A dialektikus materializmus szemlélete

Vita Hegellel és Feuerbachhal Bizonyára nem itt kell részletesen bemutatnunk Hegel és Feuerbach álláspontját, ezért a következőkben arra szorítkozunk, hogy a felfogások éles szembeállításával legalább jelzésszerűen jellemezhessük a marxi elmélet fogalmi-elméleti kiindulópontját vö. A hegeli filozófia a klasszikus német idealizmus voltaképpeni tetőpontja.

• Ha a látás romlik, mit szabad enni
• A dialektikus logika művelői szerint mivel a végtelen anyagi világ állandó mozgásban és fejlődésben van s ugyanakkor halad pusztulása feléa gondolat formáinak, a fogalmak, a kategóriák alkalmazása során ezt figyelembe kell venni.
• Evolucionizmus és materializmus A pozitivizmus közvetítésével jelentkezett a század ember- és világképét átformáló további két, egymással és a pozitivizmussal is számos rokon vonást mutató szellemi áramlat a materializmus és az evolucionizmus.
• A Hegel utáni filozófia 2.

Marx különösen Hegel két alapgondolatát, a történelmi folyamatra és a munka szerepére vonatkozót emelte ki, és vette át megváltoztatott formában; Hegel összefüggést látott az emberi társadalmasodás rendszereinek történetileg változó a dialektikus materializmus szemlélete között, ezeket egyetlen történelmi folyamat képződményeinek tekintette. Ebből a látószögből az emberiség történelme értelmesen rendezett egész, belső fejlődési logikának engedelmeskedik.

Ez a belső logika abban fejeződik ki, hogy állandóan előrehalad egy önálló valósággal bíró szellemi elv, a szellem anyagivá válása. A szellemnek ezért Hegel szubsztanciális valóságot tulajdonít; a világtörténelem hajtóerejének tekinti.

Navigációs menü

Másként kifejezve azt mondhatjuk tehát, hogy felfogása szerint a valóságot a szellem formálja, ami történelmileg eltérő formákban nyilvánul meg. A szellem s ezáltal az emberi tudat előrehaladását a növekvő önmegismerés formájában Hegel szerint dialektikus folyamatban ellentmondások állandó keletkezése és feloldódása jellemzi.

Az ellentmondás ebben a történésben az adott tételezés, a régi tézis és annak tagadása, az új antitézis között keletkezik. Az eredeti ellentétek helyébe az ellentmondásnak magasabb szinten, az úgynevezett szintézisben való megszüntetve-megőrzése egyszerre megőrzés, megsemmisítés és magasabb szintre emelés lép; a szintézis azután ismét értelmezhető tézisként, amelyhez meg lehetett találni a megfelelő antité- zist és az új szintézist stb.

Ennek az elképzelésnek megfelelően a történelem Hegel számára a továbbfejlődés állandó folyamata, amelynek bizonyos célszerűséget tulajdonít: a történelmet ugyanis a világszellem önkidolgozása, önmegjelenítése és önmegvalósítása folyamatának fogja fel. A világszellemnek ebben a fejlődésfolyamatában zajlik az emberi társadalom és az emberek fokozatos fejlődése a szabadság irányába.

1. Pukánszky-Németh: Neveléstörténet - Evolucionizmus és materializmus
2. Materializmus – Wikipédia
3. Milyen műveleteket végeznek a hiperopián
4. Dialektikus logika – Wikipédia

Hegel mármost ezt az elvont folyamatot vetíti rá a polgári, különösen pedig a porosz társadalomra, s ennek során a munkafolyamat fontos szerepet játszik a szellem anyaggá válásában, tehát az empirikus átalakulási folyamatban: Hegel szemében az emberi munka önmagát igazoló lényeg, az ember önteremtése. A különböző fejlődési fokokat, illetve a haladás lényegét Hegel szerint empirikusan az olyan társadalmi intézmények különböző alakjain és minőségein lehet lemérni, mint a jog, a család, az erkölcs, az állam stb.

A dialektika fogalmának marxi alkalmazását és viszonyát Hegeléhez az elméleti vitákban mindig is különbözőképpen értelmezték.

1. A hegeli filozófia felbomlása

Az általa már említett megismerési érdekből és a műveiben található eljárásmódból talán a következő magyarázat felel meg leginkább Marx álláspontjának vö. Arndt5. Úgy vélte, a dialektikus módszer a legalkalmasabb ezeknek az ellentmondásoknak a feltárására, amiből természetesen az következik, hogy magukat ezeket az ellentmondásokat is csak dialektikusan lehet értelmezni; ami a folyamat elemzése szempontjából újabb következményekkel jár.

A hegeli dialektikus módszer tehát Marxnál arra szolgál, hogy segítségével megjelenítsen egy adott totalitást itt: a tőkés termelési módotstruktúráját és változástendenciáit.

Ezzel azonban el is fordul a hegeli dialektika fogalomtól: a valóságost azaz a társadalmi viszonyokat már nem az eszmei azaz a világszellem, isten, a tudatformák mozgásából magyarázza; a dialektika Marxnál empirikus adottságok szellemi megismétlését, tehát az adott konkrét valóság itt: a tőkés termelési mód szellemi újratermelését jelenti.

Nem létezhet a tudatformák önmagába visszatérő dialektikus mozgása, amely nem függ az anyagi viszonyokban meglevő valóságos ellenmondások dialektikus mozgásától. Hegel számára a gondolati folyamat, amelyet eszme néven még önálló alannyá is alakít, demiurgosza a valóságosnak, amely annak csak külső megjelenése. A világtörténelem szubjektumának szellem, eszme, isten idealista elképzelése helyében Marxnál ezáltal az adott anyagi viszonyok materialista felfogása lép, a dialektikus módszer az empirikus valóságot a maga ellentmondásosságában, tehát dialektikusan tükrözi; a valóságos viszonyok alkotják adott társadalmi alakzat konkrét történeti fejlődésének alapját, s annak szellemi feldolgozásához a dialektikus módszer a tárgyhoz illő elemző eszköz vö.

Szociológiaelmélet

Arndt; a dialektika problémaköréhez általában lásd Israel E kényszerűen kurta jellemzés alapján a következő állapítható meg: a hegeli történetfelfogással összhangban Marx is a társadalmasodás történetének dialektikusan zajló előrehaladásából indul ki, de nem veszi át az annak hátterében rejlő idealista célszerűség gondolatát, tehát azt a feltételezést, hogy létezik valamilyen emberi befolyástól független és azon túli eszmei cél.

A munkafolyamatban Marx szerint nem a szellem, az isten elve válik mindenkor különböző formákban anyagivá; a munkafolyamatban maga az ember teremti meg egyéni és társadalmi formáit, anyagi és szellemi szinten egyaránt. De csakúgy, mint Hegel, Marx is abból indul ki, hogy egyetlen társadalmi jelenség sem elemezhető és értelmezhető elszigetelten, hanem mindig csak össztársadalmi összefüggéseiben, a társadalmi totalitásban.

Feuerbach gondolatairól azt mondhatjuk, hogy Hegel idealista filozófiájának próbáltak materialista fordulatot adni. Materialistán itt olyan megismerési módszert kell értenünk, amely minden társadalmilag fontos jelenséget módszeresen az emberi életmód feltételeire próbál visszavezetni. Ebből a látószögből a világ teremtőjének vagy a világ építőmesterének az emberi valóság emberen kívüli alakító elvére szinonim kifejezések az eszme, az abszolút ész, a dialektikus materializmus szemlélete isten hegeli feltételezése Feuerbach mandala nézet nem fogadható el.

Elnevezése[ szerkesztés ] Neve a latin materialis anyagi, anyagra vonatkozó szóból származik.

A teremtő inkább az ember, s ez az ember Feuerbach szemében elsősorban érzéki és fiziológiai lény, s lényegi jegyeinek keretei között csakis ő teremti meg önmagából az anyagi és szellemi-eszmei viszonyokat. Ezáltal a vallás, illetve az Isten mint emberi teremtmény valóságosan érvényes fikcióként ragadható meg. Az istenképzet Feuerbach szerint benne rejlik már a kielégítő életviszonyok legősibb emberi szükségleteiben.

Mivel azonban az emberek az életre vonatkozó elképzeléseiket egy vallás elnevezésű intézménybe vetítik, a vallás és az istenképzetek az ember nembeli lényétől való elidegenedése termékének foghatók fel, amennyiben az emberi cselekvést eltérítik az evilágiságtól, és a túlvilágra irányítják.

Marx annyiban csatlakozik Feuerbach végkövetkeztetéséhez, hogy a tudati jelenségeket oksági összefüggésbe hozza az ember létfeltételeivel.

Kritikája két kérdésre összpontosul: Feuerbach az emberi lényeg olyan fogalmával dolgozik, amelyik történelmietlen, abszolút vonatkoztatási pont, és túlhangsúlyozza az érzéki, passzív oldalt.

Marx szerint viszont az emberi lényeg is társadalomtörténeti színezetű, ennek következtében változó és az embernek a természeti és társadalmi világgal való aktív kölcsönhatása révén meg is változtatható.

Ebből az alaptételből kiindulva mindez azután természetesen a vallásra mint társadalmi termékre is érvényes, ahogy Marx a 6. De az emberi lényeg nem valami az egyes egyénben benne lakozó elvontság.

2. Materializmus

Az emberi lényeg a maga valóságában a dialektikus materializmus szemlélete társadalmi viszonyok összessége. Ezekből a tézisekből már következik a második kritikus kérdés, nevezetesen az a szemrehányás, hogy Feuerbach valláskritikája nem megy elég messzire, amikor a vallást csupán mint az emberi lényegtől való elidegenedést fogja fel. Marx annyiban túlmegy ezen, hogy a vallás vitaminok neve a látáshoz a legjobb funkciójára kérdez rá, ami számára nem egyebet jelent, mint azt, hogy a vallás kritikáján keresztül el kell jutni az annak alapjául szolgáló politikai-gazdasági viszonyok kritikájáig.

Összefoglalóan ezzel a marxi elmélet két heurisztikus megismerést vezérlő alapfeltevését ismerhetjük fel: 1. Az emberi társadalmasodás rendszereit történeti-dialektikus szemszögből vizsgálja: a társadalmak alapvetően ingatagok, mert változásra képes rendszerek, s fejlődésük dialektikus folyamatként ábrázolható. A történeti-dialektikus szemlélet materialista alapkoncepcióra támaszkodik: minden társadalmilag fontos jelenség meghatározott és meghatározható kapcsolatban áll az úgynevezett anyagi viszonyokkal.

Szociológiaelmélet | Digitális Tankönyvtár

Anyagi viszonyok fogalmán azokat a létfeltételeket érti, amelyeket az emberek, biológiai képességeik keretei között a természeti és társadalmi környezet feltételeivel szembesülve a munkafolyamatban teremtenek meg. Ebben és csak ebben az értelemben a lét megelőzi a tudatot.

• Rehabilitáció gyenge látásért
• Давай пока не будем ничего говорить нашим, - ответила Николь.
• Лучше зайди через неделю, а мы с Элли и Эпониной все обговорим, обдумаем и тогда дадим тебе ответ.
• Гляди-ка, - крикнул он Николь, посвечивая вперед фонариком, - мы почти дома.

Marx itt tovább nem elemezhető módon ezt az elméleti alapkoncepciót módszeresen alkalmazza kora politikai-gazdasági helyzetének társadalomtudományi elemzésében. Ebben az értelemben végső soron politikai elkötelezettsége és újságírói munkássága is elmélettől vezérelt.