Látomás 1 25 az

Kötelességemnek tartom, hogy veletek mindazt közöljem, amit Isten nekem kinyilatkoztatott. Isten szentjeinek sok akadállyal kell megküzdeni. Kerestem a földön maradt Jézust váró népet, de nem találtam. Egy hang szólott hozzám: Tekints ismét abba az irányba, de nézz egy kissé feljebb! Ismét arrafelé tekintettem és most egy keskeny, egyenes ösvényt pillantottam meg, amely magasan a világ felett emelkedett.

Ezen zarándokoltak a Jézust várók a szent város felé, amely az ösvény túlsó végén volt. Ez a világosság beragyogta az egész ösvényt és szövétnekül szolgált, hogy útközben meg ne botoljanak. Jézus maga haladt népe élén és vezette őket, s mindaddig, míg szemeiket Ráirányították, biztonságban voltak. Egyesek csakhamar elcsüggedtek. Ezek azt mondták, hogy a város nagyon messze van, pedig ők azt hitték, hogy sokkal hamarabb odaérnek. Jézus oly módon bátorította őket, hogy jobbját felemelte s belőle fényesség áradt a Jézust váró hívőkre.

Erre mindnyájan így kiáltottak: Hallelujah!

Az első látomás

Voltak azonban olyanok is, akik könnyelműen megvetették ezt a világosságot, és azt mondták, hogy nem Isten vezette ki őket ily messzire. Ezek mögött kialudt a világosság s lábaik sötétségben botorkáltak; megtántorodtak, elveszítették Jézust szemeik elöl, s alázuhantak az ösvényről az alattuk elterülő sötét gonosz világba. Csakhamar hallottuk Istennek szavát, hatalmas vizek zúgásához látomás 1 25 az, amely közölte velünk Krisztus eljövetelét.

Az élő szentek, a száznegyvennégyezer, megértették az Úr szavát, a gonoszok ellenben mennydörgésnek tartották. Midőn Isten a Megváltó eljövetelét kinyilatkoztatta, kiárasztotta ránk Szentlelkét, úgy, hogy arcunk látomás 1 25 az kezdett. Isten dicsősége sugárzott szét rólunk, amiként Mózes arca is ragyogott, midőn Sinai hegyéről alájött.

Homlokukra ez volt írva: Isten; s lézeres szemlátás új Jeruzsálem és egy dicső csillag, amely Jézus nevét tartalmazta. A gonoszok bosszankodtak, boldogságunk és szentségünk felett, haragjukban ránk akartak támadni, hogy kezüket ránk tegyék, és börtönbe vessenek bennünket, de ha kezünket kinyújtottuk az Úr nevében, menthetetlenül a földre hullottak.

Ekkor tudta meg Sátán és iskolája, hogy Isten szeret minket, akik egymás lábait megmostuk, s akik egymást a szent csókkal köszöntöttük. Mindnyájan tudtuk, hogy ez az ember Fiának a jele. Mély csendben néztük mindnyájan a felhőt, amely mind közelebb jött hozzánk, látomás 1 25 az világosabban, fényesebben és dicsőségesebben ragyogott, amíg végül egy nagy, fehér felhővé vált.

A felhő felett szivárvány vonult, amelyet tízezernyi angyal vett körül, akik kedvesen rövidlátás mi a divat. A szivárványon az ember Fia ült. Haja fehér fürtökben omlott vállaira s fején számos korona ékeskedett.

Lábai, mint tűzoszlopok; jobb kezében éles sarló, bal kezében pedig ezüst harsona volt. Szemei olyanok voltak, mint a tűzláng, amely át és átjárta gyermekeit. Minden arc elsápadt s azokat, akik Istent elvetették, sötétség vette körül.

Szennytelen-e ruhám? Az angyalok még erőteljesebben kezdtek énekelni, miközben a felhő folyton közelebb jött a földhöz. Ti, akik a föld porában alusztok, keljetek fel! Hét napon át vitettünk az üvegtenger felé, ahol Jézus saját kezűleg helyezte fejünkre koronáinkat. Arany hárfát és győzelmi pálmát is adott. A száznegyvennégyezer négyszög alakban állt fel az üvegtenger mellett. Egyeseknek rendkívül dicső koronájuk volt, másoknak kevésbé. Egyesek koronája telve volt ragyogó csillagokkal, másokén csak néhány csillag tündökölt, de azért mindenki teljesen elégedett volt.

Vállunktól fogva bokáig érő ragyogó fehér palástba voltunk takarva. Angyalok vettek körül bennünket, mikor az üvegtengeren át a város kapuja felé indultunk. Jézus most felemelte hatalmas, dicsőséges karját, megragadta a gyöngykaput, kitárta azt ragyogó sarkain s így szólt: Ti megmostátok ruhátokat az én véremben, ti szilárdan megálltatok az én igazságomban, most lépjetek be.

Mindnyájan beléptünk és úgy éreztük, hogy jogunk van a városhoz. A királyi székből hová menjen, ha gyanítja agyrázkódását vízfolyam eredt, melynek két partján az Élet fája állott. A folyam mindkét oldalán egy-egy fa törzse állott tiszta színaranyból. Először azt hittem, hogy két fát látok, de amint ismét odatekintettem, láttam, hogy a csúcsban egyetlen fává egyesülnek azok.

Így áll az Élet fája az élet folyamának mindkét partján. Ágai arrafelé hajoltak, ahol mi álltunk. Gyümölcsei fenségesek voltak; mintha arany és ezüst vegyületében keletkeztek volna.

Majd Fitch és Stockmann testvérek, akik Isten országának evangéliumát hirdették — de akiket Isten már előbb elszólított, hogy megmentse őket — hozzánk közeledtek, és élményeink felöl kérdezősködtek, melyek azalatt történek, míg ők a sírban aludtak.

Akartuk volna elmondani nagyobb küzdelmeinket, de a bennünket körülvevő végtelen dicsőséghez képest azok oly csekélynek látszottak, hogy képtelenek voltunk beszélni róluk s csak azt kiáltottuk: Hallelujah, óh mily könnyű elnyerni a mennyországot!

Majd pengetni kezdtük arany hárfáinkat, úgy, hogy még az ég boltozata is visszhangzott tőle. Azután feltekintettünk s láttuk a nagy várost, amelynek tizenkét alapja és tizenkét kapuja volt, három-három minden oldalon, s amelynek minden kapujánál egy angyal állott. Majd kívülről szemléltük a városban levő fenséges dolgokat.

Láttam ott ezüstösen pompázó házakat, amelyeket négy, gyöngyökkel ékesített csodálatos oszlop támasztott alá. A szentek hajlékai voltak; mindegyiken arany párkány. Láttam szenteket, kik bementek a házakba, levették koronájukat, és a párkányra helyezték s majd ismét kijöttek és munkálkodni kezdtek a házak melletti földeken, de nem úgy, mint ahogy nekünk itt a földön dolgoznunk kell, nem, nem!

Az első látomás Bevezetés A Nagyértékű gyöngyben található beszámoló Joseph Smith első látomásáról azért íródott, hogy helyreigazítsa az egyházról szóló hamis híreszteléseket. Joseph Smith próféta élete során többször is beszámolt az első látomásról. Ezek a beszámolók segíthetnek nekünk az esemény jobb megértésében és megerősíthetik a visszaállításba vetett hitünket. Ennek a leckének az a célja, hogy segítsen a tanulóknak érteni annak fontosságát, hogy legyen bizonyságuk erről a különösen fontos eseményről. Háttérolvasmányok Gordon B.

Fenséges fény sugárzott mindnyájuk feje felett s állandóan dicsőítették és magasztalták Istent. Majd olyan mezőre léptünk, hol a legkülönfélébb állatok: oroszlán, bárány, leopárd és farkas a legteljesebb egyetértésben éltek egymás mellett. Közöttük járkáltunk s azok békésen követtek bennünket.

Azután egy erdőbe mentünk.

Ez az erdő sem hasonlított a mi sűrű sötét erdeinkhez; egészen világos volt s ragyogó színben tündökölt. Észrevettem, hogy vörös szegély húzódik végig ruhájukon. Koronáik ragyogtak, ruhájuk tiszta fehér volt. Mikor üdvözöltük őket, megkérdeztem Jézustól, hogy kik ezek?

Új fordítású revideált Biblia

Azt felelte, hogy vértanuk, akik érette életüket adták. Nagy csapat gyermeket is láttam mellettük, akiknek ruháján szintén vörös szegély volt. Most már közvetlenül előttünk állott Sion hegye s megpillantottuk a hegyen emelkedő fenséges látomás 1 25 az. Körülötte még hét hegy emelkedett rózsákkal és liliomokkal borítva. És láttam, midőn a kicsinyek felmásztak a hegyre, vagy ha akarták, szárnyaikat használták, s úgy repültek fel a csúcsokra, hol a soha el nem hervadó virágok nyíltak, melyeket kedvükre szedhettek le.

A templom körüli térséget a legkülönfélébb fák díszítették: fenyők, ciprusok, olajfák, mirtuszok és gránátalmák.

A fügefák egészen lehajoltak a megszámlálhatatlan gyümölcs terhétől. Mindez rendkívül pompássá tette ezt a teret. Le sem tudom írni az ott látott fenséges dolgokat. Óh, bárcsak beszélhetnék Kánaán nyelvén, akkor tökéletesebb képet tudnék adni ama jobb világ dicsőségéről.

Láttam ott kőasztalokat, amelyekbe arany betűkkel volt bevésve a száznegyvennégyezer neve.

Miután már szemléltük a templom dicsőségét, kiléptünk onnan, Jézus elhagyott minket s a városba ment. S beléptünk a városba. Ott láttam egy tiszta ezüstből készült, többmérföldnyi hosszúságú asztalt, amelyet szemeink azért mégis áttekinthettek.

Ott láttam az Élet fájának gyümölcseit: mannát, mandulát, fügét, gránátalmát, szőlőt és még sok más gyümölcsöt.

Azok, akik ez ország gyümölcséből esznek, többé nem térnek vissza a földre. De látomás 1 25 az hű vagy, akkor csakhamar eheted az Élet fájának gyümölcsét és ihatod az Élet vízét.

Most látomás 1 25 az visszatérsz ismét a földre, hogy elbeszéld a többieknek is mindazt, amit én neked kinyilatkoztattam. Sokszor úgy érzem, hogy nem maradhatok tovább ebben a világban, amelyben minden oly szomorú.

Oly elhagyatottnak érzem itt magam, mert már egy jobb országot láttam. Óh, bárcsak szárnyaim lennének, hogy mint galamb repülhetnék s bemehetnék a nyugodalomba. Óh, mily sötétnek látszott ez az egész világ!

Sírtam és honvágyat éreztem. Egy jobb hazát láttam, s ez fájdalmassá tette számomra a földi tartózkodást. Ezt a látomásomat elbeszéltem portlandi kicsiny gyülekezetünkben s mindenki hitte, hogy Istentől van. Nagyon fontos idők voltak ezek, az örökkévalóság komolysága szállott reám. Egy héttel később újabb látomást adott az Úr, melyben tudatta velem a nehézségeket, melyekkel meg kell küzdenem, s hogy másokhoz is el kell mennem elmondani mindazt, amit nekem kinyilatkoztatott; azonban igen nagy ellenállásra találok és nagy lelki gyötrelmeket kell kiállnom.

Testileg nagyon gyenge s látomás 1 25 az tizenhét éves voltam. Tudtam, hogy már oly sok lélek bukott el a fennhéjázás következtében, s mihelyt többnek tartom magam testvéreimnél, Isten azonnal elhagyna, és én menthetetlenül elpusztulnék.

Imában fordultam tehát Istenhez és arra kértem, hogy helyezze e terhet és felelősséget másra. Hosszú ideig feküdtem így arca borulva Isten előtt. Erre megmutatta nékem Isten, hogy imámat meghallgatta, és ha mégis az önmagasztalás veszélye fenyegetne, azonnal betegséggel sújt.

Jelenések Könyve kommentár

Egy nagyhírű hipnotizőr-orvos kijelentette előttem, hogy látomásaim hipnotikusak s én nagyon könnyű médium vagyok, s hogy ő is tudna látomásokat adni. Azt feleltem, hogy az Úr kijelentette nekem látomásban, hogy a mesmerizmus a gonosztól van, a mélységből s mindazok, akik azzal foglalkoznak, alászállnak a mélységbe. Azután engedélyt adtam neki, hogy mesmerizáljon, látomás 1 25 az tud. Legalább fél órán át kísérletezett minden módon, majd eredménytelenül felhagyott.

Istenbe vetett hit által látomás 1 25 az befolyásának, úgy, hogy nem lehetett ártalmamra. Erre kimentem egyedül a magányos erdőbe, ahol Istenen kívül senki sem volt velem, senki sem látott és hallott s Isten itt is adott néha kinyilatkoztatásokat. Ezeknek a látomásoknak végtelenül örültem s elmondtam, hogy mit jelentett ki nékem Isten olyankor, mikor egyetlen lény sem volt közelemben, aki befolyásolhatott volna.

Ekkor egyesek azt mondták, hogy önmagamat hipnotizálom. Óh, gondoltam magamban, tehát odáig fajultak a dolgok, hogy azokat, akik őszinte szívvel járulnak az Úrhoz, az Ő ígéreteire hivatkoznak, és üdvözítését áhítják, azzal vádolják, hogy a mesmerizmus lélekölő befolyása alá kerültek.

Ha jóságos mennyei Atyánktól kenyeret kérünk, vajon követ vagy skorpiót kapunk e helyette? Ezek az események megsebezték lelkemet, és oly gyötrelmet okoztak, hogy majdnem teljesen elcsüggedtem. Sokan akarták velem elhitetni azt is, hogy nincsen Szentlélek, s hogy Istennek azon emberei, akik látomásokat láttak, a mesmerizmus hatása alatt látták, avagy Sátán csalásának voltak csak eszközei.

Egyesek teljesen tartózkodtak a munkától s azokat, akik nézeteiket, melyeket vallási kötelezettségeiknek tartottak, el nem fogadták, könyörtelenül kizárták a gyülekezetekből. Isten látomásban kijelentette nekem ezt a tévedést és felszólított, hogy menjek és világosítsam fel gyermekeit tévedéseikről.

Sokan teljesen elvetették az általam hozott üzenetet, és azt mondták, hogy én a világhoz alkalmazkodom.

Másrészt pedig azzal vádoltak meg névleges Jézust-várók, hogy én vagyok a fanatizmusnak a zászlóhordozója, holott a valóságban állandóan harcoltam a fanatizmus ellen. A legkülönfélébb módon számították ki Krisztus eljövetelének idejét s erőszakolták a testvéreket, hogy számításaik eredményét feltétlenül fogadják el. Egy reggelen a családi áhítat alkalmával újra kiáradt rám Istennek ereje.

Ekkor az a gondolat villant át agyamon, hogy ez talán nem más, mint mesmerizmus, ezért ellenálltam. Ugyanebben a pillanatban megnémultam s környezetemről sem vettem tudomást.

Ezekiel könyve (Ez) | JEGYZETEK A KATOLIKUS BIBLIÁHOZ | Kézikönyvtár

Azután beláttam, hogy vétkeztem, midőn szembe helyezkedtem Isten akaratával és erejével és kétségbe vontam hatalmát, s hogy ezért némultam meg, s azt is tudtam, hogy huszonnégy órán belül újra megoldódik nyelvem. Egy papírlapot láttam, amelyre ötven bibliai szöveg, fejezet és vers száma volt aranyos betűkkel írva. Ezeket a bibliai verseket a fejezet végén soroljuk fel. Mikor magamhoz tértem látomásomból, jel által táblát kértem, ráírtam, hogy néma vagyok, hogy mit láttam és a nagy Bibliát kértem.

Vettem a Bibliát és fellapoztam mindazokat a szövegeket, melyeket azon a papíron láttam. Egész nap egyetlen szót sem tudtam szólni.

Ezekiel könyve (Ez)

Másnap már korán reggel végtelen öröm töltötte be lelkemet s ajkam hangosan magasztalta Istent. Többé nem mertem kételkedni, és Isten erejének ellenállni, bármit is mondtak rólam az emberek. Már majdnem egészen sötét volt, s mindössze rövid ideig haladtunk, midőn hatalmas vihar tört ki. Mennydörgött, villámlott s zuhogott a záporeső.

Miért fontos az első látomás?

Világosan láttuk, hogy Isten segítsége nélkül feltétlenül el kell pusztulnunk. S itt, a zajló hullámok felett, melyek a csónak falán át arcunkba csapdostak, ismét látomásom volt, s láttam, hogy inkább az utolsó csepp víz is kiszáradhat a nagy tengerből, semhogy mi elpusztuljunk, mert munkámat csak most kezdtem meg. Látomásom végeztével minden félelmem elmúlt, kis bárkánkra úgy tekintettem, mint egy úszó Bételre. Az Advent Herald kiadója kijelentette előttem, miszerint tudtával látomásaim a mesmerizmuson alapszanak.

Azonban kérdem, hol volt ily körülmények között alkalom a hipnotikus befolyásolásra? Horgonyt akart vetni, de nem sikerült. A hullámok ide-oda csapdostak, a szél dobálta csónakunkat, olyan nagy sötétség volt, hogy nem láthattunk csónakunk egyik végéből a másikig. Nemsokára mégis lehorgonyoztunk és G. Az egész szigeten mindössze csak két ház volt, amelyek közül az egyik egészen közel volt hozzánk, de nem ebbe akartunk menni. A házban az egész család már aludt, kivéve egy kisgyermeket, aki a víz felöl jövő segélykiáltásra figyelmes lett.

Apja nemsokára megjelent és egy kis csónakon partra szállított minket. Az éjszaka hátralévő részét azzal töltöttük, hogy hálásan dicsőítettük Istent jóságáért, szabadításáért. Lukács 1,20 {EW János 16,15 {EW