Mi a kilátás a haditengerészetre.

Tényleg vége a jadtengerészet korának?

Lehet, hogy a jövőben még több ellenőrizetlen tengeri térség lesz? Milyen hatással lesz az éghajlatváltozás a tengerek helyzetére? Diego Ruiz Palmer ezeket a kérdéseket járja körül. Egyes, a tengerek sorsát figyelemmel követő megfigyelők a "haditengerészet kora utáni időszak" eljöveteléről beszélnek, amelyre már nem jellemzők a második világháborúban tapasztalt hagyományos, nagy erőket felvonultató haditengerészeti, vagy a NATO tengerészeti erői és a szovjet haditengerészet között jósolt, a hidegháborút forróvá tévő mozgások 1.

Állításuk szerint, ebben a haditengerészet utáni korban már nincsen szükség a korunk "kapitális hajói" - fedélzetükről repülőket indítani és ott fogadni képes nagy anyahajók és cirkálók - köré építkező tengerészetekre.

Ennek megfelelően a haditengerészeti erőknek - elsősorban az USA haditengerészetének - az eddigi nyílt vizi műveletekre képes erők építése helyett, olyanokra kellene koncentrálniuk, amelyek folyami vizeken végzett rendészeti képességekre optimalizáltak. Amennyiben ez a meglátás helyes és valóban egy "igazi tengerészeti forradalom" szemtanúi vagyunk, akkor ezt az álláspontot a jelek szerint még nem osztják a világ vezető kereskedő és haditengerészeti hatalmai.

Annak ellenére, hogy tartós védelmi költségvetési korlátozásokkal és a nagy flották fenntartásának nehézségeivel kell szembenézniük, a legtöbben továbbra is fejlesztik tengerjáró erőiket: elég Brazilia, Franciaország, India, Olaszország, Spanyolország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok példáját venni, mely országok folyamatosan fejlesztik vagy élesztik újjá hordozóképességüket ilyen vagy olyan okból, vagy Kínáét, amely ilyet vásárolna 2illetve a tengerek ellenőrzésére, haderők szállítására, humanitárius segítségnyújtásra, illetve településre alkalmas helikopter hordozók vagy partraszálló eszközök világszerte egyenletesen növekvő számát Ausztrália, Kína, Franciaország, Olaszország, Japán, Koreai Köztársaság, Hollandia, Spanyolország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok.

Bizonyos, hogy a haditengerészet utáni korban végbemenő hajóépítő programok által felmerülő stratégiai rövidlátás nem kizárólag az admiralitások bürokratikus képességeinek vagy a világ hajóépítőinek a lobbi-erejének az eredménye. Mégis kevesen vitatják, hogy húsz évvel a hidegháború befejezése után, a globalizáció és a világ gazdaságföldrajzi térképének az átrajzolása kapcsán szükségessé vált megvizsgálni, hogy a megfelelő képességgel rendelkező tengerészeti erők milyen módon tudnának, és ténylegesen milyen módon járulnak már hozzá küldetések széles körének végrehajtásához, az elrettentéstől és válság reagálástól mi a kilátás a haditengerészetre biztonságos, hajózható és ökológiailag védett tengeri környezet biztosításáig.

Tartalomjegyzék

Egy ilyen értékelés segíthetne utat mutatni a biztonságpolitika, valamint a tengerészeti tervezés és hajóépítési programokvalamint az összhaderőnemi és haditengerészeti küldetések számára. A NATO egy ilyen folyamat kellős közepén jár, és ennek eredménye hatással lesz arra, hogy a Szövetség hogyan fog kollektívan hozzájárulni, és a többnemzetiségű képességeknek milyen összetételével biztosítja majd a tengerek védelmét és biztonságot az elkövetkező évtizedekben.

A világ fejlett ipari demokráciái tartós jólétüket nagyban köszönhetik annak, hogy a világ tengerei összességében biztonságosnak és kereskedelemre alkalmasnak bizonyultak. Néhány időszak és hely kivételével a világ tengerei "a béke szegletének" és az emberiség számára a jólét felé vezető útnak bizonyultak az elmúlt hat évtizedben. Az elmúlt fél évszázadban a tengeri kereskedelmi forgalom megnégyszereződött. Mára a világ kereskedelmének 90 százalékát, ezen belül az összes petróleum export 60 százalékát teszi ki.

Ezt a tengeri kereskedelmi forgalmat közel 50, különböző méretű és formájú nagy teherszállítóhajóval bonyolítják, köztük az újgenerációs szupertankerekkel és konténerszállító hajókkal, valamint nagy tengerhajókkal. Az egymást követő gazdasági visszaesések ellenére a világ iparosodott demokráciái tartós jóléte, valamint az olyan új gazdasági hatalmak felemelkedése, mint Brazilia, Kína és India, nagyban köszönhető annak a ténynek, hogy a második világháború vége óta, a Látás nélkül lát felszínének közel hetven százalékát kitevő világtengerek nagyobbrészt biztonságosnak bizonyultak a kereskedelem számára.

A hajóház szabadsága egy valamennyi nemzet által felkarolt elv, rövidlátás és asztigmatizmus különbség nélkül az adott nemzet méreteire, földrajzi elhelyezkedésére, politikai rendszerére, gazdasági fejlettségére vagy katonai képességeire.

Egyes megfigyelők ezt a magatartást úgy írják le, mint a tengerészeti kérdések jóhiszemű elhanyagolását, és azt "tengeri vakságnak" nevezik, mindezt akkor, amikor egyre több a bizonyíték arra vonatkozóan az elkövetkezendő évtizedek szilárd tengeri biztonságának szavatolása, akkor amikor tovább növekszik a tengeri kereskedelem, egyre több erőforrást és képességet igényel, és a nemzetközi együttműködésnek még az eddigieknél is magasabb szintjét.

A hajózás környezetét érintő potenciális biztonsági kihívások A XXI.

Releváns jogdíjmentes képek

A tengeri kereskedelem robbanásszerű növekedése és az ennek nyomán kialakuló torlódás a sokat használt tengeri útvonalakon, áthaladási pontokon és kikötőkben, kiegészülve a különböző tengeren bonyolított illegális tevékenységekkel, az embercsempészettől a kalózkodáson át a terrorizmusig és a tömegpusztító fegyverek és célbajuttató eszközeiknek rejtett szállításáig; mindezek újfajta gondolkodást igényelnek a különböző földrajzi pontok és kockázati tényezők közötti összefüggések tekintetében, valamint egy újfajta megközelítést a tengeri biztonság és védelem vonatkozásában.

A változó mi a kilátás a haditengerészetre a nemzetközi közösség számára három kihívást vet fel: a jogszerűség hiányának szétszórt, különböző formákat öltő megjelenése; a stratégiai haditengerészeti versengés kockázata, amely arra csábíthat, hogy az agressziót vagy akár egy jelentős konfliktust még el nem érő módon tengeri eszközöket használjanak fel a politikai megfélemlítés vagy kényszerítés céljaira; valamint az éghajlatváltozásnak a tengeri biztonságra gyakorolt potenciálisan káros hatásai.

Az ezen veszélyekkel kapcsolatos értékelésekben jelentős azonosságot mutat a valószínűségükkel, kibontakozásukkal és kihatásaikkal kapcsolatos bizonytalanság. Az uralom nélküli tengerek óriási kiterjedésű menedéket nyújthatnak mindenféle nem-állami jellegű bűnözői csoportnak, de potenciálisan olyan nemzetállamoknak is, amelyek olyan illegális tevékenységeket támogatnak mint a terrorizmus vagy a tömegpusztító fegyverek elterjedése. Amennyiben ellenőrizetlenül maradnak, ezek a kiterjedt, jogi szabályozás nélküli területek egyre hátrányosabb hatással lehetnek a tengeri kereskedelemre és utazásra, illetve az energiautánpótlás megbízható mi a kilátás a haditengerészetre, amely a kereskedelem és a nemzetek közötti bizalom hanyatlásához vezetne, ezzel megvonva mindenkitől a boldogulás lehetőségét.

A fennhatóság nélküli tengerek óriási kiterjedésű menedéket nyújthatnak mindenféle nem-állami jellegű bűnözői csoportnak, de potenciálisan olyan nemzetállamoknak is, amelyek olyan illegális tevékenységeket támogatnak, mint a terrorizmus vagy a tömegpusztító fegyverek elterjedése.

Az USA egyik legnagyobb anyahajóját valósággal letarolta a koronavírus

Kivételes esetekben új tengeri kockázatot jelenthetnek a haditengerészeti eszközök elleni támadások, mint például a USS Cole, az USA Haditengerészetének rombolója elleni támadás ben Jemenben, vagy az egyik izraeli hadihajó ellen a Hezbollah által ban elkövetett rakétatámadás Libanon partjainál. A Szomália partjainál megjelent kalózkodás konkrét megnyilvánulása egy régi, de mára ismét megjelent problémának. A kockázati spektrum másik végét képvieslő és a jelentős ázsiai hatalmak által elindított hadihajó építő programoknak látszólag az a célja, hogy az újonnan megszerzett jelentős kereskedelmi partneri státuszt megvédeni képes védelmi kapacitást építsenek ki, hogy védjék a tengeri összeköttetéseket és ezzel szívesen látott szereplői legyenek a megerősített tengeri biztonság létrehozásának.

Az Indiai-óceán nyugati részén végrehajtott nemzetközi kalózelhárító műveletek, valamint az egyre növekvő számú csendes óceániai nemzetet mozgósító nemzetközi haditengerészeti gyakorlatok meggyőzően támasztják alá ezt a trendet. Ezekben a programokban azonban ott rejtőzik a tengeri lefogás képességének megteremtése is, amely kölcsönös gyanakvás és a többi jelentős kereskedelmi nemzet aggodalmának forrása is lehet.

A haditengerészeti versengésnek több közvetlen hatása is lehet a világnak az Észak-atlanti Szerződés térségén kívül mi a kilátás a haditengerészetre részein. Mégis, tekintettel a szövetségesek világot átölelő kereskedelmi, és a nemzetközi béke és biztonság megörzéséhez fűződő stratégiai érdekeire, csekély a valószínűsége, hogy a NATO-nak szándékában állna vagy egyáltalán megtehetné, hogy tétlenül szemlélje az elszabadult haditengerészeti versengés által okozott kedvezőtlen fejleményeket.

E téren az előretolt oceáni jelenlét és elrettentési képesség jelentősen kedvező befolyást gyakorolhatna a konflikus-megelőzési erőfeszítésekre. Ugyanakkor a hidegháború tapasztalatai, arra engednek következtetni, hogy az atomhatalmak kis valószínűséggel fogják engedni, hogy a haditengerészeti versengések vagy elszigetelt tengeri incidensek teljeskörű konfrontációvá fajuljanak.

Ráadásul a tengeri kereskedelem és utazás folyamatos növekedése jelentős, globális indokot szolgáltat arra, hogy logopédiai óra a látás témájában az eredményt bármilyen próbálkozás veszélyeztesse.

Az éghajlatváltozás egy távolabbi, mi a kilátás a haditengerészetre potenciálisan a fentiekhez képest legalább annyira jelentős veszélyforrás a tengerek biztonsága, illetve a partvidékeken élő népek helyzete és boldogulása szempontjából.

A haditengerészeti tervezésre és a hajóépítési programokra gyakorolt hatások Ebben az összetett és potenciálisan veszélyes, geo-stratégiai és tengeri környezetben, a jövőbeni flottakövetelmények tervezése során nem szabad megengedni, hogy a megfontoltságot háttérbe szorítsa a vakmerőség vagy a takarékosság.

Ezért mindent a látásról az, hogy a folyamatban lévő vita arról, hogy az USA haditengerészetének struktúrája megfelel-e a kialakulóban lévő biztonsági környezetnek, sok szempontból nem helytálló, és ennek három oka van.

Először is, az elkövetkező évtizedekben az USA haditengerészetének a magját a repülőgéphordozó anyahajó harccsoportok és más expedíciós csapásmérő illetve partraszálló erők fogják adni, még akkor is, ha feladják az anyahajók következő, új osztályának építésére vonatkozó terveiket. Az USA haditengerészet a második világháborúból olyan műveleti tapasztalattal és műszaki tudással jött ki az anyahajó-központű flotta tervezésével, beszerzésével és működtetésével kapcsolatban, amely egyedi és máshoz nem mérhető; és ezt jelentős költségek árán, de dicséretes következetességgel sikerült megőriznie több mint hat évtizeden keresztül.

Ez nem olyan stratégiai képesség, amelyet az USA-nak fel kellene adnia, legalábbis addig nem, ameddig ki nem kristályosodnak a XXI. Végezetül, amikor az USA egy széles bázison nyugvó és inklúzív nemzetközi megközelítést szorgalmaz a tengerek ellenőrzése és biztonsága érdekében, amely az USA tengerészeti erői haditengerészet; tengerészgyalogság és parti őrség illetve más nemzetek közötti széles partnerségi hálózatra épül, paradox és téves döntés lenne hagyni az USA-t, hogy megpróbáljon mi a kilátás a haditengerészetre a követelményeknek, és olyan parti védelmi képességeket építsen, amelyeket sok szövetséges és baráti nemzet haditengerészete sokkal gyorsabban, könnyebben és szakértőbb módon építhetne, az ilyen műveletekből származó tapasztalatuk és szakértelmük alapján.

Ehelyett a globális tengerészeti partnerségek előtérbe kerülése lehetőséget ad arra, hogy megvizsgálják egy összehangolt nemzetközi megoldás lehetőségét hasonló módon gondolkodó országok között a küldetés regionális felosztása, a feladat és a bevált módszerek megosztása, a kölcsönös műveleti és logisztikai támogatás, a tengeri rendészeti feladatok elvégzéséhez szükséges információk megosztása és az együttes gyakorlás és kiképzés segítségével.

A NATo egyaránt lehet fontos szereplője és elősegítője a tengerészeti műveleti együttműködésnek mint katonai csomópont és mint politikai konzultációs fórum. A NATO sajátos szerepe és hozzájárulása Több, büszke tengerjáró hagyományokkal, globális kereskedelmi érdekekkel és széleskörű haditengerészeti képességekkel rendelkező országgal a soraiban, a biztonság tengeri dimenziója központi fontossággal bírt a NATO-ban új technológiák a látás javítása érdekében kezdetek óta, és ma is központi jelentőségű részét képezi a NATO-nak a tengeri biztonsághoz adott átfogó hozzájárulásának.

A NATO alapjaiban sok szempontból egy tengeri szövetség. Az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger, a Balti- és a Fekete-tenger földrajzilag és stratégiailag is összeköti a szövetségeseket.

Alapvetően, fontos részét képezik közös örökségüknek és jövőjüknek. Amint a Szövetség az új Stratégiai Koncepvió elfogadására készül soron következő lisszaboni csúcstalálkozóján, a NATO tengeri dimenziója a Szövetség napiprendjének élén áll.

A NATO tengerészeti erői tartós elrettentő, megerősítő és védelmi küldetéseket végeznek, illetve olyan új feladatokat, amelyek a válságkezelés és tengeri biztonság támogatását szolgálják világszerte, sokszor előretolt műveletek formájában olyan új nem NATO-tag partnerekkel oldalán mint Ausztrália, Finnország, Japán és Ukrajna.

Beágyazott tengeri ellenőrző képességeiknek és rutinszerű jelenlétüknek valamint tevékenységüknek köszönhetően, a szövetséges haditengerészetek és a NATO partnerországbéli partnereik a civil rendészeti hatóságokkal együttműködve hozzájárulnak egy tekintélyt parancsoló tengeri jelenlét biztosításához Európától keletre és nyugatra.

Navigációs menü

Az interoperabilitást és műveleti hatékonyságot mindegyik esetben az együttműködő környezetben kialakított közös NATO taktikák, technikák és eljárások biztosítják, melyeket tudásközpontok és egyéb a tengerhez köthető képességek széles hálózata támogat.

A NATO egy valódi, működő tengeri szövetség. Amint a Szövetség az új Stratégiai Koncepvió elfogadására készül soronkövetkező csúcstalálkozóján Lisszabonban, a NATO tengeri dimenziója a Szövetség napiprendjének élén áll. A tengerészet korának még nincsen vége, de egy új tengerészeti kor van kialakulóban. Diego A. Az itt közöltek a szerző saját véleményét tükrözik és nem szükségszerűen egyeznek a NATO vagy tagországainak álláspontjával.

Fotócímkék:

Naval Institute Proceedings, Junepp. Mindenki a fedélzetre © CC-Mar Naples A NATO új Szövetséges Tengerészeti Stratégiája Egy júliusában, a Virginia állam-beli Norfolkban rendezett találkozójukon a NATO vezető tengerészeti parancsnokai és a műveletekért felelős civil vezetője egyetértettek abban, hogy a Szövetségnek a hagyományosabb tengerészeti feladatok melletti, egyre nagyobb részvétele tengerészeti biztonsági műveletekben MSO egy előremutató Szövetséges Tengerészeti Stratégia kidolgozását és egy azt támogató MSO-koncepció kidolgozását követeli meg.

Mindkét dokumentum jelenleg egyeztetés alatt van a NATO központjában. Felgyorsul mi a kilátás a haditengerészetre tengerészeti verseny? Hogyan változtatja meg az éghajlatváltozás a tengerészeti biztonságot?