Magam is meggyógyítottam a rövidlátást

Banner Inspiráló történetek A látás javítható. Ez a mondat az, amit ha valaki elhisz, akkor elindulhat a javulás felé. Ehhez adok támogatást azzal, hogy közzéteszek inspiráló történeteket olyanokról, akiknek az orvosok által lehetetlennek tartott állapotokból javult meg a látásuk.

David R. A rövidlátást nem lehet ugyanígy meggyógyítani? Mindig is a test anatómiai rendellenességének tartottam. Ám most, hogy mondja, végül is nem látom akadályát, miért ne gyógyulhatna meg ez is. A látásom akkoriban olyannyira megromlott, hogy a szemész trifokális szemüveg viselését írta elő. Az előadás végén hazafelé vettem az irányt, amikor ugyanaz a belső tudás jelent meg, amely korábban már annyiszor: elegendő hittel és bizalommal majd ez az állapot is meggyógyítja magát.

Szemüveg nélkül vezettem haza, a látásom homályos volt.

Lassan haladtam, a reflektorok az útpadkát követték. Az a belső tudás volt jelen, hogy amit kell azt mindig meglátjuk, és csak azt nem látjuk, amit meg akarunk látni. Az elkövetkező hat hétben sok mindent megfigyeltem és megtudtam arról, hogy a hétköznapi értelemben vett látás mögött mi is történik valójában. Az érzések egész garmadája befolyásolja azt, a kíváncsiságtól kezdve a versengésig, az erotikus érdeklődéstől az intellektuális felpezsdülésig.

Látásunknak csupán mintegy öt százaléka az, ami okvetlenül szükséges a világban való működéshez. Különös dolog történt, mivel kizárólag azt láttam, amit feltétlenül meg kellett látnom. Az újság- vagy magazinolvasás, a tévézés vagy filmnézés egyszerűen lehetetlen volt. A forgalomban mintha Mr.

A rovat további cikkei

Magoo ült volna a volán mögött, és újra meg újra ugyanaz a rejtélyes jelenség ismétlődött meg. Ha létfontosságú volt meglátnom valamit, akkor meg is láttam. Csak akkor vált láthatóvá a sziklapárkány széle, amikor muszáj volt meglátnom.

A félelem állandó elengedése mellett mindezt persze jókora aggodalom is kísérte. A hatodik hét végére a félelem végül kimerülni látszott, a helyébe pedig mély önátadás lépett.

Csak azt fogom meglátni, ami megengedett a számomra. Ekkor mélységes lelki béke és nyugalom töltött el, és egynek éreztem magam azzal, ami az univerzumot irányítja, akármi is legyen az.

És abban a pillanatban a látás egy csapásra teljes mértékben és tökéletesen visszatért. Amit eddig nem láttam, vagy nem tudtam elolvasni, az hirtelen kristálytiszta lett: útjelző táblák, apró betűs szövegek halovány fényben, a szoba másik sarkában lévő tárgyak finom részletei, és még távolra is jól láttam.

A jogosítvány meghosszabbításához szükséges következő szemvizsgálaton az asszisztens közölte, hogy a látásom tökéletes, és többé szemüvegre sincs szükségem. Azelőtt egyetlen szemvizsgálaton sem történt velem ilyesmi. Miután országszerte több helyen elmeséltem a történetet, elég sokan tették le a szemüveget, és mentek keresztül ugyanezen az élményen.

Érdekes módon mindegyikük arról számolt be, hogy körülbelül hat hét kellett ahhoz, hogy a látásuk rendbe jöjjön.

• Aki visszaadta a jövőképet magát a fórumot
• A szem és a látás a Bibliában | eLitMed

Akadt olyan is, akinek sikerült meggyógyítania a látását, mégis újra feltette a szemüveget. Amikor ennek okairól kérdezték, azt felelte, hogy a felesége már olyannyira megszokta őt szemüvegesen, hogy számára csúnyácskának tűnt nélküle, így az ő kedvéért készíttetett egy dioptria nélküli szemüveget.

Mindezt azért, mert szerette, és boldoggá akarta őt tenni, ami egészen más, mint gyenge látás miatt szemüveget hordani. Azok, akik megtapasztalták közülünk a látás gyógyulását, valamennyien osztoznak egy felfedezésben: az elme az, ami lát, nem pedig a szemgolyó! Nemrégiben történt, hogy egy hölgy, aki a születése után nem sokkal elveszítette a szeme világát egy a mindkét szemgolyóját érintő kóros elváltozás miatt, részt vett a látás visszanyeréséről szóló egyik előadáson.

Ezt követően továbbra is betartotta az felnőtt látásvizsgálati táblázatok javallatokat, de az önátadás technikáját is alkalmazta a látására, ami két nap múlva kezdett visszatérni. Tudom, hogy az elménkkel látunk, mivel pontosan ez történik velem is.

David R. Hawkins orvost egyszerre oly sok nyavalya gyötört, hogy szinte lehetetlen volt mindegyikre emlékezni. Az előadások előtt külön kártyán kellett felsorolni őket emlékeztetőül. Trifokális szemüveg viselését írták fel.

Mert bizony látok, méghozzá az elmémmel! Világossá vált, hogy létezik bennünk egy öngyógyító erő, amelyet a következetes önátadás hoz működésbe. Úgy emlékszem arra az időszakra, hogy a testem és a kapcsolataim mind egyszerre változtak meg. A legnehezebb számomra a szexualitás megélése volt.

Account Options

Hirtelen a férfiak másképp kezdtek viselkedni velem és mivel én nem éreztem semmi különbséget magammal kapcsolatban, nem tudtam mit tegyek. Emlékszem, úgy döntöttem, hogy ha nem látom ezt a helyzetet, akkor nem lesz soha többé problémám ezzel a dologgal kapcsolatban.

Tudatosan választottam azt, hogy ne lássam, amikor valaki vonzódik hozzám. Ez volt a kezdete annak a folyamatnak, amit ma úgy hívok: látási tagadás. Ebben az időszakban kaptam meg a szemüvegemet.

Emlékszem, órákig sírtam amikor az optometrista közölte velem, hogy szemüveges leszek. Tehetetlennek éreztem magam attól, hogy szemüvegben kell majd élnem. Ez több volt annál, mint az azon való aggódás, hogy csúnya leszek. Azért szomorkodtam, mert tudtam van ennél jobb megoldás is, de ez az optometrista nem tudott segíteni nekem abban, hogy rátaláljak. Most már tudom, hogy annak a mély bánatnak a pillanatában indult el az életem céljának a keresése.

Később, amikor már 4 éve optometrista voltam és megvalósítottam az összes karrier célomat, azt fontolgattam, hogy otthagyom a szakmámat.

Pro Rövidlátás és távollátás

Untam és elvesztettem az illúziómat a munkámmal kapcsolatban. Ugyanakkor élénken elkezdett érdekelni a test-elme orvoslás és az emberi lehetőségek kutatása és úgy éreztem, több tapasztalásra van szükségem. Hazugnak éreztem magam.

Inspiráló történetek

Úgy éreztem, radikális váltásnak kell közelednie, mert folyamatosan ingadoztam a nagyon izgatott állapot és a félelem között. Féltem mert nem tudtam, hogyan fog kinézni a változás mégis a régi életem kezdett átalakulni. És ha ez igaz, akkor megvan a lehetőségem arra, hogy szemüveg nélkül lássak. Óriási félelmet éreztem ettől a lehetőségtől. Tudtam, hogy rátaláltam valami fontosra. Valami újat akartam adni a tudománynak azzal, hogy megtalálom a jó látás módját. Ugyanakkor nagyon vágytam arra, hogy jó legyen a saját látásom.

Valójában ugyanaz a kérés volt mindkét vágyam. A jó látás keresése közben megtaláltam az életem értelmét is. Jacob Libermannal egy konferencián találkoztam 2 hónappal később.

Azt javasolta, vegyem le a szemüvegemet csak hogy lássam, mi történik. Perceken belül rettenetesen kényelmetlenül kezdtem magam érezni- bár élesen láttam őt, mégis sebezhetőnek éreztem magam. A szorongástól a rémületig jutottam pillanatok magam is meggyógyítottam a rövidlátást.

A föld eltávolodni látszott tőlem. Tudtam, hogy ezek az érzések jelentik a lehetőségét annak, hogy élesen lássak- ha szembe tudok velük nézni, újra élesen fogok látni. Sok optometristával találkoztam, akik keresztülmentek ezeken a változásokon maguk is és az ő tanácsaik támogattak abban a folyamatban, hogy le tudjam tenni a szemüvegemet.

Elkezdtem gyengébb szemüveget viselni, mindig Bragg Pole látás helyreállítása éppen akkorát, amennyire az adott időszakban szükségem volt. Minden alkalommal, amikor újabb energia szabadult fel bennem, úgy éreztem, hogy tovább tudom csökkenteni a dioptriámat.

Higgyünk is, hogy lássunk!

Légzési gyakorlatokat végeztem és jógáztam és rendszeresen meditálni kezdtem. Megengedtem magamnak, hogy bármit kifejezzek amire szükségem volt, még akkor is, ha ezzel véget vetettem a munkámnak. És végre el tudtam mondani az apámnak, amit mindig akartam. Felmondtam a munkahelyemen, hogy egy időre magammal tudjak foglalkozni. Amikor a magunk életét éljük valódi belső útmutatás alapján, az élet erőlködésmentessé válik.

Minden amire szükségünk van megérkezik hozzánk anélkül, hogy próbálkoznánk, erőlködnénk. Volt ekkoriban egy álmom, amiben teljesen élesen láttam távolra. Rettenetesen örültem neki mert tudtam, ha egyszer ez megtörtén a tudatalatti szintjén, akkor a tudatos szinten is hamarosan megtörténik.

Nem sokkal az álom után magam is meggyógyítottam a rövidlátást részt vettem Jacob tanfolyamán és lehetőségem volt a trambulinon dolgozni vele. Amikor azt kérte tőlem, hogy lélegezzek, ugráljak és végezzek látszólag lehetetlen feladatokat, betűzzek mondatokat előre és hátra és összevissza, akkor valami hihetetlen dolog történt. Ahogy elkezdtem, a betűk elkezdtek váratlanul eszembe jutni.

Ez a nemgondolkozás megtapasztalása volt, amikor a létezésünk dominál ahelyett, mint amikor próbálunk valamit a fejünkből véghezvinni. A logika és az erőfeszítés volt az, ami korábban mindig működött számomra, de ennek a gyakorlatnak az a szépsége, hogy nem ezek a képességek működnek benne hanem valami egészen magam is meggyógyítottam a rövidlátást.

Abban a pillanatban azt a csendet tapasztaltam meg magamban, amit maga a látás helyreáll Jelenlétnek hívok. Mások Istennek, Felettes Énnek, mély tudatosságnak, de nem az elnevezés számít.

• Könyv látvány színvakság
• Angart-módszer | TermészetGyógyász Magazin

Lehetőségem volt rá, hogy leállítsam a gondolataimat és megengedjem magamnak a tiszta érzékelést. Ez pedig a valódi énünk megtapasztalásához vezet. Nem intellektuálisan értettem meg a feladatot és tudtam, hogy korábban féltem a hibázás lehetőségétől.

Kapcsolódó kérdések:

Jacob támogatásával új szintjét éltem meg a létezésemnek és ez az a szint, ahol szemüveg nélkül is mindent tökéletesen látunk. Következő reggel szemüveg nélkül mentem dolgozni. Ahelyett, hogy feltettem volna őket amikor stresszhelyzetben voltam, arra figyeltem, hogy nyissam meg magam újra a Jelenlétnek. Amikor ezt tettem, lazítottam és úgy éreztem, ismét jól látok.

A nádcsónak 1 Én, Szinuhe, írom e sorokat, Szenmutnak és asszonyának, Kipának a fia. Nem azért, hogy Kemet földjének isteneit dicsőítsem, mert az istenekből elegem van. Nem akarom dicsőíteni a fáraókat sem, mert megelégeltem az ő tetteiket is. A magam kedvére írom csupán.

Nem kellett azon gondolkoznom, hogyan csináljam csak megtörtént velem amikor nyitott voltam rá. A szemüvegemet azóta sem hordom. Úgy érzem a szellemünk mindig ott van bennünk a mélyben. Amikor nyitottak vagyunk és bízunk magunkban, bármit meg tudunk csinálni.

Az én célom az volt, hogy megtaláljam a kapcsolatot a részeim között magamban. Az egyéni célom most az, hogy másoknak is segítsek felébredni, meglátni kik is ők valójában és felismerni a saját céljaikat. Valami elképesztően nagy erő van abban hogy másokon is segíthetünk.

Lehetséges hogy meggyógyítottam magam?

Amikor nekem ez sikerült, és egy másik embernek segítettem megjavítani a látását, az engem is örökre megváltoztatott. Ez volt az a pillanat amikor rájöttem, hogy mindannyiunknak megvan az erőnk ahhoz, hogy segítsünk másokon. Például: Mi van a fókuszodban?

Mi a perspektívád? Milyen mélységeket tudsz meglátni? Színesek számodra az élet dolgai?