat foglalkoztak a korabeli iskolák kritikájával és az ideális iskola képének megrajzolásával.

Megvetés az emberek iránt

Újszerű elemként jelenik meg írásaiban - egyebek között - a gyermek egyéniségének figyelembevétele, va­lamint gyermekek lelkületéhez közel álló, a játékos módszerek ajánlása. Ellenpontozza ezt a testi fenyítékről alkotott véleménye: a fájdalmat mint elrettentő eszközt kisebb gyermekeknél még meg­engedhetőnek tartja.

Mivel kell a tanulókat a tudományok megkedvelésére ösztönözni? A játék fontossága Ha a gyermek a fenyegetésre nem hajlik meg, a testi fenyítéknek kell következnie.

Ez úgy menjen végbe, hogy a még fejletlen test a fájdalmat ugyan élénken 2 5 a látás százaléka, de sérülés abból ne származzék.

Semmiképpen se viselkedjék úgy a tanár, hogy fenyegetéseit vagy feddé­seit a gyermekek megvessék. Ezeket épen azért ne vesztegesse lépten-nyomon, hanem mindig az alkalmas pillanatban vegye elő, ami nyomatékot és értéket ad nekik, ellenkező esetben érzéketlenekké lesznek a gyakori verés következtében. A nagyobb fiúkat ritkáb­ban kell veréssel fenyíteni, de olykor mégis rákerül a sor.

Legtöbbnyire mégis a tanártól, az akadémiai tekintélyes férfiaktól való félelem, az irántuk érzett tisztelet, akik tanúi viseletüknek és mindenegyes hibájuknak vagy derékségüknek bírái, féken tartják az ifja­kat. Ebben közreműködik a szülőktől és rokonoktól való félelem is.

Az emberi lélekben csodálatos vágy él a szabadság után. Engedi, hogy gyakorolják, de a kényszerítést nem tűri. Sokat el lehet érni nála kéréssel, ellenben keveset lehet kicsi­karni erőszakkal.

A játékot úgy kell megválogatni, hogy bennük az illendőség a kellemességgel legyen párosulva, ilyenek a labdázás, a golyózás és a futójátékok. Ha Cicero az ő polgártársainak tisztes és mérsékelt játékokat ajánlott, mennyivel inkább kell olyant rendelnünk egy bölcselőnek. Minden játék néhány idősebb ember felügyelete alatt menjen végbe, akik a növendékek előtt tiszteletben állnak. Ezeknek a játékoknak az legyen a céljuk, hogy a test üdüljön fel, nem az, hogy elvaduljon.

Továbbá a játékokat azért kell űzni, hogy a lélek felüdüljön, erejét visszakapja és hogy a napi munka elviselésére alkalmasabb legyen. Játék közben latinul kell beszéíniök és állapítsanak meg a játék körébe tartozó bünte­tést arra, aki anyanyelvét használja.

Könnyen is fognak beszélni és annál szívesebben, ha a tanár nekik jó és megfelelő szavakkal megmondja, amit játék közben beszélni kell. Nem szívesen beszélünk ugyanis, mikor attól tartunk, hogy mondanivalónkat ügyetle­nül és nem megfelelő szavakkal fogjuk kifejezni. Ha pedig az időjárás nem engedi a testgyakorlást, vagy egyeseknek nem szabad vagy nincs kedvükre a játék, akkor kedves időtöltésül szolgálnak a mulattató és vonzó elbe­szélések, például apró mesék vagy történetkék, vagy az ilyen fajta kellemes, vidám, el­més, szórakoztató elbeszélések.

Idetartoznak a vagy bővebben kifejtett szellemes mon­dások, vagy a rövid, szellemes, nevetést keltő elmésségek. Hébe-korba egy hosszasabb kártyajátékot is meg kell engedni, amely az észt, ítélőerőt és emlékezete fejleszti; ilyen számba megy a sakkjáték és az ostábla.

Álljanak rendelkezésre oszlopos folyosók és csarnokok, ahol esős időben a növendé­kek az időt eltölthetik. A legfőbb gondot azonban az észre és emlékezőtehetségre kell fordítani, amelyek a testnek túlságos ápolása mellett elgyengülnek.

Helyesen mondta valaki, hogy a testre való túlságos gond a lélek elhanyagolását vonja maga után. Mind­amellett a testet sem szabad elhanyagolni, nem szabad a tisztátlanságnak, a szennynek zsákmányául hagyni, mivel ez úgy az egészségre, mint a lélekre a legveszedelmesebb.

A keresztény nő nevelése A korábbi részletekből már láttuk, hogy a fiúk nevelésére és tanítására vonatkozóan a humanista írók és pedagógusok a korabeli gyakorlatot meghaladó, újszerű javaslatok egész sorát fogalmazták meg. Más kérdés, hogy ezek java része megszületésekor nem - vagy csak igen szűk körben - vál­hatott valóra, s többségük csak jóval később realizálódhatott.

A leányok nevelésének hétköznapjai viszont ezer szállal kötődtek a tradíciókhoz. A Szent Jeromos által Laetához írt nevelési tanácsok a leánynevelésrÖl elmélkedő írók egész sorának gondolkodásmódját határozta meg évszázadokon keresztül.

Ez a szellemi hatás érhető tetten Vives nőnevelésről írt könyvében is, amely így nem a társasági hölgy, hanem az erényes és művelt feleség nevelésének programját kínálja olvasóinak. A hajadon egyedülléte A gonoszlélek hatalma oly nagy ezen a világon, a jó ellen oly nagy a tőle kiinduló össze­esküvés, a néptömeg oly makacs védője az ő bűneinek, hogy senki sem jelenhetik meg a nyilvánosságban anélkül, hogy minden érzékünkön keresztül belénk ne hatoljon vala­mi, ami az erényt és erkölcsösséget nyugtalanítja.

Azért nagyon találónak tekinthetjük azt a mondást, hogy a halál érzékeinken, mint ablakokon át tör be, vagy suhan be az emberi lélekbe. Ebből az okból a léleknek mindig őrködnie kell és nem szabad felednie, hogy az ember élete a földön küzdelem, amint Jób mondja, és hogy miként ez a "próféta" kitartó harcos volt, úgy mi is álljuk meg helyünket és szilárdan tartsunk ki.

A hajadon az érzé­kek ezen ajtait csak ritkán nyissa ki; mikor kinyitja is, legyen résen, hogy a gonosz ellen­ség be ne törjön, vagy ravaszsággal be ne osonjon. A leány ritkán jelenjék meg nyilváno­san, mivel különben sincs künn dolga és legdrágább értékét: szüzességét veszedelem fenyegeti. És nemcsak kimenetelekor legyen anyja társaságában, hanem otthon is.

Ez az intelem az anyák számárais szól. Az ember megvetése az ember iránt Jeromos Laetának azt tanácsolja, hogy az ember megvetése az ember iránt falura megy, leányát ne hagyja a városban.

Mert különben nem szükséges, hogy a leány mindig elkísérje anyját, valahányszor hazulról eltávozik, kivált ha vendégségbe, lakodalomba vagy férfitársaságba vagy hasonló összejövetelre megy. Történjék ez halaszthatatlan kötelességből, vagy hogy férjének kedvére tegyen.

Leányát oda elvinni nem illik. Azonban legyen otthon valamely megbízható nő, mint felügyelőnő, mert semmiféle baj sem nagyobb és veszedelmesebb, mint amelynek otthon ki lehet téve. A betűk ismere­tén kívül tanítsa leányait a női munkákra is, a gyapjú és a len feldolgozására, fonni, sző­ni, varrni, a házi munkákat végezni és intézni.

Stendhal: Vörös és fekete

A jó anyának nem lesz terhére, hogy néha írással vagy bölcs és szent férfiak műveinek az ember megvetése az ember iránt foglalkozzék, ha nem is annyira magáért, mint inkább gyermekei kedvéért, hogy őket oktassa és jobbakká tegye. Eurydice, noha már korosabb volt, a tudományokkal és az erkölcsi szabályokkal való foglalkozás­nak adta magát csupán azért, hogy ezeket gyermekeibe is átvigye, amit valóban meg is tett. A gyermek ugyanis először anyját hallja, első gagyogását az ő beszéde szerint igyek­szik alakítani, minthogy abban az életkorban az ember egyebet sem tesz, mint utánoz és csak ebben ügyes.