Látási tartomány. Navigációs menü

Molnár Gergely, Látási tartomány Béla, Horváth Gábor Látás az ibolyán túl Az ultraviola fény érzékelésének elterjedése és szerepe az állatvilágban Viszonylag régóta közismert már, hogy számos rovarfaj érzékelni tudja az ultraviola UV látási tartomány, ugyanakkor az, hogy erre a gerinces állatok is képesek, kuriózumnak számított, s szerepét legtöbbször homály fedte. Az elmúlt években azonban kiderült, hogy az ultraibolya fotoreceptorok igen elterjedtek az állatvilágban, és egyre inkább az számít kivétenek, ha valamelyik magasabb rendû állatcsoportban még nem leltek UV-érzékeny fajra.

Lassan tisztázódni látszik az ibolyántúli fény érzékelésének a tájékozódásban, a táplálékszerzésben, a fajon belüli kommunikációban és a bioritmus szabályozásában betöltött fontos szerepe. Az állatok UV-érzékelésének vizsgálata a látáskutatás egyik új és rohamosan fejlôdô ága, amely még évekre munkát ad a kutatóknak, hiszen annyi még a megoldatlan biológiai és érzék-biofizikai kérdés, s oly sok az UV-érzékelés szempontjából eddig nem vizsgált fajok száma.

Feltehetôen hatással van és lesz az "ózonlyuk"-jelenség is az élôvilágra, ami segítheti az UV-mintázattal és UV-látással bíró fajok elterjedését. Cikkünkben az emberi szem számára láthatatlan UV-fény érzékelésének az állatvilágbeli elôfordulását és szerepét tekintjük át.

Néhány kép erejéig azt is bemutatjuk, miként néznek ki egyes virágok és lepkék az ibolyántúli fényben. Az írás OTKA-pályázatok támogatásával készült. A legtöbb gerinctelen és gerinces faj érzékelni képes az ultraibolya fényt is 1.

Ahhoz azonban, hogy megérthessük ezen állatok látás által irányított magatartását, meg kell vizsgálnunk azokat a környezeti vizuális jeleket, amelyekre az állatok válaszolnak. Különbözõ fajok látópigmentjeinek elnyelési spektruma. Függõleges tengely: relatív abszorpció; vízszintes tengely: nanométerben mért hullámhossz.

A napfény UV-C nm összetevõjét teljesen elnyeli a földi légkör, az UV-B-sugarakat látási tartomány pedig részben kiszûri a légköri ózonréteg. Függõleges tengely: nanométerben mért hullámhossz.

Lézeres látásjavítás Rövidlátás lézeres kezelése A rövidlátó myopiás szem esetében a szaruhártya görbülete az átlagosnál nagyobb, túlságosan domború vagy a szemgolyó tengelye hosszabb a kelleténél, ami miatt a fénysugarak a retina síkja előtt találkoznak, ami miatt nem alakul ki éles kép.

Mivel azonban a kék fényre érzékeny fotoreceptorok elnyelési spektrumának lecsengõ vége az UV-A tartományba is belenyúlik 1. Mivel a látás gyors helyreállítása a kapuk szerint szerves molekula pl. DNS elnyeli az UV-fényt, a még viszonylag nagyobb, nm körüli hullámhosszúságú UV-fény is a retina sérülését eredményezi, és rákot okozhat. Ezért számunkra az a jó, ha szemünk dioptrikus készüléke kiszûri a káros UV-fényt.

Ezen elnyelés hatására a lencse anyaga különbözõ, számunkra is látható színekben fluoreszkál. Az állatok zöme viszont közvetlenül érzékeli az ultraibolya fényt. Némelyikük erre a célra speciális UV-fotoreceptorokat fejlesztett ki 1.

Mások viszont az UV-sugarakat áteresztõ dioptrikus készülékkel bírnak. Ez utóbbiak az UV-fényt a kék fényre érzékeny fotoreceptoraikkal detektálják, amelyek elnyelési spektruma belenyúlik az UV-tartományba.

E két eltérõ vizuális stratégia elõnyei és hátrányai még nem kellõen tisztázottak. Az, hogy egy állatnak több, különféle színre érzékeny fotoreceptora van, még nem jelenti azt, hogy ezeket az állat színlátásra használja. A több, eltérõ látópigment alkalmazását az is indokolhatja, hogy az állat a spektrum szélesebb tartományában legyen képes a fényt látási tartomány és így jól lásson a nap bármely szakában.

Nappal pl. Ekkor a közepes hullámhosszakra érzékeny csapok használata az elõnyös. Naplemente, ill. Ha ekkor egy bizonyos viselkedési mintát - pl. Színlátás, azaz a fény eltérõ hullámhosszainak a megkülönböztetése csak akkor történhet, ha az eltérõ csapokban kiváltott elektromos jeleket a neurális hálózat összehasonlítja, s az adott hullámhosszat a fotoreceptorok elektromos aktivitásainak a viszonyai kódolják. Tehát a színlátáshoz szükséges, de nem elégséges feltétel a különbözõ fotoreceptorok megléte.

Az UV-látás fajok szerinti eloszlása Sok gerinctelennek van UV-receptora; ebbõl a szempontból a legrészletesebben a rovarokat és a rákokat vizsgálták. A rovarok képviselõinek retinájában rendre kettõ dihárom triill.

Habár a pigmentek száma változó, a legtöbb rovarnak van UV-receptora palánták a szemből 1. A fentiek alapján az UV-pigmenteknek a retinában való jelenléte persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy azok a színlátást szolgálják. Néhány rovarnál azonban viselkedéstani kísérletekkel kimutatták, hogy képesek a színeket megkülönböztetni az UV-tartományban. A legintenzívebben tanulmányozott rovar a mézelõ méh, amelynek három eltérõ fotoreceptor-csoportja van: nm UVnm kék és nm zöld.

E spektrális tartományokban a méh jól meg tudja különböztetni a hullámhosszakat, jelezve, hogy az UV-receptorok a színlátó rendszerbe teljesen beilleszkedtek. A rákok többsége a rovarokénál kevésbé fejlett színlátással rendelkezik; gyakran csak két fotopigmenttel, de ezek egyike általában UV-érzékeny.

A színlátásban a rákok között a sáskarákok a csúcstartók, amelyeknek látópigmentjük van. Ha figyelembe vesszük a retinabeli különbözõ színszûrõ cseppeket is, akkor 16 különbözõ fotoreceptor-osztályt kapunk; közülük hat nm között nyeli el a fényt.

Ez arra utal, hogy az Látási tartomány rendkívül jó látási tartomány sáskarákok színlátása. Nagyon sok halfajnál kimutatták már az UV-receptorok jelenlétét 1. Ezekben a nm közé esõ elnyelési maximummal bíró UV-pigmentek a retina elkülönült rövid csapjaiban találhatóak, amelyek pl. E halakban az UV-csapok nemcsak egyszerû UV-detektorok, hanem a színlátásban is részt vesznek. Az aranyhalaknak pl.

1. Скажи мне сперва вот что, - Николь с удивительной силой схватила Орла за предплечье.
2. Hogyan védheti meg látását életkorban
3. Jövőkép az ipadból
4. Vizin csepp a látás javításához
5. Látás – Wikipédia
6. Szem lát orr érintés
7. A szemhéjak sérve és a látás

Az UV-receptorok szempontjából eddig csak kevés kétéltû és hüllõ retináját tanulmányozták. A kétéltûek közül két szalamandra fajban mutatták ki eddig az UV-érzékeny pigment jelenlétét. A hyperopia myopia normális látás látási tartomány pigmentje elnyelési spektrumának a maximuma a kék tartományban nm van, és csak egy része nyúlik át látási tartomány UV-sávba.

A hüllõknél eddig nyolc fajban látási tartomány UV-receptorokat: egy teknõsben, két gekkófajban 1. Ezek az UV-csapok az összes csapnak csak néhány százalékát teszik ki.

A viselkedéstani kísérletek szerint az említett teknõs az UV-receptorait színlátásra használja. A madaraknál eddig harmincnál több faj szeme bizonyult UV-érzékenynek. Általában rendkívül jó színlátásúak, s legtöbbjük négy-öt csappigmenttel is rendelkezik. Ezek közül az egyik vagy az UV-tartományban nyeli el a fényt a legerõsebben pl. Ezen UV-receptorok teljesen a madár színlátó rendszerébe integrálódtak, amit számos madárfaj spektrális érzékenységi függvénye bizonyít és sok faj azon képessége, hogy az UV-tartományban is meg tudja különböztetni az eltérõ hullámhosszakat.

Sok madár retinájában találtak már ún. Az eddig vizsgált fajokban csak egyszerû csapokban találtak UV-pigmenteket, de ezek a csapok ritkábbak és kisebbek is, látási tartomány a többi egyszerû csapsejt. A madarak látásának kutatásában igen kedvelt faj a pekingi vörösbegy. E madár szemének optikai elemei jól áteresztik a nm alatti hullámhosszúságú fényt, s ezt erõteljesebben csak nm-tõl lefelé terjedõ tartományban kezdik elnyelni. A retinában található csapsejtek külsõ szegmensében különbözõ színû olajcseppecskék helyezkednek el, amelyek megszûrik a beérkezõ fényt, mielõtt az a fotopigmenteket eléri.

A pekingi vörösbeggyel végzett viselkedéstani kísérletek során, a nm között a hullámhossz függvényében felvett, fénnyel szemben mutatott relatív érzékenységi görbe négy, egymástól élesen elhatárolódó maximumot mutat a, és a nm-es értékeknél.

A négy érzékenységi maximumnak megfelelõen négy, egymástól fotopigmentjeikben és olajcseppecskéikben eltérõ csapsejtet találtak a retinában.

A nagyobb hullámhosszakra érzékeny csapoknm vörös, ill. Hogy e madarak mire használják az UV-látásukat, még csak részben tisztázott. Az mindenesetre már bizonyított, hogy a hímek UV-fényben a nõstényekkel ellentétben feltûnõen világos megjelenésûek, és a nõstények elõszeretettel választanak szexuális partnerül UV-ben világosabbnak tûnõ hímeket.

2. fejezet - Az emberi látással kapcsolatos alapismeretek

Az emlõsök a fõemlõsök kivételével fõleg dikromatikus színlátásúak. Egyik csaptípusuk spektrális elnyelési görbéjének maximuma nm között van, míg a másiké nm közötti. Néhány, éjszaka aktív rágcsálónál mindkét pigmenttípus a rövidebb hullámhosszak felé tolódott el. A házi egérben látási normák a mongol versenyegérben pl. Ez az eltolódás együtt jár az UV-fényt áteresztõ szemlencsével. A viselkedéstani kísérletek tanúsága szerint az utóbbi két faj UV-receptorait a színlátásban használja.

Az emlõsök között eddig csak e két fajnál sikerült UV-pigmentet kimutatni, habár az emlõsök igen széles skáláját tanulmányozták már e szempontból. Természetesen más emlõsök is képesek lehetnek érzékelni az UV-fényt, amennyiben szemük dioptrikus készüléke átengedi azt, mivel a rövidebb hullámhosszak érzékeléséért felelõs csapjuk látópigmentjének abszorpciós spektruma az UV-tartományba is belenyúlik.

Az UV-látás szerepe a tájékozódásban A fény egy átlátszó közegen áthaladva szóródik és részlegesen síkban polarizálódik a közeg részecskéin. Ha ezek mérete sokkal kisebb a fény hullámhosszánál pl. Így a rövidebb hullámhosszak, mint hogyan hívják a rövidlátást UV vagy a kék, sokkal jobban szóródnak és polarizálódnak a hosszabbaknál.

A szóródás miatti polarizáció a beesési irányra merõlegesen a legnagyobb, ezért az égbolton a részlegesen poláros égboltfény elektromos terének vektorai E-vektorok koncentrikus köröket képeznek a Nap körül. Ha egy állat képes detektálni ezen E-vektorokat, akkor meg tudja állapítani a Nap irányát az égbolt polarizációs mintázatából még akkor is, ha a Nap nem látszik a felhõk vagy a tereptárgyak miatt.

Néhány rovar ily módon detektálja a Nap irányát. Eddig két rovarfaj navigációs képességeit vizsgálták részletesen: a látási tartomány méhét és a sivatagi hangyáét. UV-receptoraik zöme összetett szemük háti sávjában koncentrálódik, amely az összes fotoreceptornak csak néhány százalékát képviseli. Ezek az UV-receptorok az ultraibolya polarizációra érzékenyek és a térbeli tájékozódásban használatosak. E rovarok természetesen nem végeznek semmiféle bonyolult égi trigonometrikus számításokat, és nem rendelkeznek az égbolt részletes térképével sem, csak az égbolt egyszerûsített E-vektor eloszlását ismerik, amely az UV-receptorok irányulásán látási tartomány.

Minden UV-receptor maximálisan érzékeny egy adott E-vektorra. A receptorok preferált E-vektor iránya folyamatosan változik a szem háti, fejtetõi részének elejétõl a végéig. A rovar úgy használja belsõ E-vektor térképét, hogy egy függõleges tengely mentén addig fordul - ez általában a talajon történik - amíg a legjobban fedésbe nem kerül az ég aktuális polarizációs mintázatával.

Látható spektrum

Ekkor a fotoreceptorok maximális elektromos jelet generálnak, ami arról tudatja a rovart, hogy éppen szemben vagy háttal áll a Napnak. A rovar E-vektor térképe állandó, az égbolton csak naplementekor, ill. Sok más rovar is, mint pl. Egyes visszatérő látvány otthon szintén használják a polarizált fényt a tájékozódáshoz. Az aranyhalakban pl. Az UV-csapok preferált látási tartomány iránya merõleges a másik két csapéra.

Az ezekbõl eredõ elektromos jelek az alapjai annak a mechanizmusnak, amellyel e halak meg tudják határozni a környezetükbõl jövõ fény rezgéssíkját.

Ezt az információt orientációra használják, ha más használható vizuális jelek, pl. A pisztrángok még a kevésbé poláros fény esetén is meg tudják állapítani az E-vektor irányát és ez alapján választják meg úszási irányukat.

E halak a fény polarizációs irányának a vízben uralkodó viszonyai alapján képesek vizuálisan is meghatározni a függõleges irányt, aminek ismerete igen fontos a térbeli orientációban. A Nap iránya amikor nem látszik persze nemcsak az égboltfény polarizációja alapján határozható meg, hanem az égboltfény erõsségének és színének gradienseibõl is. Mivel a rövidebb hullámhosszak jobban szóródnak a hosszabbaknál, ezért a rövidebb hullámhosszúságú szórt fénynek egyenletesebb az égbolton tapasztalható intenzitás-eloszlása.

A nagyobb hullámhosszúságú szórt fény erõssége pedig rohamosan nõ a horizont látási tartomány.

Ez az oka a jól ismert horizont kivilágosodási jelenségnek. Így az égboltról jövõ bármely két különbözõ hullámhosszúságú fény intenzitásának a viszonya a Naptól mért szöggel változik. Ezért egy állat számára az égbolt egy adott részén a spektrális összetétel analizálása - a nagyobb hullámhosszúságú fény egybevetése a viszonylag homogén UV-háttérrel - érzékeny becslést szolgáltathat a Nap irányáról még akkor is, ha a Nap nem látszik.

Valószínûsíthetõen egy ezen az elven mûködõ mechanizmus fontos szerepet játszik bizonyos madarak tájékozódásában.

Rövidlátás lézeres kezelése

A galambokon túl más madarakról is kimutatták már az UV-érzékenységet, és számos vonuló énekesmadárról bebizonyították, hogy vándorlása során az égbolt polarizációs mintázata alapján is képes tájékozódni, ha más érzéki jelek nem állnak a rendelkezésére.

E madarakban az UV-érzékenység szoros kapcsolatban áll a polarizációérzékeléssel, aminek anatómiai és neurális háttere egyelõre ismeretlen. Táplálékkeresés UV-fény segítségével Az UV-pigmenteket néhány rovar, hal, hüllõ, madár és emlõs a színérzékelésben használja, de a térbeli érzékelésükben is szerepük lehet. Azok az állatok, amelyeknek látását az UV-pigmentek is javítják, könnyebben tudják érzékelni a táplálékukat és felismerni fajtársaikat.

Az UV-érzékelésnek a táplálékszerzésben persze csak bizonyos körülmények között lehet szerepe. Napközben pl. Galamboknál mutatták ki, hogy UV-fényben is látási tartomány az eltérõ formákat, s ebben mindkét rövidhullámhosszú receptoruk szerepet játszik.

Bővebben: Elsődleges látókéregventrális rendszer és dorzális rendszer Az OGM-ből az információ az agykéregbe jut, amelynek első állomása az elsődleges látókéreg. A látómező itt kis darabkákra van felszabdalva érző mezőmelyekben a sejtek lokális elemi tulajdonságok meglétét keresik: például különböző dőlésű vonalkákat, színeket. Az elsődleges látókéregből az információ két nagy pályán továbbítódik.

Hiába is lenne sok UV-recptor a retinán, velük mégsem lehetne élesen látni. Az ibolyántúli sugarak ugyanis könnyen szóródnak a levegõ- ill.

A horizontális sejtek a fotoreceptorok idegvégződései által alkotott rétegben, az úgynevezett külső szinaptikus rétegben teremtenek kapcsolatokat a szomszédos sejtek között, az amakrin sejtek pedig a bipoláris és ganglion sejtek közé ékelődve töltenek be hasonló funkciót. A fotoreceptorok koncentrikus felépítésű, ganglion sejtekhez kapcsolódó receptormezőkbe rendeződnek, melyek akár át is lapolódhatnak egymáson.

A rövidebb hullámhosszúságú fény, így az UV is jobban szóródik a szem optikai rendszerének az anyagában az ereken, buborékokon, sejteken. Ehhez adódik még a szem törõközegének színi hibája, azaz hogy a különbözõ színû fénysugarak a szemlencsén eltérõ mértékben törnek meg.

Például az emberi szemlencse fókusztávolsága kék fényre kb. Ha egy tárgy nagy hullámhosszúságú fényben élesen látszik, azaz képe a retinára fókuszálódik, akkor a kép rövid hullámhosszúságú UV-fényben fókuszon kívülre esik, így a tárgy életlennek, homályosnak tûnik, a szem pedig távollátóvá válik.

• Az emberi szem által látható fény helye az elektromágneses spektrumban A látható spektrum vagy látható fény az elektromágneses spektrumnak az a része, amit az emberi szem érzékelni tud.
• Но я бы сказал, что здесь просто здорово, если сравнить с твоей камерой.
• Látható spektrum – Wikipédia

Ezért tehát a széles spektrumtartományra érzékeny fotoreceptorok alkalmazása rontaná a térbeli felbontást. Így a nagyfelbontású optikai rendszert inkább a szóródásra kevésbé érzékeny nagyobb hullámhosszakat felfogó receptorokra érdemes alapozni. Az UV-receptorok analóg módon mûködhetnek az ember rövidhullámhosszú fotoreceptoraival: a színérzékelésben és a durva felbontásban játszhatnak szerepet, de valószínûleg nem vesznek részt a finom felbontású látásban, mert az a sokkal nagyobb számban jelen levõ, nagyobb hullámhosszakra érzékeny receptorok feladata.

Élelemkeresésre akkor használhatók UV-receptorok, ha a táplálék a háttérhez képest erõsen elnyeli, szórja vagy visszaveri az ibolyántúli fényt. A sáskarákok pl. UV-fényt is használnak táplálékuk és ellenségeik felfedezésére, mert UV-receptoraik szélesebb spektrális ablakot nyitnak az optikai környezetre. Halaknál elsõsorban olyan fiatal egyedeknek vannak UV-receptoraik, amelyek a felszíni vizekben keresik planktoni táplálékukat. A plankton kifejezetten a látási tartomány hullámhosszúságú fényt szórja.

Bizonyos halfajoknál kimutatták, hogy UV-érzékelésük ténylegesen részt vesz a planktonszervezetek felkutatásában, így nem meglepõ, hogy amikor felnõnek és megváltoznak táplálkozási szokásaik, elvesztik UV-látásukat.

Az egyéves sebes pisztrángok kezdetben még négyféle fotoreceptorral bírnak, és nmde vitaminok látás helyreállítása elkövetkezõ életévük során elvesztik UV-pigmentjeiket az azokat tartalmazó csapokkal együtt.

• Тогда выходит, что на борту Рамы находится и колония октопауков, с представителями которой мы еще не встретились.
• Большое спасибо, я очень благодарна .
• Rövidlátás kezelése lézeres szemműtéttel I Optimum Szemészet

Még legalább négy fajban megfigyelhetõ ez a jelenség, pl. E változás a hal egyedfejlõdése során bekövetkezõ egyéb, mélyrehatóbb változásokhoz kapcsolódik, inkább méret, mint korfüggõ. Az UV-receptorok elvesztése egy pajzsmirigyhormon, a tiroxin befolyása alatt áll. A tiroxin vérbeli koncentrációjának változtatásával csökkenthetõ ill. Sõt látási tartomány idõs, UV-receptorait már elvesztett halakban UV-pigment szintézise indukálható.

Az UV-receptorok arányának csökkenése a retinában szorosan összefügg a szemlencse fényelnyelésének növekedésével, ami a rövid hullámhosszaknál jelentõs, s ezzel egyidõben kevesebb lesz a retinára jutó UV-sugarak mennyisége.

A lencse elnyelésének ilyen változása általános a halak körében. Az is lehetséges, hogy az UV-érzékenység eltûnik az idõs példányoknál, s talán csak a fiatal egyedekben van jelen. De vannak kivételek is: látási tartomány. A víz szórja a rövid hullámhosszúságú fénysugarakat, így az Selena Gomez látomása is.

E szórás kisebb távolságokon belül olyan tárgyak körvonalazásában játszhat szerepet, amelyeket esetleg más módon nehéz lenne érzékelni.