Bruce a látása

Róbert cikk-cakkos életművének felelevenítése által, akit némileg rehabilitálunk is a Braveheart c. Igaz utóbbi nem ebben a részben, mert hősünk 22 éves koráig igen keveset tesz le az asztalra, most inkább az előzményeket járjuk körül. A mozgalmas sztori fonalát végtelen helyen vehetnénk fel, de a legtöbb esetben nem férne bele karakterbe.

Tartalomjegyzék

Kezdjük mondjuk ott, hogy III. Alexander király ban, majd örököse, a gyermek Margaret ben bekövetkezett halála után üresen áll a skótok trónja. Mindenfelé tudós tanácsosok tanulmányozzák a jobb létre szenderült a látás javítása bármely életkorban ház ágas-bogas családfáját, annak is a maradék oldalsó gallyait, míg végül éppen tizenhárman vélik úgy, hogy a Bruce a látása trón jog szerint csakis őket illeti meg.

Köztük találjuk Annandale V. Lordját, mai hősünk szintén Robert Bruce névre Bruce a látása nagyapját. A trónkövetelők alkudoztak, ármánykodtak, szövetkeztek, végül a polgárháborút elkerülendő külső tanácsadó bevonása mellett döntöttek. Így hát a volt király, III. Alexander szövetségeséhez fordultak, nem máshoz, mint I. Edward angol királyhoz. Igen, ez nem csak első látásra nem tűnik jó ötletnek, de akkor még az angol királyt nem hívták a Skótok Pörölyének.

Nevezett fegyverzetén éppen megszáradt a fissen meghódított walesiek vére, amikor megérkezett Londonba a 13 jól kimunkált pályamű, mellékletekkel, stb Hmm, gondolta magában I.

Minden elsődleges csakra nagyjából tenyérnyi nagyságú Minden elsődleges csakrának több funkciója is van szirma Az, hogy az aktív elsődleges csakrákat pontosan hol érzékeljük, változhat kissé - attól függően, hogy az energiaközpont épp melyik része szirma aktív. Például a lépközpont általában a gyomorszáj és a szeméremvonal között érezhető. A szemöldökközpont pedig a szemöldökök között nem pedig az aktuális szemöldökön.

Edward, dilisek ezek a skótok, közben elégedetten mosolyogva, vizuális típusként maga elé képzelte a leigázott Skóciával megnövelt Anglia térképét. Az angol király felidézve a hatályos öröklési jogot, áttanulmányozva a trónigényeket, körzővel-vonalzóval kiszámolta, hogy a jog szerinti örökös John Balliol.

A Bruce-fanok szerint nem utolsó sorban azért, mert ismerte id. Bruce képességeit, és inkább választotta a gyengébb Balliolt.

Mindenki más mehetett vissza a birkanyájához. Edward utalt továbbá arra is, hogy az új király ne nagyon ugráljon, mert innentől kezdve ő, mint angol király, a skót királyok hűbérura lesz, amiről ugye nem volt szó, amikor döntőbírónak kérték fel. Szavainak némi súlyt adott, hogy jelentős angol sereg állt a határon. Végül hűbéri esküt vett az új királytól és a skót nemességtől ben járunk.

A történtek nagyon, de nagyon nem tetszettek a Bruce családnak hivatalos tartánjuk itt jobbra.

És itt akkor mutassuk be, miképpen szocializálódott Robert. Apai ágon a de Brus normann nemesi család leszármazottai, így azonos tőről fakadnak az angol nemességgel, és magával I.

Edwarddal is, anyai ágon pedig némi kelta-ír vér kelt kis identitászavart. A nagypapa, Robert Bruce V. Alexander ígérte meg, hogy utód nélküli halála esetén a korona reá száll.

Fűzővel kifelé!

A mi Robertünk, a VII. E mellett úgy nőtt fel, hogy a nagyapjától, majd az apjától naponta szer hallotta a következőket: "Robert, mi királyi vérből származunk, és ha Bruce a látása nem is járunk sikerrel, neked nincs fontosabb dolgod, minthogy Skócia királya legyél.

Ez jog szerint jár neked, és a néhai király is megígérte! Az Edward itt egy idealizált képen által pedzegetett hűbéresdi az I.

John néven hivatalba lépő Balliolnak is hidegrázást okozott, és ez csak a kezdet volt.

Navigációs menü

Az új királynak hamar rá kellett döbbennie, hogy angol kollégája szanaszét szívatja. Edward nem győzi hangsúlyozni, hogy számos fellebbezés érkezett a vesztes trónigénylőktől, melyeket kötelessége buzgón tanulmányozni, így lebegtetve Balliol helyzetét. Majd az éppen aktuális francia hadjáratra kér olyan sereget, amivel a skótok egyáltalán nem rendelkeznek. Edward addig követelőzik, fenyegetőzik, míg John Balliolt beleprovokálja a konfliktusba, és ban, önnön ravaszságától eltelve megindítja seregeit.

A hadjáratban a Bruce-ház, a már említett célt szem előtt tartva, az angolok oldalán küzd. John Balliol maroknyi hívét, köztük a Comyn-okat, hamarosan pikk-pakk elsöprik, majd egy megalázó trónfosztási ceremónia után a volt király a Towerben köt ki, Bruce a látása I. Edward Skóciát lényegében Anglia részévé nyilvánítja. Mint láttuk Edward nem híve a félmegoldásoknak, így az ősi skót koronázásokhoz elengedhetetlen Scone-i követ avagy a Végzet Kövét is elhurcolja, ezzel is jelezve, hogy skót király már nemigen lesz.

Angliából telepít mindenféle sheriffet, várkapitányt, egyéb hivatalnokot, akik az angol közigazgatást, egyben a hivatalos hatalom pökhendiségét képviselik.

Edward e mellett komolyan veszi a 'jaj a legyőzötteknek' formulát, a határon fekvő kikötőváros, Berwick-upon-Tweed lakója  lemészárlását maga rendeli el, még a bevonuláskor, stílszerűen a város helyén épült erődbe rendeli a skót nemességet a hűségeskü letételére. Itt kezdődik a Rettenthetetlen című film által is megénekelt felkelés, az élén Mel Gibsonnal William Wallace-szal. Ebben nem merülünk el, de ígéretünk szerint Robert Bruce szerepét tisztázzuk, bár ez nem könnyű, tekintve, hogy megítélése vitatottabb, mint mifelénk Görgey Artúré.

Szóval, ahogy említettük, a skót nemesség ezernyi szállal kötődik Angliához, a földesuraknak itt is, ott is vannak földjeik, sok a normann, sőt, szász eredetű család.

Ezért - I. Edward arrogáns fellépéséig - különösebb bajuk nem is volt az angol szomszéddal. Persze a hihglanderek külön világ. Az ban kitört Wallace-féle felkelés a mérhetetlen elnyomás következménye volt, ráadásul Wallace, és Andrew Moray egyértelműen John Balliol király visszatérését tűzték ki célul.

Egy ilyen harcban elvileg nem kérdéses, hogy egy Bruce nem vesz részt. A kezdeti kis sikerek, majd a Sterling-Bridge-nél kivívott jelentős győzelem Skócia-szerte mozgósító erőként szolgál. Az angol arrogancia miatti spontán lázadás, és a Balliol-hívek dinasztikus küzdelme mellett az egész dolog kezdett valódi nemzeti üggyé válni.

Párhuzamosan, más-más indíttatásból legalább három mozgalom indult útjára.

Volt tehát az alulról jövő kezdeményezés, az élén Wallace-szal. A skót egyház is mindvégig szabadságharc-párti volt, nem kívántak ugyanis maguk és a Pápa közé egy angol érseket közvetlen felettesnek.

Végül a rengeteg sérelem után a nemesség többi tagja is megmozdult, más kérdés, hogy annyi hasznuk sem volt, mint a Napoleon ellen vonuló magyar nemesi hadnak, szóval az egész elég abszurd módon végződött.

Egy Irvine nevű település melletti tó partján gyűlt össze Skócia színe-java, a túlparton az angol sereg. Aztán nem tudni, pontosan miért, a de a különféle nemesi házak egymásnak estek, végül az odaát csodálkozó, vállukat vonogató angolok tekintetétől kísérve sikeresen szétverték saját magukat. Az angol fél veszteség nélkül jelenthette: az ellenséges sereg megsemmisült. A mi Bruce-unk - miután részese volt a Capitulation of Irvine-nak csúfolt eseménynek - mégsem tért vissza londoni palotájába.

Pragmatikus gondolkodását Bruce a látása Wallace-ék által produkált dicső események, hiszen az atyai intelmekkel szemben, érzelmeitől elragadtatva ben, ha nem is Wallace követőjeként, de vele egy időben az angolok ellen fordult, példáját több kiemelkedő nemes követte.

William Wallace, amikor az angol fősereggel és magával Edwarddal került szembe Falkirknél, ban, elbukott. Mindebből látható, hogy Bruce — bár korábban harcolt az angolok oldalán a skótok ellen — Wallace-t nem árulta el, és nem helytálló az a kép, hogy Wallace Falkirk melletti veresége Bruce és más nemesek árulása miatt következett be. Az akkori bulvárnak a hős bukásához bűnbak kellett, nem volt elég a kézenfekvő magyarázat, mely szerint a számbeli fölényben lévő, jól kiképzett és jobban felszerelt sereg törvényszerűen legyőzte Wallace-t.

Falkirk után csak a legelszántabbak maradtak Wallace mellett még egy kicsit gerillázni, a realisták tudták, hogy vége. Robert Bruce aki és között kétszer is zászlót cserélt maga is bűnbánó ábrázattal járul Edward elé, hogy sokadszorra is hűséget esküdjön. De teszi ezt egy tanulsággal mindenképpen gazdagabban: I.

Veja a incrível forma física de Bruce Lee! Impressionante!

Edwardtól hiába várja, hogy a családja trónigényét támogassa. Önmagában ez a felismerés is magyarázhatja a későbbieket, de a skót irodalom Wallace ös kivégzését említi olyan okként, amikor Bruce újabb patrióta löketet kap, így tetteinek kezdetben egyetlen, trónnal kapcsolatos mozgatórugója kiegészül a skót szabság eszméje iránti elkötelezettséggel.

Így látszólag londoni udvaroncként a háttérben igen komoly szervezkedésbe kezd. A Balliol-ház fő szövetségesével, John 'Red' Comynnal, és a skót egyház vezetőivel egyezkedik, arról, hogy mégis csak jó lenne a skót függetlenség, már amennyiben természetesen ő, Bruce lenne a király. Cserébe mindenki kapna mindenfélét, a riválisok hatalmas földeket, az papság angol érsekektől mentes egyházat, szóval fűt-fát, a trónt leszámítva. A gumitalpat még Bruce a látása nem találták fel, de ennek ellenére az amúgy sem túl türelmes I.

Edward a titkos tárgyalásokról hamar értesülés úgy véli, Bruce megkapta az őt megillető esélyt, jobb lesz neki a Towerben.

Hajas László visszakapta látását!

Természetesen a titkos találkozókról szóló titkos értesülésekről Robert is értesült a maga titkos forrásaiból, és londoni házából a Skót Felföldre távozik.

Úgy véli, hogy 'Red' Comyn — Balliol unokaöccse - fújta be Edwardnál, és mivel nem Bruce a látása tisztázatlan helyzeteket, újra találkozót kér tőle, az egymás iránti bizalom jeleként Dumfries város székesegyházában, ott is a főoltár előtt jelölik ki a helyszínt. Oda ugye nem illik fegyvert vinni, sőt hangot felemelni is igen udvariatlan tett, nemhogy mást megölni.