A vizuális látás az. Játékos fejlesztés – Gestalt-látás | sniikt
Tartalom
Irodalom Csathó Árpád Tekintetünk minden pillanatban a környező világ tárgyainak világos képét és strukturált kapcsolatrendszerét tárja elénk. Ez a környezetünkről kialakított mentális kép azonban jóval több, mint a látott világ egyszerű retinális leképezése. Ennek felismerésére elég csak a vizuális rendszerünk két fontos feladatára gondolnunk.
Egyrészt megoldásra váró feladat, hogy a retinánkra vetülő kétdimenziós képből felépítsük a környezetünk valós, háromdimenziós reprezentációját. Másrészt komoly problémát jelent, hogy a retinális kép elkerülhetetlenül variábilis a folyamatosan változó környezeti feltételek mellett. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag valószínűtlen, hogy két egymást követő vizuális fixáció ugyanazon a tárgyon ugyanazt a retinális képet hozza létre Gordon, Hogy a valós reprezentáció kialakulhasson, illetve, hogy a nagyfokú retinális variabilitás ne legyen akadálya az egyes tárgyak felismerésének, a szemünkbe érkező információ feldolgozására egy rendkívül összetett rendszer fejlődött ki.
Ennek az analízisnek a komplexitását Arnheim kiválóan érzékelteti, mikor széles skáláját adja meg a vizuális információt feldolgozó belső folyamatoknak.
Bővebben: Elsődleges látókéregventrális rendszer és dorzális rendszer Az OGM-ből az információ az agykéregbe jut, amelynek első állomása az elsődleges látókéreg. A látómező itt kis darabkákra van felszabdalva érző mezőmelyekben a sejtek lokális elemi tulajdonságok meglétét keresik: például különböző dőlésű vonalkákat, színeket. Az elsődleges látókéregből az információ két nagy pályán továbbítódik. A ventrális pálya a tárgyak azonosítását végzi.
A fontosabb folyamatok között említi, például, a szelekciót, az egyszerűsítést, az absztrakciót, az összehasonlítást, a kiegészítést, és a szintézist. Az információfeldolgozás egészének megértése szempontjából ugyanakkor nagyon fontos a változatos észlelési folyamatok kapcsolatrendszerének a megértése. Az idegi plaszticitás néhány lefutási mintázata az élet folyamán. Magyarázat a szövegben. Észlelésünk első lépéseként mindkét szemünkben egy-egy retináliskép keletkezik.
A vizuális kód néhány sajátossága A kódrendszerek szoros összefüggésben vannak érzékelésünkkel és azzal a mechanizmussal, ahogyan a külvilágból jeleket fogunk fel. A nem-verbális, és különösen a vizuális kommunikáció, mind az üzenetek mennyiségét és jelentőségét tekintve, meghatározó számunkra a világ megismerésében és a benne való eligazodásban. Információink több mint 80 százalékához látás útján jutunk, ennek magyarázata agyunk működésében és felépítésében rejlik.
Ennek elsődleges feltétele a retinánkra vetülő kétdimenziós optikai kép érzékelése. Az optikai kép alapvető tulajdonsága a változó fényintenzitás. Erre a változó fényintenzitásra a retinális fényreceptorok mindig megfelelő tüzelési intenzitással reagálnak.
A receptoroknak ez a változó erősségű tüzelése az, amely a képi feldolgozás első szintjén létrehoz egy intenzitásmintázatot, a retinális képet. Lényegében a második szinten valósul meg a vizuális információ analízisének első feladata: a retinális kép egyes a vizuális látás az detekciója.
Ezen a szinten a vizuális rendszer az intenzitásmintázatok alapján meghatározza a legalapvetőbb képi jellemzőket. Így a rendszer részlegesen elkülönítve dolgozza fel a fényességhez, az elemi orientációhoz, a színekhez, a mintázatokbeli különbségekhez, illetve a mozgás- és a mélységészleléshez kapcsolható információt. E feldolgozás eredményeképpen az alapvető élek, illetve tárgyi határok is elkülönülnek. Az egyes jellegekre vonatkozó információ feldolgozása egymással párhuzamosan történik.
Az elemi egységeknek, illetve tárgyi jellegeknek a magasabb szintű integrációja valósul meg a harmadik feldolgozási szinten. Ennek az összetett folyamatnak vitaminok használata a szemészetben két fő részét különböztethetjük meg.
Vizualitás
Egyrészt ez a szint az, amely hozzárendeli az előbbi szinten meghatározott élek által határolt felületekhez a mélységre, illetve téri orientációra vonatkozó információt. Ehhez felhasználja például az árnyékok és a mintázatok váltakozását a látható felületeken. Ennek a részfolyamatnak a végeredményeként gyakorlatilag kialakul a tárgyak reprezentációja, de a háromdimenziós struktúra még mindig nem teljes: hiányzik a tárgyak nem látható területeinek analízise.
Ez azért lényeges, mert ahhoz, hogy környezetünk tárgyait egységként érzékelni tudjuk, fogalmat kell alkotnunk a tárgyak takart, nem látható felületeiről is. Ez a látható és nem látható felületekről kialakított egységes kép az egyik legfontosabb lépés ahhoz, hogy az egyes tárgyakat változó téri orientációban, illetve változó retinális kép mellett is pontosan azonosítani tudjuk. A harmadik feldolgozási szint folyamatainak eredményeként ez az integrációs folyamat is lezajlik, és kialakul a látott tárgy teljes reprezentációja.
A következő lépés az, hogy a létrejött tárgyi reprezentációt fel kell ismerni.
Jólét, siker, öröm, szeretet - meditáció
Egyszerűen fogalmazva ez azt jelenti, hogy nem elég csak azt tudnunk, hogy tárgyak vannak előttünk, az egyes tárgyak beazonosítása, kategorizációja is alapvető jelentőségű.
Ezt a feladatot a negyedik feldolgozási szint oldja meg, oly módon, hogy összehasonlítja az észlelt tárgy reprezentációját a már korábban tárolt tárgyi reprezentációkkal.
Játékos fejlesztés – Gestalt-látás
Ennek az alapvetően szemantikai folyamatnak a végére a tárgy funkcionális beazonosítása is befejeződik. Az előbbi szinttel gyakorlatilag véget ér a tárgyak vizuális analízise, de az információ megértése szempontjából fontos a felismert tárgy pontos nyelvi meghatározása is.
Ahogyan azt az első ábra is szemlélteti, az egyes feldolgozási szintek közötti információáramlás oda-vissza irányul. A tökéletesebb tárgyi reprezentáció kialakulását és a korábbi tapasztalatok felhasználását a pillanatnyi észlelés során a feldolgozási szintek közötti visszacsatolási rendszer segíti. Ez a visszacsatolás, illetve interakció különösen jelentős a magasabb szintű integrációs folyamatok között.
Vizuális észlelésünk megértésének azonban csak az egyik oldala az észlelés folyamatának a felderítése, ezzel párhuzamosan fontos feltérképeznünk az észlelési folyamatok neuronális beágyazódását is pl. Repovs, Tehát fel kell tennünk azt a kérdést, hogy az információ-feldolgozás lépései a biológiai látópálya mely szakaszához köthetők.
~ IKT-használat SNI tanulókkal – nem csak pedagógusoknak
Más szóval, hogy a látópálya felosztható-e funkcionális szempontból? Amennyiben a válasz a kérdésre igen, akkor a pályát eltérő szinten érintő léziók a feldolgozás szintjének megfelelő funkciókiesést kell, hogy eredményezzenek. A neuropszichológiai módszertan kiváló lehetőséget nyújt ennek a feltételezésnek az ellenőrzésére. A neuropszichológiai tanulmányok pedig arról számolnak be, hogy az agyat ért sérülések számos különböző észlelési problémát okozhatnak, kezdve az egészen alacsonyszintű deficitektől, mint például a látótérkiesés, a komplexebb tárgyfelismerési zavarokig.
Habár a funkcionális specializációról alkotott szélsőséges elképzelést — egy vizuális jelleg-egy agyi terület — az eredmények nem támasztják alá, ma már általánosan elfogadott, hogy a cerebrális kéreg posterior részén több mint 30 különböző, eltérő feladatkörrel jellemezhető vizuális terület található Sekuler és Blake, ; Palmer, ; Schwartz,vanEssen és mtsai, Továbbá az eredmények alapján elmondhatjuk azt is, hogy a vizuális információfeldolgozás nagyobb lépései részlegesen elkülönülnek a látópálya mentén.
Így a retinális kép egyes jellegeinek detekciója 1. A magasabb szintű integrációs folyamatokban 3. Ez azt jelenti, hogy a vizuális információ fokozatosan veszít az általánosságából, és egyre integráltabb, tárgyspecifikusabb tartalommal bír.
Ha ez alapján a látórendszert ért sérülések lehetséges következményeit kell megjósolnunk, akkor egyértelmű, hogy a korai szakaszok sérülése drasztikus, általánosabb látáscsökkenést eredményez, míg a magasabb területek lézióját valamilyen tárgyspecifikus információ elvesztése jellemzi. Ennek megfelelően az észlelési zavaroknak a következő főbb típusait különíthetjük el l.
A második szint sérülése elsősorban az egyes tárgyi jellegek felismerését gátló, ún. Az ezt követő feldolgozás már magasabb szintű integratív folyamatokat igényel, így a sérülések értelemszerűen integrációs zavarokat okoznak. Amennyiben az egyes tárgyi jellegek felismerése lehetséges, de ezek integrációja valamilyen zavart szenved harmadik szint akkor általában organizációs zavarokról beszélünk. Tipikus organizációs a vizuális látás az az apperceptív agnózia l.
Az asszociatív jelző az éppen felismert és a már korábban tárolt tárgyi reprezentációk összehasonlítására utal. Ide sorolhatók például a különböző asszociatív agnóziák l. Végezetül, a negyedik és az ötödik szint kapcsolatának megszakadása a vizuális-verbális integráció megszakadása a megfelelő nyelvi beágyazódás hiányát és így különböző tárgymegnevezési zavarok kialakulását eredményezhetik.
Tipikus tárgymegnevezési zavarként említhetjük az optikus afáziát l.
A feldolgozás a vizuális látás az mellett az észlelési zavarokat gyakran jellemzik a szelektív vagy a diffúz jelzőkkel. A szelektív deficit olyan észlelési zavarra utal, látás helyreállítás gyakorlatokkal a képi információ feldolgozásnak egy bizonyos, jól körülhatárolható területét — például valamelyik konkrét képi jelleg feldolgozását — érinti pl.
A szelektív észlelési zavar forrása nagyon gyakran lokális, jól körülhatárolható agyi területek sérülésére vezethető vissza. A diffúz deficit elnevezés ezzel szemben az észlelési, illetve kognitív képességeknek egy szélesebb körű zavarára vonatkozik pl. Az ilyen típusú abnormalitások általában nem hozhatók összefüggésbe az agy egy a vizuális látás az területének csökkent működésével, hanem kiterjedtebb agyi strukturális változások idézik elő megjelenésüket.
A fejezet Meghódítottam a rövidlátást részében áttekintjük a látórendszer főbb egységeinek funkcióit, illetve ezek sérüléseinek következményeit.
A retinától az elsődleges látókéregig Látáskiesések: szkotómák, anópiák A vizuális észlelés legsúlyosabb zavara egyértelműen a szubjektív perceptuális élmény teljes elvesztése, vagyis a vakság. A vakság azonban nem feltétlenül érinti a teljes látómezőt, hanem gyakran a látómezőnek csak egy meghatározott részterületére korlátozódik.
Ha a látómezőn belül, látó területtel határolt, gyakran szigetszerű, vak részterületek fordulnak elő, akkor szkotómákról beszélünk scotoma, görög, jelentése sötétség [ 1 ]. Ezeket a nagyobb kiterjedésű kieséseket már az anópiák közé soroljuk. Számos fajtájuk létezik, így például a látómező egyik felének elvesztésekor hemianópiáról beszélünk. Míg a látómező egy kvadránsának, negyedének a kiesésére a kvadranópia kifejezés utal Fahle,Schwartz, Amennyiben a látáskiesések mindkét szem látóterében jelentkeznek, akkor összehasonlításuk alapján megkülönböztetünk homonym, illetve heteronym kieséseket.
A homonym a vizuális látás az alatt azt értjük, mikor a kiesés a két szemben az egymásnak megfelelő látóterületeket érinti. Tehát egy monokuláris vizsgálatkor a kiesések, geometriai értelemben, ugyanazt a területet fedik le pl. Értelemszerűen a heteronym jelzőt használjuk az ellenkező esetben, vagyis mikor a két szem kiesései eltérő monokuláris területeken lokalizálhatóak pl.
Fahle, A látómező-kieséseket ugyanakkor jellemezhetjük a kongruens, illetve az inkongruens kifejezéssekkel is.
Vizualizáció a tudománykommunikációban
A kongruencia arra vonatkozik, hogy a kiesések a két szemben mennyire fedik le ugyanazt a területet Süveges, Egy homonym látómező-kiesés például abban az esetben kongruens, ha a kisesések tökéletesen fedik egymást a két szemben.
A patológiás látómező-kiesések megjelenéséhez a látórendszer számos területét érő sérülés hozzájárulhat. Kialakulhatnak retinális szinten, a látóideg, illetve a látópálya sérülésekor, de a kéreg alatti magvak és az elsődleges látókéreg léziója is szkotómák vagy anópiák kialakulását eredményezheti.
A retinális sérüléseket követő látómező-kiesések mindig csak az érintett szemre vonatkoznak.
A retinális szkotómák megjelenéséért felelős okok között leggyakrabban a megnőtt intraocularis nyomás, vagyis a glaucoma[ 2 ] szerepel. A megnőtt csarnokvízmennyiség katasztrofális pusztulást okozhat a retinális ganglionsejtek között, és károsíthatja a kilépő látóideget is. Bár itt még ritkán beszélhetünk jellegspecifikus zavarokról, mégis előfordulhat, hogy a retinális ganglionsejtek egyik típusa jobban sérül, mint a többi.
Ilyen differenciált sejtpusztulás esetében — a sejttípusok közötti funkcionális különbségből adódóan — az észlelési zavar bizonyos jellegek felismerésében kifejezettebb lehet.
- A 3. látás távollátás vagy rövidlátás
- Bevezetés a neuropszichológiába | Digitális Tankönyvtár
- A belső kép vagy szemléleti kép már látott kép.
- Miért csökkent a látása szülés után?
- Látás- és színpercepció
Például a primer nyitott zugú glaucoma esetében erőteljesebben pusztulnak a nagyméretű M-sejtek, illetve ezek kilépő axonjai Schwartz, Így a kialakuló látászavar főleg még korai stádiumban, mikor a más sejttípusok csak kevéssé sérülnek elsősorban az M-sejtek működéséhez kapcsolható észlelési folyamatokat érinti: csökken a gyorsan felvillanó ingerek észlelési hatékonysága M típusú sejtek tulajdonságait l.
A látóideg és a látópálya sérülése a részleges átkereszteződés miatt változatos látáskieséseket produkál a központi látópálya lefutását l.
Az átkereszteződés előtti látóideg-sérülések mindig az azonos oldali szem látómezejét érintik. Egy olyan esetben, mikor a látóideg teljes keresztmetszete sérül, az adott szem látása teljesen megszűnik l.
Az ábrán látható második sérülés a chiasma opticumot érinti. Az ilyen sérülés következményeit chiasma-szindrómának is nevezik, amelynek kiváltó oka nagyon gyakran a közvetlenül a chiasma mögött elhelyezkedő agyalapi mirigy hipofízis daganata Süveges, Mivel ebben az esetben mindkét szem átkereszteződő nazális rostjai sérülnek, ezért mindkét szemben a temporális látótér kiesésével kell számolnunk: bitemporális a vizuális látás az hemianopia.
Ezzel ellentétben, az átkereszteződés utáni látópálya-sérülések mindkét szemben a kontra-lézionális területek kiesését, vagyis homonym anópiák megjelenését eredményezik. Ez jellemzi a második ábra 3. Ez a pont a tractus opticus teljes keresztmetszetének sérülésére mutat rá, amely így a két szemben a nazális, illetve a temporális látómező kiesését okozza homonym hemianopia.
Az ábra 4.
Bevezetés a neuropszichológiába
Például a radatio optica részleges, unilaterális léziója 4. Az occipitális lebeny hátulsó pólusának sérülései pedig gyakran vezetnek centrális szkotómák kialakulásához 5. A A vizuális információ feldolgozásának főbb szintjei és a szintek közötti kapcsolatok irányai.
B Az egyes feldolgozási szintek patológiás működéséhez kapcsolódó neuropszichológiai zavarok típusai Forrás: Fahle, A kongruencia tekintetében ugyanakkor elmondható, hogy a látóideget és a látópályát ért sérülések miatt keletkező kiesések kevésbé kongruensek, mint azok, amelyek az elsődleges látókéreg léziói nyomán alakulhatnak ki.
Ennek az az oka, hogy a két szem megegyező területéről származó rostok nem feltétlenül haladnak egymáshoz egészen közel a látóidegben és a látópályában Walsh és Hoyt, Ezzel szemben, a rostok az elsődleges látókéregben erőteljesen konvergálnak, és a retinával pontról-pontra megegyező eloszlást mutatnak.
Gyakran előfordul, elsősorban kisebb méretű szkotómák esetében, hogy a látómező-kiesés ellenére a betegek folyamatos, zavartalan vizuális környezetet észlelnek. Ennek háttérében perceptuális kitöltési folyamatok állnak. Ezek működését leírták egészen egyszerű vizuális ingerek, például ponthalmazok vagy fényerősség gradiensek esetében, de bizonyítékok vannak a szkotómákra vetülő komplexebb formák kiegészítésére is.
Navigációs menü
A perceptuális kitöltési folyamatokat befolyásoló számos tényező közül valószínűleg az egyik legmeghatározóbb, hogy a retinális szkotóma kialakulását követően megnő a horizontális kapcsolatok száma az elsődleges látókéregben.
A látórendszer fontosabb kéreg alatti központjai A colliculus superior Az ősi retinotektális pálya egyik fő komponense a colliculus superior CS.
Szerepét elsősorban a kevésbé tudatosuló vizuális észlelés, illetve a figyelem irányításában hangsúlyozzák. Ennek kapcsán a CS szerepe például egyértelmű a szemmozgások irányításában. Kimutatható, hogy sejtjei gyorsan reagálnak a vizuális periférián váratlanul felvillanó ingerekre, majd aktivációjukat az inger felé irányuló szemmozgás követi. Sérülése a szemmozgások irányításának patológiás működését okozza, amelynek eredményeként romolhat a kontralézionális látótér perifériáján megjelenő ingerek figyelmi feldolgozása.
Néhány neuro-degeneratív betegség pl.
Tartalomjegyzék
Az ilyen betegek úgy viselkednek, mintha vakok lennének, nem képesek tekintetük irányítására. Például nem tudnak arra nézni, aki beszél hozzájuk. A colliculus superior azonban nem végez ennél finomabb, a tárgyak részletes analízisét célzó információ-feldolgozást, ez a feladat sokkal inkább a retinokortikális területek tevékenységéhez kapcsolódik.
A pulvinar A thalamus posterior magcsoportja, a pulvinar, szintén fontos rostokat kap a colliculus superiortól. A feladata is hasonló. Többek között, a spontán szemmozgásokat irányítja a kontralaterális látómező a vizuális látás az.
A diszlexiás gyermekek három fő részképesség-gyengeség tünetcsoportjába sorolhatók.
Ennek következtében a pulvinar sérülése esetén is megfigyelhető, hogy az ellenoldali látómezőre kevesebb szemmozgás irányul, és csökken az érintett területen megjelenő ingerek észlelési hatékonysága Ogren és mtsai, A corpus geniculatum laterale Ahogy a 4. Az inverz kapcsolat a jobb és bal oldali látótér és az anatómiai jobb és bal oldal között a CGL szintjén is megmarad, tehát a bal oldali CGL a jobb oldali látómezőről kap információt, a jobb oldali CGL-t pedig értelemszerűen a bal látómező képi információja aktiválja.
A CGL szerkezetét elemezve, a sejttípusok alapján három főbb rétegtípust tudunk megkülönböztetni. A CGL két ventrális rétege nagyobb magnosejteket tartalmaz, míg a dorzálisan fekvő négy rétegből kisebb parvosejteket lehet leírni.
